A Szegedi Tudományegyetemről 17 kutató került az MTA új doktorai közé

A tudományos munkásságukat egy doktori műben összegző kutatókat köszöntöttek az MTA székházában. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 2024-ben nyolcvanegy kutató nyerte el, közülük – a SZTEinfo adatai szerint – tizenhét a Szegedi Tudományegyetem polgára.

Az MTA doktori eljárása olyan, Magyarországon egyedülálló minősítési rendszer, amely – minden, jelentőségét csökkenteni hivatott törekvés ellenére – különleges értéket képvisel – fogalmazott 2025. május 29-én Freund Tamás, az Akadémia elnöke. Az „MTA doktora” címet elnyert kutatókat köszöntve hangsúlyozta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia biztos pont, a tudomány józanságát közvetítő, egy-egy tudományterület legjobbjait összegyűjtő, egyúttal a nemzeti nyelvet és kultúrát is ápoló intézmény.

Az MTA doktora címet elnyert kutatók az egész ország területéről – az egyetemekről, kutatóintézetekből, egyéb tudományos vagy közművelődési intézményekből – és esetenként külföldről is érkeznek. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Magyar Tudomány különszámában

Az MTA-doktori eljárás értékeit az Akadémia elnöke részletezte. Kiemelte, hogy „akik a tudomány tekintélyét védik, azok a Magyar Tudományos Akadémia által képviselt értékeket is védik” – idézte Freund Tamást az mta.hu tudósítása.

A Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin elmondta, egy-egy pályázat értékelésében közel száz személy közreműködik. Hozzátette: „Az MTA doktora cím megkönnyíti és elősegíti a tudományos életpályán való előrelépést, és a Magyar Tudományos Akadémia is e cím birtokosai közül választja meg új levelező tagjait.”

Az ismeretterjesztés jegyében a Magyar Tudomány című folyóirat évente különszámot jelentet meg az MTA új doktorairól.

A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar (SZAOK) gyógyító orvosai és kutatói közül 2024-ben négyen szerezték meg az „MTA-doktora” tudományos fokozatot. Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói közül 2024-ben (az mta.hu szerint 15) – az SZTEinfo adatai szerint – 17 személy nyerte el az „MTA-doktora” címet . Egy-egy új MTA-doktor erősíti az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (BTK), az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar (GYTK), és az SZTE Mérnöki Kar (MK) kutatói közösségének a rangját. 2024-ben az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar (SZAOK) gyógyító orvosai és kutatói közül négyen, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar (TTIK) kutatói közül tizen szerezték meg az „MTA-doktora” tudományos fokozatot.

Dióhéjban a tudományos eredmény

Az mta.hu bemutatta a 81 új MTA-doktor tudományos eredményeinek esszenciáját.

Az „MTA-doktora” oklevél átadó ünnepségen készült fényképen (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar kutatója, Ambrus Rita; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Ambrus Rita (SZTE GYTK) akadémiai doktori értekezésében értékes gyógyszer-technológiai kutatásokat végzett, elsősorban a rossz vízoldhatóságú hatóanyagok biohasznosulásának javítása céljából. Új tudományos eredményei jelentősen hozzájárulnak a gyógyszer-technológia területén a nanokristályos anyagok és az amorf nanoanyagok innovatív, új típusú előállítására. Kutatásai mélyebb folyamatmegértést biztosítanak a kritikus folyamat-paraméterek, a kritikus kiindulási anyagjellemzők és az előállított termék kritikus minőségi tulajdonságai között fennálló kapcsolatok feltérképezésével. A fejlesztett nazális és pulmonális innovatív gyógyszerkészítményeket in vitro és in vivo tesztekkel is jellemezte, amelyek alapján megállapítható, hogy az új készítményeknek jelentős terápiás előnyeik lehetnek, például neurodegeneratív és allergiás kórképek, valamint krónikus obstruktív tüdőbetegségek kezelésénél. Eredményei gyakorlati jelentőségét jól mutatják az ipari együttműködések és a munkához kapcsolódó gyógyszergyári tulajdonú szabadalom.

Békési József (SZTE TTIK Informatikai Intézet; képünkön) akadémiai doktori értekezésében a kombinatorikus optimalizáláshoz kapcsolódó eredményeket mutat be. A ládapakolási feladatok terén elsőként az egydimenziós online ládapakolási problémára mutatja be az Advanced Harmonic algoritmust, melynek aszimptotikus versenyképességi hányadosa a jelenleg ismert eljárások között a legjobb. Továbbá a kötegelt ládapakolási feladat alsó korlátaival foglalkozik, 3 köteg esetére ad 1,5-nél nagyobb alsó korlátot. Az online ládapakolási feladat azon változatában, amikor a ládákba pakolható elemek száma korlátozott, számos értékre megjavítja a legjobb ismert alsó korlátot. Végül egy új semi-online algoritmust mutat a feladatra, és pontos elméleti elemzést ad. Az ütemezéselmélet területén először különböző sebességű gépeken kell elvégezni adott hosszúságú munkákat minél rövidebb idő alatt. Az új eredmények alsó korlátokat adnak a feladatot megoldó online algoritmusok közelítési hányadosára nem túl nagy számú gép esetén. A páros munka ütemezési feladat egy speciális esetére, az Ageev és Baburin által adott algoritmus közelítési hányadosára ad éles példát, egy másik esetben pedig a First Fit Decreasing módszer közelítési hányadosára bizonyít igen szoros korlátokat. Vizsgálja továbbá a mátrixtranszponálási feladatot, amelyhez a lépésszámra alsó és felső becsléseket is ad. Ismertet egy EU által finanszírozott, magyar–szerb együttműködésben végzett projektet, melyben a tömegközlekedés útvonaltervezési feladatának egy támogatási rendszerét alkották meg.

 

Bereczki Csaba (SZTE SZAOK, SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ) akadémiai doktori értekezésében – munkacsoportjának eredményeire támaszkodva – jelentős megállapításokat tett a gyermekkori szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségekről, melyek a mindennapi orvosi gyakorlatban is hasznosíthatók.

Az „MTA-doktora” , Bereczki Csaba (SZTE SZAOK); mellette az Akadémia elnöke, Freund Tamás; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Nagy mintaszámú vizsgálat során a hazai gyermek- és serdülőkorú populációban felmérte a túlsúlyos gyermekek előfordulását és a magasvérnyomás-betegséggel való kapcsolatát. Emellett elsőként dolgozott ki referenciaértékeket a gyermekek futás közbeni keringési változásaira, megteremtve a lehetőséget a fokozott kockázatú egyének kiszűrésére. A szív- és érrendszeri kockázat összefüggést mutat az érfalak merevségével és az endotélsejtek működészavarával. Arra a következtetésre jutott, hogy az elhízás gyermek- és serdülőkorban még nem jár együtt fokozott aortamerevséggel, viszont az endoteliális működési zavar hozzájárulhat a serdülőkori esszenciális hipertónia kialakulásához, különösen normál testsúlyú egyének esetében. Az endotél működési zavara azonban elhízott és elhízással járó hipertóniás gyermekeknél is kimutatható. A kutatás során azt is megállapította, hogy a renin-angiotenzin rendszer gátlása eltérő módon hat a serdülők esszenciális és elhízással összefüggő magas vérnyomására a különböző patomechanizmusoknak megfelelően. A juvenilis esszenciális hipertóniában fokozott oxidatív stresszt mutatott ki testsúlytól függetlenül, míg az obezitás hipertónia nélkül is növeli az oxidatív stresszt. Genetikai vizsgálatok segítségével több betegség esetében is azonosítani tudta a kóroki variánsokat.

Kitüntető pillanat az „MTA-doktora” oklevél átadó ünnepségen – a fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar kutatója, Burián Katalin; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Burián Katalin (SZTE SZAOK) akadémiai doktori értekezésében két fontos, népegészségügyi problémát jelentő kórokozó – a Chlamydiák és a citomegalovírus – által okozott fertőzésre kialakult immunválaszt és a fertőzések megelőzésének lehetőségeit vizsgálta. Állatkísérletei bizonyították, hogy az IL-17A citokin jelentős szerepet játszik a C. pneumoniae-fertőzés leküzdésében. Kimutatta, hogy a Chlamydia-fertőzés in vitro és in vivo is fokozta a MIG/CXCL9 chemokin RNS-expresszióját, aminek direkt antichlamydiás hatását azonosította: a liganduma a Chlamydián egy 60 kDa-os fehérje. Génexpressziós, funkcionális, valamint in vivo neutralizációs vizsgálattal bizonyította az indolamin-2,3-dioxigenáz kifejeződését és indirekt antimikrobiális hatását Chlamydia-fertőzött egerekben. Igazolta, hogy a gyakran nem antimikrobiális céllal használt szerek (N-acetil-cisztein, Budesonid) csökkenthetik vagy fokozhatják a Chlamydiák szaporodását, így ezek ismerete fontos lehet a kezelés megválasztásában. A C. trachomatis ellen a megfelelő védelmet egy széles körben alkalmazott, hatékony vakcina kifejlesztése jelentené. Speciális fehérjéket (pGP3, pGP4 és LcrE) azonosított, amelyek alkalmasak lehetnek egy jövőbeli Chlamydia-alegységvakcina kifejlesztésére. Két citomegalovírus-fehérjét (IE1-exon4, pp65) jellemzett mint hasonló effektivitású citotoxikus T-limfocita-célpontot, és ezzel is felhívta a figyelmet a többkomponensű citomegalovírus-vakcina jelentőségére. Egérkísérleteik eredményei fontos adatokat szolgáltattak a citomegalovírus pp65 és gB fehérjéi által indukált immunválasz megismeréséhez, a DNS-immunizálás módszerének optimalizálásához, valamint az egymást követően használt különböző típusú vakcinák hatékonyságának a megértéséhez.

Buzás Krisztina (SZTE SZAOK; képünkön) akadémiai doktori értekezésében a tumorimmunológia egyik legizgalmasabb kérdését, a daganatsejtek környezetükkel való kommunikációjának módját és annak következményeit vizsgálta. Különböző kísérletes modellrendszerek segítségével kimutatta, hogy a melanómasejtek és a tumorasszociált immunsejtek közötti, oldékony faktorok útján történő kommunikáció befolyásolható. Bizonyította, hogy a daganat életképességét támogató immunsejtek tumorellenessé tehetők, ami segítheti a rákos sejtek hatékony eltávolítását. Kimutatta továbbá, hogy a daganatsejtekből felszabaduló hírvivő anyagokat tartalmazó kis csomagok, az ún. vezikulák képesek a daganatszövetet körülvevő őssejtekben olyan genetikai programot elindítani, amely segíti a tumorsejtek kivándorlását az egészséges szövetekbe, ami a betegség súlyosbodását okozza. Kísérletes eredményei rávilágítottak arra is, hogy a daganatsejteket érő különböző stresszfaktorok, például a kemoterápiás szerek, nemcsak a rákos sejtek pusztulását idézik elő, hanem megváltoztatják a belőlük felszabaduló vezikulák összetételét is. Ennek következtében a vezikulákat felvevő célsejtek biológiai működése is jelentősen megváltozik. Kimutatta továbbá, hogy a központi idegrendszer daganataiból származó vezikulák az adott megbetegedésre jellemző molekuláris mintázatot hordoznak, ami lehetővé teszi különböző betegcsoportok invazív beavatkozás nélkül történő, vérmintaalapú azonosítását.

Csapó Edit (SZTE TTIK) akadémiai doktori értekezésében az utóbbi 14 évben végzett, rangos nemzetközi folyóiratokban közölt és nemzetközi szinten is jól hivatkozott munkája eredményeit foglalta össze. Munkája során orvosbiológiai és gyógyszerészeti alkalmazásokat célzó, számos új, hangolható méretű és szerkezetű, felületmódosított, aranytartalmú egy- és kétfémes nanorészecskék, illetve biokolloid alapú nanoszerkezetek zöldkémiai úton történő szintézisét dolgozta ki.

„Az MTA doktora cím mögött komoly tudományos és erkölcsi elismerés rejlik, az Akadémia és a nemzet egésze számára is kiemelkedően fontos eredmény” – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Kémiai Intézet kutatója, Csapó Edit; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előállított katalizátor, fluoreszcens jelzőanyag vagy hatóanyag-leadó tulajdonságú kolloid nanorészecskék szerkezetének és méreteloszlásának kísérleti körülményektől való függését tárta fel. Az arany nanorészecskék az orvostudomány területén a szenzorika, a diagnosztika és képalkotás területén használhatók fel: javítják a kontrasztot, megkönnyítve a betegségek, például a rák észlelését és diagnosztizálását. A nanorészecskék úgy funkcionalizálhatók, hogy a gyógyszereket közvetlenül a megcélzott sejtekhez szállítsák, minimalizálva a mellékhatásokat és javítva a kezelések hatékonyságát. Fototermikus terápiában alkalmazva a fényt hővé alakítják, ezáltal elpusztítva a rákos sejteket. Az arany nanorészecskékhez hasonlóan a biokolloid alapú nanostruktúrák is úgy tervezhetők, hogy szabályozott módon szállítsák és a szervezet célzott helyein adják le a gyógyszerhatóanyagokat, fokozva a kezelés hatékonyságát.

Ferenc Rudolf (SZTE TTIK Informatikai Intézet) akadémiai doktori értekezésében egy a gyakorlat számára kiemelten fontos feladatra, a szoftverminőség becslésére adott újszerű megoldást. A nagyméretű programok előállítási és fenntartási költségeinek döntő hányadát a program megfelelő minőségének biztosításához kapcsolódó költségek adják. Így a szoftverminőség kérdése, különösen a hibák előrejelzése továbbra is kritikus probléma az informatikában. Ennek megfelelően az értekezés témája aktuális és hasznos.

Az „MTA-doktora” oklevél átadó ünnepségen készült fényképen (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Informatikai Intézet kutatója, Ferenc Rudolf; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A témát a szerző az irodalom alapos ismerete mellett, korszerű és gazdag eszköztár felhasználásával dolgozta fel. Az értekezés első része azon eredményeket mutatja be, amelyek a teljes forráskódnak mint szövegnek az elemzésén alapulnak, a második rész pedig a mesterséges intelligencia, ezen belül a gépi tanulás alkalmazási lehetőségeit vizsgálja a hiba-előrejelzés során. Módszerei helyesek, a feladatokhoz illeszkednek, és számos ponton további fejlesztések útját jelölik ki. Az eredményeket jelentős informatikai mérnöki alkotómunka által megalapozott, kiterjedt kísérleti vizsgálatok igazolják. Az eredmények nemzetközi kihatása is jelentős, kiemelendően hasznos a kutatói közösség számára a hibaadatbázis és a programokra vonatkozó mérőszámok egységes szemléletű rendszere.

Az MTA doktorai nagyobb felelősséget és többletmunkával járó kötelezettségeket is vállalnak – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Informatikai Intézet kutatója, G.-Tóth Boglárka; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

G.-Tóth Boglárka (SZTE TTIK Informatikai Intézet) akadémiai doktori értekezése új tudományos eredményekkel gazdagította kutatási területét, a globális optimalizálást és az intervallumanalízist. Módszereit a vállalatelhelyezés mint optimalizálási feladat több változatára alkalmazta. Továbbfejlesztette és új módszerekkel gazdagította a gyakorlatban is nagy jelentőségű, szimplexalapú korlátozás és szétválasztás módszerét. Jellemzően olyan problémákkal foglalkozott, amelyek valamilyen fontos gyakorlati feladatból indulnak ki, és amelyeket a korábbi módszerek nem vagy csak kis méretben tudtak megoldani. Meggyőzőek az algoritmusfejlesztési és implementációs eredményei, a tesztfeladatokon a legtöbb esetben jelentősen gyorsabbak az eljárásai az eddig ismert legjobb módszereknél.

A tudományterületi határokon is átívelnek, a teljes tudományos közösséget megszólítják az MTA doktorok eredményei – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Kémiai Intézet kutatója, Janáky Csaba; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Janáky Csaba (SZTE TTIK Kémiai Intézet) akadémiai doktori értekezésének középpontjában olyan fotoaktív anyagok állnak, amelyeket önmagukban vagy hordozófelületen rögzítve fotoelektródként lehet alkalmazni. Olyan fotoelektródok előállítását tervezte meg, amelyek sikerrel alkalmazhatók energiakonverziós foto-elektrokémiai folyamatokban, különösen a szén-dioxid redukciójában. Az új elektródok segítségével így lehetőség nyílik szénvegyületek – metán, metanol vagy akár hosszabb szénláncú alkoholok – előállítására. Egyszerű fémoxidokat elektrokémiai eljárással állított elő, finoman hangolható összetételű oxidokat pedig egy pirotechnikára emlékeztető eljárással, „oldatbelobbantásos szintézissel” hozott létre. Fém-halogenidek, köztük perovszkitok előállítására klasszikus oldatkémiai eljárásokat alkalmazott. Az értekezésben külön fejezetek szólnak a polimer-félvezető és nanoszén (grafén, szén nanocső), valamint félvezető-kompozitok innovatív előállításáról. Számos új felismerése született az összetett elektródok komponenseinek tudatosan, szinergiára épülő kialakításáról. Mindezek mellett munkatársaival újfajta, esetenként több paraméter egyidejű mérésére alkalmas in situ eljárásokat dolgoztak ki és alkalmaztak (foto-)elektrokémiai reakciók vizsgálatára. Külön elismerés illeti a Kelvin-szondát, a felületi fotofeszültség-spektroszkópot (SPS) és foto-elektronspektroszkópot (APS) is magába foglaló kombinált mérőegyüttes összeállításáért, amellyel a félvezetők elektronjainak három lényeges energiaszintje határozható meg.

A magyar szaknyelv fejlesztésének ügyéhez is hozzájárulnak az MTA doktorok eredményei – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar kutatója, Kalmár Melinda; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kalmár Melinda (SZTE BTK) akadémiai doktori értekezése a szovjet típusú rendszerek általános leírásának igényével lép fel, és fejlődésük, más rendszerekkel való összevetésük újszerű, gondolatgazdag, vitára inspiráló értelmezését, illetve elemzését nyújtja. Alapvetően gazdagítja ismereteinket azzal kapcsolatban, hogyan – milyen módon és a nemzetközi kihívásokra válaszokat keresve – alakult át a Szovjetunió és a kelet-közép-európai térség a szocialista időszakban és az 1989–90-es rendszerváltások idején. A szerző korábbi kutatásait újszerű elméleti keretbe helyező, nagy ívű alkotás mindenekelőtt a globalizáció folyamatának nézőpontjából tekinti át a szovjet és az ún. szovjetvariáns rendszerek fejlődésének kérdéseit. Elsősorban annak vizsgálatára vállalkozik, hogy miképp befolyásolták ezen országok döntéshozóit a nemzetközi környezetből, világgazdasági folyamatokból, valamint a tudományos és technológiai fejlődésből eredő kényszerek és kihívások. Nagy elméleti igénnyel, a források széles körének bevonásával e szovjet és szovjetvariáns rendszerek működését mindenekelőtt a korporativizmus fogalmával igyekszik megragadni, amelyet a diktatúra társadalmiasítási folyamataként elemez behatóan. Érzékletesen mutat rá a „szovjet galaxis” állandó és változó jegyeire, válaszaira, nyitási és elzárkózási törekvéseire.

Karsai Márton (SZTE TTIK Fizikai Intézet; képünkön) akadémiai doktori értekezésében kitűzött kutatási célja az emberi viselkedés dinamikai rendszereinek megfigyelése és megértése a hálózattudománynak, a komplex rendszerek fizikájának, a számítás- és adattudomány eszköztárainak a segítségével. Vizsgálta a „bursty” (villanásos) jelenségeket, amelyek során rövid idő alatt sok esemény történik, majd a rendszer hosszú ideig inaktív marad. A fő célkitűzései az időbeli korrelációk jellemzése és az események kollektív mintázatainak vizsgálata időben változó hálózatokban. Egy másik kutatási irány olyan generált hálózati struktúrák vizsgálata, ahol a hálózat csomópontjait összekötő kölcsönhatások időben változnak. Itt megérthetők a szerkezeti és időbeli korrelációk hatásai időben változó valós hálózatokban, valamint vizsgálhatók az információterjedési folyamatok. Megvizsgálta, hogy miként tudnak egyéni memóriafolyamatok globális strukturális és időbeli heterogenitásokhoz vezetni, és ezek milyen hatással vannak a temporális hálózaton végbemenő információterjedésre. A Skype adatbázisát használva a felhasználók hálózatán terjedő termékvásárlás globális mintázatát társadalmi terjedési folyamatként modellezte. A megfigyelhető kritikus jelenségek a hálózattól és az egyéni „fertőzési” határértékektől függő perkolációs folyamatokkal voltak magyarázhatók.

Kertész Attila (SZTE TTIK Informatikai Intézet; képünkön) akadémiai doktori értekezésében az elmúlt évtizedben széles körben elterjedt felhőszolgáltatások, a hozzájuk egyre nagyobb számban kapcsolódó, önműködő okoseszközrendszerek (IoT), a rövid válaszidőt biztosító ködszámítások, valamint a biztonsági és bizalmi aggályok orvoslására alkalmas blokkláncrendszerek együttes vizsgálata terén ért el új, nemzetközileg is jelentős tudományos eredményeket. Értekezésében olyan módszereket, algoritmusokat és szimulációs eszközöket tárgyalt, amelyek lehetővé teszik az e technológiák közös alkalmazásával létrejövő komplex rendszerek tervezését és viselkedésük elemzését. Javaslatot tett hatékony felhőválasztásra föderált felhőrendszerekhez, rendszerezési módszert adott adatvédelmi problémák csoportosítására, valamint az energiahatékony működéshez optimalizációs eljárást ajánlott. Mindemellett szolgáltatásminőségi modelleket is vizsgált. Az IoT-alkalmazások elemzésének eredményeire építve olyan szimulációs módszert vezetett be, mely megoldja valós IoT-eszközök viselkedésének modellezését. IoT-köd-felhő alkalmazások viselkedésének elemzéséhez módszertant dolgozott ki. Javaslatot tett köd- és blokkláncrendszerek integrálására, és megadta az ilyen rendszerek vizsgálatának módszertanát.

Kolbert Zsuzsanna (SZTE TTIK Biológia Intézet; képünkön) akadémiai doktori értekezésében különböző elemekkel történő kezelések mellett tanulmányozta a stressz hatására indukált morfogenikus válasz (SIMV) megjelenését táptalajon vagy tápoldatban nevelt lúdfű, mustár és repce növényekben. Kimutatta, hogy a SIMV-gyökérfenotípus megjelenése független a kezelésre alkalmazott elem típusától, a növény nevelési-kezelési rendszertől, de függ az elem koncentrációjától és a terhelés időtartamától. Megállapította, hogy klasszikus SIMV-gyökérfenotípus nem jelenik meg az elemet felhalmozó/tűrő fajokban. Igazolta, hogy az elemtöbblet mellett a növények gyökérzetében a növényi hormonok és a nitrogén-monoxid (NO) között antagonista szabályozó kapcsolat áll fenn, míg az egészséges növényben a strigolakton növényi hormonok és a NO egymást kölcsönösen szabályozva hatnak a gyökérmegnyúlásra, és hogy a NO fokozza az elemtöbbletekkel szembeni toleranciát. A cinkterhelés esetén elsőként mutatta ki a hidrogén-peroxid-szintek S-nitrozoglutation-reduktáz enzim által szabályozott S-nitrozotiol-jelátvitel részvételével megvalósuló autoregulációját. Szintén elsőként mutatta ki a tirozin-nitrációt mint a toxicitáshoz hozzájáruló fehérjemódosítást cink-, cink-oxid-nanorészecske-, szelén- és nikkelstressznek kitett különböző növényfajokban. Megállapította, hogy a tirozinnitráció az elemtöbbletnek kitett növények általános, fehérjéket érintő válasza, vagyis kimutatása megbízható jelnek tekinthető a károsodás felismerésekor.

 

Lőrincz László Magor (SZTE SZAOK) akadémiai doktori értekezésében azonosította a talamokortikális (TC) idegsejtek aktivitásának egy új formáját. Kimutatta, hogy ezek a neuronok képesek magas küszöbű kisüléssorozatokat generálni nyugodt ébrenléti állapotban. Bizonyította, hogy ez az aktivitás a TC neuronok közötti réskapcsolatok révén hozzájárul az alfa-oszcilláció kialakításához, továbbá hogy az alvási orsók alatt ugyanezek a neuronok a már ismert alacsony küszöbű kisüléssorozatokat produkálják.

Az „MTA-doktora”, Lőrincz László Magor (SZTE SZAOK); mellette az Akadémia elnöke, Freund Tamás; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

 Rámutatott, hogy a TC neuronok az aktív ébrenlét során, míg az interneuronok inkább a nyugodt ébrenlétben aktívak. Kimutatta, hogy a primer talamikus relémagvakban mért 1 Hz-nél lassúbb oszcillációk hátterében az ATP-ből származó adenozin által kiváltott hiperpolarizáció áll, amelyet a báriumszenzitív K+-csatornák aktiválása okoz. Bizonyította, hogy in vitro agykérgi szeletekben a kolinerg receptorok aktiválása elégséges a lassú oszcilláció kialakulásához. Ebben a folyamatban az ún. „hálózatmeghajtó” neuronok központi szerepet játszanak. Optogenetikai technikák segítségével feltárta a szerotonerg neuromoduláció hatásait a szaglókéregben, valamint kimutatott ébredést befolyásoló kapcsolatotokat a laterális hipotalamusz és az agytörzsi raphe magvak között. Az abszensz epilepszia egy preklinikai modelljében bizonyította, hogy a rohamok a szomatoszenzoros kéreg periorális zónájából indulnak, majd ezután a TC neuronokra és a talamikus retikuláris magra is kiterjednek. Kutatásai tisztázták a talamikus és a kérgi HCN-csatornák szerepét az abszensz epilepszia kialakulásában, illetve igazolták a poszterior talamikus mag kiemelkedő szerepét a rohamok generalizációjában.

Pluhár András (SZTE TTIK Informatikai Intézet; képünkön) akadémiai doktori értekezésében egy- és kétszemélyes pozíciós játékokat, valamint ezekhez kapcsolódó színezési problémákat vizsgál. Az amőba- és malomjátékoknak is köszönhetően közismert egy- és kétszemélyes pozíciós játékok széles körének matematikai vizsgálatában számos híres becslést sikerült megjavítania, több esetben elérve a tovább nem javítható korlátot is. Élesítette Erdős és Selfridge Építő–Romboló játékokra vonatkozó eredményének Beck általi kiterjesztését, a játékok változatos körében meghatározta a nyerő stratégiát, illetve létezésének feltételeit, valamint a kapcsolódó számítási bonyolultságot. A gráfok és hipergráfok színezéseiben is számos új eredményt ért el. Bevezetett egy véletlen mohó színezési algoritmust, és egy lineáris algebrai módszer segítségével elégséges feltételeket adott hipergráfok 2, illetve k színezhetőségére. Igazolta, hogy az a feladat, hogy hány szín szükséges egy gráf csúcsainak jólszínezéséhez azzal az extra feltétellel, hogy semelyik két színosztály uniója sem tartalmazhat, illetve feszíthet egy előre megadott H gráfot, néhány kis H gráf kivételével NP-nehéz. A fentiek mellett olyan hipergráfok diszkrepanciájáról is igazolt tételeket, amelyek csúcsai egy G gráf éleinek, hiperélei pedig G bizonyos részgráfjainak (pl. Hamilton-köreinek vagy feszítőfáinak) felelnek meg. 3-reguláris véletlen gráfok, illetve utak hatványai esetén alsó becsléseket adott a szóban forgó hipergráf diszkrepanciájára is.

 

Rajkó Róbert (SZTE MK) akadémiai doktori értekezésében a görbeillesztés nélküli komponensprofil-kinyerés (mint a kemometria egyik meghatározó területe: self-modeling curve resolution) témakörébe eső kutatásokat foglalta össze. A szerző tudományos munkássága a kémia, a matematika és az informatika határterületén található kemometriában valósult meg, és célja többváltozós kémiai adatok elemzése statisztikai, adattudományi módszerekkel.

Az MTA doktorok eredményei közzétételének kiemelt célja, hogy személyük és munkájuk nagyobb figyelmet kapjanak a tudományos közéletben – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE Mérnöki Kar kutatója, Rajkó Róbert; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Rajkó Róbert legfontosabb eredménye a Borgen munkáját újraértelmező, azt rutinszerűen elvégezhetővé tevő, újabban Borgen–Rajkó-grafikonnak nevezett megjelenítést eredményező eljárás kidolgozása. A Borgen–Rajkó-grafikonok 2005-ös (újra)alkotása megteremtette az alapot ahhoz, hogy számos hozzá kapcsolódó eredményt érjen el a csak sávmegoldással megadható analitikai mérési problémák körében. A szerző által bemutatott munkában a Borgen-ábra fejlesztése és felhasználása szerepel a legnagyobb súllyal, kitérve a konkurens módszerekkel való összevetésre és konkrét példákra, így analitikai kémiai mérési eredményekre (pordiffrakciós összetétel-vizsgálat) vagy kioldódási tulajdonságok meghatározására is.

Az MTA doktorok feladata az oktatás és az igényes tudomány-népszerűsítés segítése is – hangzott el az ünnepségen. A fotón (balról jobbra): az Akadémia elnöke, Freund Tamás; az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet kutatója és oktatója, Szilassi Péter; valamint a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának elnöke, Kamarás Katalin. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Szilassi Péter (SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet) akadémiai doktori értekezésében jelentős, új tudományos megállapításokat tett. Magyarországon 1990–2018 között a homoktalajokkal jellemezhető kis- és középtájainkon (Kiskunság, Nyírség) a felszínborítás-változások dinamikája jóval meghaladta a jó termőképességű csernozjom talajokkal jellemezhető kis- és középtájaink (pl. Mezőföld, Hajdúság) hasonló értékeit. Az 1990–2018 között végbement tájszerkezeti változások közül a tájökológiai folyamatok szempontjából meghatározó jelentőségű szántó-parlag átalakulások 1990–2000 között, míg a mesterséges felszínné változott területek kiterjedése 2000–2006 között volt a legmagasabb arányú. A szántóföldek térszerkezete egyre inkább Magyarország magas talajértékszámú területei felé tolódott el. Megállapította, hogy a tájszerkezet jellemzői szignifikáns statisztikai kapcsolatot mutatnak a mezei pacsirta előfordulási adataival. Országos léptékű elemzésével igazolta, hogy az erdőterületek foltjainak összetettsége alapján következtetni lehet a növényzet természetességére. Az általa vizsgált öt inváziós növényfaj többsége számára kedvező feltételeket teremt a Natura 2000 és az Országos Ökológiai Hálózat jelenlegi térszerkezete. Kimutatta, hogy a közút-, a vasút-, a vízhálózat, valamint a felszínborítás-változások térszerkezete segíti bizonyos inváziós növényfajok terjedését.

 

Forrás: SZTEinfo – mta.hu
Fotók: mta.hu / Szigeti Tamás

 

Forrás, további információ:
Az MTA új doktorait köszöntötték az Akadémián
Az MTA új doktorai 2025-ben