Hogyan alakult ki a kapcsolat a két intézmény között?

Kasza Péter: Tavaly, tehát 2023-ban volt tíz éves jubileuma a Sapiens ubique civis (A bölcs mindenhol otthon van) elnevezésű nemzetközi konferenciának, amit a tanszékünk szervez, sikeresen: évről évre 40-50 ember érkezik hozzánk Európa különböző egyetemeiről. Gellérfi Gergő kollégám és Dave Preston, aki a londoni egyetem képviselője a programban, ezen a konferencián ismerkedtek meg egymással.

Hogyan zajlott ezután a folyamat a szakmai és baráti kapcsolattól egészen a megállapodásig?

Gellérfi Gergő: 2023 tavaszán, egy késői órán hívott fel Dave azzal, hogy „remek ötlete támadt”. Ekkor úgy éreztem, kissé légből kapott a felvetés, de abban maradtunk, hogy másnap beszélünk róla. Később kifejtette a dolgot, és akkor már nekem is úgy tűnt, hogy ez tulajdonképpen mégis csak jó ötlet.

Az ötletet elmondtam Péternek, majd viszonylag hamar fel is vettük a kapcsolatot a kar dékánjával, Gyenge Zoltánnal. Tudtuk, hogy ezt nem tudjuk megcsinálni a kar jóváhagyása és támogatása nélkül.

K. P.: Amikor hármasban leültünk Dave-vel beszélni erről, rájöttünk, hogy a mi tanszékünk ehhez kicsi, és hogy a programot kinyithatnánk kari szintre is. Ha már mi vagyunk az ötletgazdák, akkor legyen a miénk a hallgatók fele, a másik fele pedig szabadon jelentkezhessen bármelyik szakról.

G. G.: Nyolc hallgatót vittünk ki. Nem akartuk mindenáron feltölteni a létszámot, tehát csak azért vinni valakit, hogy meglegyen a tíz fő. A fele klasszika-filológia szakos hallgató volt, és jött filozófia, pedagógia, francia, illetve germanisztika szakos diák is. A csapat vegyes volt, BA-, MA- és egy PhD-hallgatóból tevődött össze.

Hogy nézett ki a felvételi? Mire voltak kíváncsiak az elbeszélgetés során?

K. P.: Kértünk egy motivációs levelet, valamint azt akartuk, hogy mindannyian jó szinten legyenek a nyelvtudást tekintve. A saját hallgatóinkkal sem kivételeztünk, mindenkit behívtunk és mindenkivel elbeszélgettünk, angolul.

G. G.: A felvételi elbeszélgetésen rákérdeztünk arra, hogy miért jelentkezett a hallgató, és hogy milyen kötődése van a két fő témához, a filozófiához és a klasszika-filológiához. Ezenfelül kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan fejezik ki magukat angolul. Volt olyan hallgató, akinek nem volt kapcsolata egyik témával sem, de annyira jól elmondta, hogy miért akar eljönni, hogy végül velünk utazott.

Hogyan zajlott maga a nyári egyetem?

G. G.: A oktatási része a londoni programnak 2024. július 22-25. között zajlott, az az előtti nap érkeztünk meg. A vasárnap eltelt az akklimatizálódással, egy nem hivatalos találkozóval a házigazdákkal. Utána hétfőtől csütörtökig órák zajlottak. Érdekes műfaj ez a nyári egyetem: nem is előadások zajlanak itt, mint egy konferencián, hanem inkább tanórák, de annak sem a hagyományos formája. Nagyon változó a csoporttagok előképzettsége, illetve minden témára egy alkalom jut.

Szerintem a kinti szervezőknek nagyon jól sikerült eltalálniuk a szintet: hogy a filozófus hallgatók is kapjanak valamit, de a többiek számára is követhető legyen és érdemben tanuljanak.

Minden nap volt egy olyan program, ami nem illeszkedett ebbe a struktúrába: volt egy kerekasztal-beszélgetés a kinti tanszékvezetővel és két kollégája részvételével gender studies témában és arról, hogy az hogyan függ össze a filozófiával. Volt egy klasszika-filológiai tárgyú előadás és egy vezetett túra is a környéken, ahol az egyetem van.

Hogyan zajlott a szegedi hét?

G. G.: A következő héten, július 30-tól augusztus 2-ig voltak itt a londoni hallgatók. Mi összesen 10 órát szerveztünk nekik, másfél óra hosszúságban. Az órákat tíz különböző oktató tartotta, a saját tanszékünkről és máshonnan is hívtunk előadókat.

K. P.: Ennek az volt az oka, hogy aggódtunk, hogy tíz órát kell megtartanunk angolul, hisz más ez, mint amikor az ember naponta 1-2 órát beszél a saját témájáról például Erasmus-hallgatóknak. Ezért is volt a nagy oktatói létszám. De később az is egy fontos tapasztalatunk lett, hogy a nyári egyetem mégiscsak más, sokkal gyakorlatiasabb, ahol meg kell mozdítanunk a hallgatókat, tehát nem kell ilyen szorosra vennünk majd az órabeosztást, egy-egy alkalomra több időt is szánhatunk.

Milyen kiegészítő programok várták az angol hallgatókat?

G. G.: Az első este informálisan köszöntöttük őket, majd szerveztünk számukra egy borkostolót, ami nagyon jól sikerült, az utolsó este pedig kimentünk a szegedi csillagvizsgálóba. Elképesztő siker volt, a program utáni kérdőívben ezt ki is emelték többen. Az egész eseményt egy olyan kerekasztal-beszélgetéssel zártuk le, amelybe megpróbáltuk bevonni a hallgatókat is. Arról beszélgettünk, hogy tágabb értelemben a bölcsészettudományoknak, szűkebben nézve pedig a filozófiának és filológiának 2024-ben hol a helye, és mi az értelme. Egy nagyon jó és hosszú diskurzus alakult ki erről.

K. P.: Volt egy angol lány, filozófia-fizika szakon tanul, aki azt mondta, hogy neki szívügye az, hogy a filozófiával, lényegi kérdésekkel foglalkozzon. Én is azt mondom, hogy az ember szeret valamit csinálni, akkor csinálja, mert az az életminőségben is kifizetődik.

Említették, hogy volt utánkövetése a programnak. Ez miből állt és milyen visszajelzéseket kaptak?

G. G.: Megkértük a hallgatókat, hogy a program után kiküldött kérdőívet őszintén töltsék ki. Az első fele volt a szakmai rész, például az oktatási módszerek közötti különbség. Ennek a célja elsősorban az, hogy a következő alkalomig leszűrjük az eddigi tanulságokat, de van egy másik terv is. Dave-vel már elkezdtünk dolgozni egy rövid és velős tanulmányon egy pedagógiai folyóiratba, amelyben a multimodális oktatás hatékonyságáról írunk majd a hallgatók visszajelzéseit is figyelembe véve.

A kérdőív másik fele pedig kimondottan az eseményre vonatkozott: szállás, kommunikáció, esti programok. Ezeket mind azért kértük, mert bár szervezői oldalról mindannyian nagyon sikeresnek értékeltük a programot, legközelebb azért szeretnénk még jobban csinálni.

K. P.: A hallgatók részéről is pozitív volt az összbenyomás, de kaptunk kritikákat is – ezeknek ugyanannyira örültünk, hiszen azt láttuk, hogy a hallgatók el merik mondani a véleményüket. Mi ezt szerettük volna.

Hogy látják, hogyan folytatódik az együttműködés?

G. G.: A nagy egészet tekintve valószínűleg nem fog változni a program, persze láttuk, hogy mi volt az, ami működött, és mi az, ami nem, ezeken javítani fogunk. És ami nagy könnyebbség lesz, hogy már látjuk, mit kell tennünk – az első alkalom ilyen szempontból azért nehéz volt.

K. P.: A megállapodást tavaly úgy kötöttük meg, hogy ez egy hosszú távú együttműködés. Valószínűleg kétévente fogjuk megszervezni a nyári egyetemet, így a résztvevők is cserélődhetnek, és a szervezés is hatékonyabb lehet.

Én tanszékvezetőként azt gondolom, hogy egy hatalmas fegyvertény egy ilyen kicsi tanszék részéről, hogy kivitelezünk egy ilyen nagy projektet és azt kari szintre emeljük. Mindenképpen folytatnunk kell, mert ez egy remek kezdeményezés.

Fotók: Gellérfi Gergő