Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszas, lappangó betegség után, mégis váratlanul, életének 70. évében eltávozott körünkből kollégánk, Alessandro Rosselli, mindenki Sandrója. Hiányát csak az a kimondhatatlanul fájdalmas űr fejezheti ki, amelyet szívünkben hagyott.
Bár közel harmincévnyi hűséges szolgálat után, Sandro négy éve nyugdíjba vonult, munkakedve, a tanszékért való töretlen munkálkodása egyetlen pillanatra sem hagyott alább. Az utolsó hetekig, míg le nem esett a lábáról, bejárt, tanított. Nagybetegen, szinte utolsó jártányi erejével is keresztül küzdötte magát a városon, de soha nem panaszkodott. Ez tartotta életben: szolgálni választott családját, minket, a Tanszéket. Bármikor fordulhattunk hozzá segítségért, tanácsért, mindig készséges volt, mindig kész a válasszal. Hihetetlen műveltsége, tájékozottsága mindenkit lenyűgözött. A harminc év alatt soha nem láthattuk őt pihenni: mindig volt egy új téma, amelyen dolgozott. Ez volt az élete: kutatni. Mi voltunk a családja, a munkahelye, a barátai, a munkatársai: egy egész világ, amely körbeölelte, és ahonnan észrevétlenül, egy óvatlan pillanatban, búcsú nélkül végleg távozott.
Sandro jelenség volt, a szó legnemesebb értelmében. Vele együtt egy darab belőlünk is távozott. Hiánya pótolhatatlan veszteség számunkra.
Amint lehetséges, a temetésével kapcsolatos információkat megosztjuk.
SZTE BTK Olasz Tanszék
