[A Radnóti-estek első tavaszi rendezvénye.] Szilasi Lászlónak, karunk docensének, a Kreatív írás specializáció meghatározó tanárának, József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írónak a legutóbbi kötete, a Saját élet tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál. Erről, de nemcsak erről kérdezi őt Balog József, aki a következőt írta a beszélgetés elé: „Nem osztálytársak voltunk, nem is, hogy évfolyam. Békéscsabán voltunk, ennyi legyen elég. Elég is az. Elég is hozzá, hogy közös pontokon biztosan nem mondjuk ugyan és azt. Mert, ő, (igen, ő!) mondta a verset, amit kicsivel előtte írtam a gimnáziumi periodikába. Szavalt engem. Nekem a Laci egy periódusos rendszer, aminek alapján tájékozódom. Elsősorban – Dubszkyné! – földrajzilag. Egyszer voltam Jaminában. Ez úgy hangzik, akár egy fenyegetés. Csupán csak így van. Fényes. Így hívták a vendéglőt a határon. Iskola. Persze.”