Időpont: 2020. december 9., 18 óra

Az előadás a vajdasági magyar irodalom alakulásrajzával és létmódjával foglalkozik. Vázlatosan áttekinti ennek az irodalomnak a történetét napjainkig, kisebbségi meghatározottságát és azokat a kérdésköröket, amelyek sajátos körülményeiből adódnak.

Egyrészt a határ mint demarkációs vonal, mint térbeli elválasztottság, másrészt a közös nyelv, a közös múlt és irodalmi-kulturális hagyományok mint összekötő erővonalak alakítják a kisebbségi (ebben az esetben a vajdasági) magyar és az egyetemes magyar irodalom viszonyrendszerét, mely viszonyrendszert az elmúlt évtizedektől máig – majdhogynem egy teljes évszázadon át – különféle, más és más társadalmi, politikai, történelmi, kulturális jelenségek határoztak meg.

E viszonyrendszeren belül különös fénytörésben jelenik meg a kánon kérdésköre. Az előadás arra is kitér, hogyan alakul a térségi, kisebbségi (vajdasági magyar) irodalmi kánon, milyen intézményei voltak és vannak, s hogyan épül be az anyaország irodalmába. Más szóval: milyen színfoltját alkotja annak, amit egyetemes magyar irodalomnak nevezünk.

Harkai Vass Éva (Topolya, 1956) Koncz István- és Híd-díjas irodalomtörténész, kritikus, költő, egyetemi tanár. Vajdaságban él, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén magyar irodalmi modernségtárgyakat tanít. A hetvenes évek második felében szerkesztőbizottsági tagja volt az Új Symposionnak, később (máig) a Híd főmunkatársa, 2005 és 2009 között pedig a tanszék tudományos folyóiratának, a Hungarológiai Közleményeknek volt főszerkesztője. Több tanulmány- és kritikakötete, verseskötete, valamint egy prózakötete jelent meg. Legutóbbi kötete: Ami feltárul s ami nem (versek, 2014).