Szutorisz Szabolcs

1990-ben született Szolnokon.

Nappal bölcsész, éjszaka pultos.

Kézikönyve szerint a programszervező és moderátor üzemmódok közül lehet választani mostanában.

Egyetlen táj

Már nem érinthetlek meg úgy,

ahogyan azt az alkarok fenyvesei tették.

Az aljnövényzetbe ejtett buzogány,

és a telepes, aki a hegyen lelt oltalomra egykor,

ismét értéktelen és nomád.

Mert sérthetetlen lett a tested, vagyis: magánterület.

Az állandó együttlét végül így kényszeríti

földre a szeretkezőket –

biztonságos, de különálló ösvényt tapos

az éjjeli gyantaforrások közé.

Hogyan nézhettem túrajelzésnek

a sértődés nyomait? Kérget összetéveszteni

puha tenyérrel miféle önkényes viszony?

Mint mutatóujjak, olyanok

ezek a lassú széttartásról árulkodó ágak,

melyek a szerelem éghajlatváltozását

magyarázzák épp, azt hiszem.

Okokat keresni, persze, felesleges vereség.

Annyi, mint egy szándékosan kihelyezett

medvecsapdára rákérdezni:

ki felejtette itt ezt a gyámoltalanul

heverő szünetjelet?

A káosz monológja tehát félreérthetetlen:

egyetlen táj leírása létezik csak,

amelyhez nem lehetsz sosem analfabéta.

Azé, ahonnan kitiltottak téged.

Vagy azé, ahová most, arcodon a tűlevelek

szomorúságával, sötéten beléptél.