Időpont: 10:30–10:50
Terem: 107. terem
Előadó: Illés Imre Áron
Ezeket a szakokat/specializációkat ismerheted meg itt jobban: történelem BA, történelemtanár
A történelem nemcsak a nagypolitika, a hadvezérek és uralkodók tanulmányozása, hanem a mindennapoké is. Ennek megfelelően az előadás az ókori élet egy érdekes részletébe, a mágia világába és ezen belül kifejezetten a szerelmi mágia gyakorlatába nyújt betekintést.
Időpont: 11:00–11:20
Terem: 107. terem
Előadó: Kovács Szilvia
Ezeket a szakokat/specializációkat ismerheted meg itt jobban: történelem BA, történelemtanár
Bár nem mindig gondolunk erre, de akárcsak napjainkban, a különböző történelmi korokban is meghatározó volt, hogy a kor emberei mit és hogyan ettek-ittak. Ráadásul az italozások, akárcsak az étkezések, olyan társadalmi események voltak, amelyeket rituálék, előírt és hierarchikus viszonyok határoztak meg. A mongol elit lakomáiról viszonylag sok forrással rendelkezünk. Az előadásban a mongolok 13–14. századi italairól, az italozási szokásairól és az azzal kapcsolatos rítusokról, valamint ezek történelmi jelentőségéről lesz szó.
Időpont: 11:30–11:50
Terem: 107. terem
Előadó: Tóth Hajnalka
Ezeket a szakokat/specializációkat ismerheted meg itt jobban: történelem BA, történelemtanár
A magyarországi török kori háborúk szüneteiben, az ún. békeidőszakokban is mindennaposnak számítottak a kisebb-nagyobb összecsapások, csetepaték, portyák. Ezek velejárója volt a rabszedés, fogolyejtés. Ennek következtében a 17. századi Magyarországon, a magyar–oszmán határvidéken egy szinte mindenre kiterjedő szokásrendszere alakult ki a rabtartásnak és rabkereskedelemnek. Ennek megismeréséhez a magyar levéltári anyag páratlanul gazdag forrásbázist biztosít. A minióra keretében a kora újkori magyar társadalomtörténet egy izgalmas vetületébe adunk betekintést levéltári források bevonásával.
Időpont: 12:00–12:20
Terem: 107. terem
Előadó: Balázs Péter
Ezeket a szakokat/specializációkat ismerheted meg itt jobban: történelem BA, történelemtanár
Óriási közhelye a historiográfiának, hogy a francia felvilágosodás nagy gondolkodói „készítették elő” a század végén bekövetkező társdalami/politikai forradalmat. Egyértelmű-e azonban ez az ok-okozati viszony? Eszmék váltják-e ki a nagy politikai földindulásokat? Milyen alternatívái vannak a történetírásban a „Voltaire/Rousseau hibája”- típusú felelősségmeghatározásnak?