Dr. Máté-Tóth András, az SZTE BTK Vallástudományi Tanszék egyetemi tanára tartotta október 9-én az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közgyűlésének egyik főelőadását.
Az európai országok püspöki konferenciáinak elnökei résztvételével október 7. és 10. között a portugáliai Fatimában tartották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa közgyűlését. Az eseményen magyar részről részt vett Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Német László bíboros, belgrádi érsek, a CCEE alelnöke és Böcskei László nagyváradi püspök, a Romániai Püspöki Konferencia elnöke.
A közgyűlés harmadik napján Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi professzora tartott kiemelt előadást Hogyan legyünk misszionárius tanítványok a szekularizált Európában? Társadalomteológiai megfontolások: a remény zarándokai címmel.
A Szegedi Tudományegyetem teológus-valláskutatójának előadása arra a tematikára reagált, amelyet Gintaras Grušas vilniusi érsek, a CCEE elnöke vetett fel, miszerint a katolikus egyház részéről megújult pasztorális kreativitásra és hiteles tanúságtételre van szükség a mai kultúrával való párbeszédben.
Előadásában Máté-Tóth András abból indult ki, hogy a keresztény, és főképpen a katolikus látásmód alkalmas arra, hogy Európáról, annak alrégióiról, többek között a Kelet és Nyugat eltérő helyzetéről előre mutatóan gondolkodjék. A kelet–nyugati megosztottságnak sokszáz éves története van, amelyet a Római Birodalom bukása, a nagy egyházszakadás és a hidegháború alakított ki, és amely nyomot hagyott a másik régió megítélésén. „Míg Kelet-Európa még mindig viseli a diktatúra sebeit, ami erős vezetők iránti vágyat és gyenge civil társadalmat eredményez, Nyugat-Európa gyakran a lemaradottság sztereotípiáin keresztül tekint Keletre” – állapította meg Máté-Tóth András.
A valláskutató szerint ez a határvonal a jelen kérdéseiben több vonatkozásban is érvényét veszti. Egyfelől egyre nyilvánvalóbbak a hasonlóságok, az egész kontinensre nehezedő gondok egyre inkább egész európai összetartást és közös megküzdést igényelnek. Máté-Tóth András Ivan Krastev bolgár származású politológust idézve mondta ki, hogy nincs sok értelme Nyugat- és Kelet-Európáról beszélni, mert az a Nyugat-Európa, amire a keleti országok vágytak, már nem létezik, ezért a másolása sem megoldás többé. Másik oldalról nézve pedig a közép- és kelet-európai történelmi sebezhetőség által ébren tartott nacionalizmus, a külső fenyegetésektől való félelem mintái ma már egyre inkább az egész kontinensen tapasztalhatók.
Máté-Tóth András a kelet-nyugat szakadékról beszélt ugyan, de felhívta a figyelmet, hogy ez a szakadékok az adott társadalmakon belül is egyre inkább jelen vannak. A családtervezéssel, abortusszal, az azonos neműek házasságával, a homoszexualitással és az eutanáziával kapcsolatos etikai viták például még mindig tükrözik a kelet-nyugati különbségeket, de mára már a geopolitikai határoknál meghatározóbb az egyes társadalmakon belüli belső megosztottság.
Az előadó sebzett kollektív identitásnak nevezte azt a traumatikus történelmi emlékezetet, amely tükrözi, hogy egy kelet-európai társadalom folyamatos kiszolgáltatottságban élte történelmét, s hosszú évszázadok kényszeralkalmazkodásai miatt csak vágyhatott az autonómiára vagy a saját államiságra. A folytonos fenyegetettség tudata egyúttal elhárító mechanizmusokat alakított ki, mint az önkritika és a kívülről jövő kritika ösztönös elhárítása és ellenséges támadásként való értelmezése. Innen fakad a nemzeti és kulturális identitás kérdések jelentőségének görcsös hangsúlyozása is, jegyezte meg Máté-Tóth András, valamint „az a reflex, hogy az országok problémáiért a felelősséget külső erőkre hárítsák”. E területen is csökken a kelet-nyugat eltérés, viszont erősödik a választóvonal, a sérelmekre fogékony és az előre tekintő társadalmi rétegek között.
Ami a katolikus egyház szerepét illeti, Máté-Tóth András II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc és XIV. Leó tanításaira hivatkozva arról beszélt, hogy „a hit forrására hajoló önkritika”, a teológiai és társadalmi műveltség, valamint a politikai érdekektől való függetlenség javítana a társadalmak megosztottságán.
Máté-Tóth András emlékeztetett, hogy Ferenc pápa a megosztottságot érzékelve a remény útjára hívott, méghozzá nem csak a keresztényeket, hanem "meggyőződéstől függetlenül minden jóakarató embert".
A teológiai műveltség fontosságáról így beszélt az SZTE teológiai diplomával is rendelkező egyetemi tanára:
– A hit elmélyítése és a hitből fakadó Evangelizáció kortárs nyelve és eszközrendszere mellett szükség van a teológiára. Olyan teológiára, amely érti a mai kultúrát és bensőséges viszonyban van Isten igéjének évezredes hermeneutikájával. Igényes és színvonalas teológia nélkül az egyházi tanítóhivatal nem képes koherens és adekvát módon evangelizálni. Ha az egyházvezetés elhanyagolja a teológia hathatós támogatását, és benne inkább csak kellemetlen akadékoskodásokat lát, semmint támaszt a közös küldetés megvalósítására, akkor elsorvasztja az eleven hermeneutikai hagyományt, és csak a múlt szavainak ismétlésére lesz képes.
Máté-Tóth András Oswald Spenglert idézve tette fel a kérdést, hogy ma a kereszténység és az egyház alkonyának vagyunk-e tanúi. Szerinte ezt a jelenséget nem a szekularizáció következményeivel, például az egyház társadalmi és politikai befolyásának csökkenésével mérjük, hiszen az egyházat „a hit forrásai és még inkább tettei mentén értékeljük, az irgalom és megbocsájtás hirdetőjeként és az irgalom cselekedeteinek végrehajtóiként”.
– Ma Európát már nem tekinthetjük a régi politikai felosztás szerint a haladó Nyugat és a lemaradt, de igyekvő Kelet megkülönböztetésében. Európa az a kontinens, amely küzd a geopolitikai kihívásaival, és ebben a küzdelemben rászorul a keresztény gondolkodás és magatartás ajánlatára, az a kontinens, amely teljes mivoltában ismeri és elismeri az embert, és amely képes áthidalni az önző érdekek ásta árkokat. Európa püspökei és püspöki intézményei alázattal, de magabiztosan támaszkodhatnak a hit és a társadalomismeret forrásaira, és bátor következetességgel vehetik ki részüket az evangelizációból, a szinodalitás útján közösen és reményteljesen zarándokolva – zárta előadását az SZTE egyetemi tanára.
Forrás: SZTEinfo / Panek Sándor
A borítóképen: Dr. Máté-Tóth András, az SZTE BTK Vallástudományi Tanszék egyetemi tanára előadést tart az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) közgyűlésén.
