Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár AudMin-jában bemutatták a Lábjegyzetek Platónhoz filozófiai sorozat 22. kötetét, amelynek címe A félelem. A könyv tanulmányai a félelem érzetének a filozófia által is megragadható legkülönbözőbb hatásairól szólnak. A Lábjegyzetek Platónhoz-konferencia idei témája a hit volt, ennek tanulmányai a következő könyvhétre jelennek meg.
A Lábjegyzetek Platónhoz-konferenciasorozat 23 évvel ezelőtt indult, ezalatt 22 filozófiai tanulmánykötet jelent meg benne. Legújabb könyve A félelem, e mindenki által ismert szorongató érzés filozófiai kategóriáiról szól. A kötet bemutatóján Laczkó Sándor szerkesztő arról beszélt, hogy a Lábjegyzetek Platónhoz a magyar filozófiai kultúra második leghosszabb időt megélt könyvsorozata. A leghosszabb megjelenésű sorozat a Filozófiai Írók Tára volt, amely 1881-ben indult Alexander Bernát és Bánóczy József szerkesztésében, és elsősorban klasszikus filozófusok magyar nyelvű fordításköteteit közölte. A Lábjegyzetek Platónhoz ezzel szemben évről évre megjelenő nyitott tanulmánykötet, amelyben az egyetemi hallgatóktól (sőt, középiskolásoktól) az akadémikusokig sokféle szerző közölt írást.
A sorozat szokása, hogy az előző évi konferencia előadásaiból készül az új tanulmánykötet. A konferenciák témaválasztása évről évre szerkesztők és szerzők közös gondolkodásának eredménye; Laczkó Sándor szerint elsősorban etikai témákban gondolkodnak. Legelső konferenciatémájuk a 2000-es évek legelején a szeretet volt, jellemző, hogy ekkor még nem bíztak a közönség figyelmében, és a tanulmányok nem jelentek meg nyomtatásban. Ezután következett az erény, a bűn, a barátság, a lelkiismeret, a gyűlölet és sorban olyan témák, amelyek az emberi identitáshoz kapcsolódó filozófiai kategóriát képeznek. A konferencia idén a hit kérdését vizsgálta meg. Laczkó Sándor szerint az elmúlt 23 évben a szerzők legnagyobb érdeklődését a lelkiismeret és a bűn témája váltotta ki. A bűn annyira vaskos kötetre sikerült, hogy a sorozat második és harmadik kötetét is ez tette ki. Hasonlóan nagy érdeklődés övezte a szerelem, a hazugság, vagy az agresszió kérdéskörét.
A kötet szerkesztője úgy véli, a filozófia szívesen foglalkozik életközeli témákkal, a félelem pedig olyan téma, amelyhez hétköznapi emberként is közünk van. A félelem témája végigmegy a filozófiai gondolkodás történetén Platóntól Arisztotelészen át a klasszikus német filozófusokig, és máig reflexió tárgyát váltja ki:
– A félelem morális diskurzusaink egyik legalapvetőbb fogalma, az emberi létezésmód egyik legkülönösebb sajátossága. Személyiségünk és közösségeink kiiktathatatlan jelensége és egyben szervező elve. Legyen bár bénító és korlátozó, vagy inspiráló a jelenléte, lenyomatot hagy a személyiségen. Mint az emberi integritást érintő válaszreakciókra ösztönző állapot, az egyén és a közösség létezésének fontos, sok esetben kizárólagos meghatározója – mondta Laczkó Sándor.
A félelem című kötet bemutatóján az SZTE BTK filozófiai tanszékének frissen végzett kínai mesterszakos hallgatója, 付智勤 – magyarországi környezete számára: Áron –, valamint Pelyvás Gergő debreceni angol-holland szakos egyetemi hallgató vett részt a beszélgetésben.
Milyen funkciója van a félelemnek, amely túlmutat azon, hogy pusztán egy kellemetlen érzés lenne? Áron szerint a félelemnek tényleges életfenntartó funkciója van:
– Segít elmenekülni és tovább élni, ezért én úgy vélem, hogy a félelem elsősorban intuitív érzet. Lehet persze etikai diskurzusa is, de kérdés, hogy válhat-e központi fogalommá.
De mi a helyzet akkor, ha a félelem érzetét a politikai filozófia felől vizsgálják, kérdezett vissza Laczkó Sándor, hiszen Platón óta tematizált a politika és a félelem viszonya. Hogyan függ össze a félelem a politikai cselekvéssel, vagy éppenséggel annak hiányával? Laczkó Sándor a könyvbemutatón Bibó Istvánt idézte, aki szerint a politika alapvető feladata a társadalomban lévő félelemmennyiség és gyűlöletmennyiség csökkentése.
Áron előbb Weiss János kötetbeli tanulmánya szavaival jegyezte meg, hogy a félelem és a gyűlölet kölcsönhatásban lehetnek: a félelem miatt növekedhet gyűlölet, ami pedig serkenti a félelmet. A félelem etikai értelmezése Áron szerint ahhoz a témához is elvezet, hogy a politikafilozófiában lehet-e egyáltalán etikáról, igazságról, erényről beszélni a pragmatikus hatalomszerzés tézisei közepette; vagyis nem hiányzik-e eleve belőle a normativitás. A kínai filozófushallgató úgy véli, ezzel ellentétben Bibó István mondatából erős normatív jelleg érezhető ki.
A könyvbemutató beszélgetésen felmerült a haláltól való félelem kategóriája is: lehet-e szorongani az elmúlástól? Áronnak erről inkább az a kérdés jutott eszébe, hogy lehet-e nem félni a haláltól. A halálfélelem ugyanis éppen olyan természetes, mint az evés, csak utóbbi esetben az éhségtől félünk.
Platón Szókratész védőbeszédében fogalmazott úgy, hogy filozófia sem lenne, ha az embernek nem kellene szembenéznie a saját végességével, ha nem volna olyan, hogy halál. A filozófia legfőbb inspirálója ez a végesség. Jövőre, jegyezte meg Laczkó Sándor, éppen a végesség lesz a Lábjegyzetek Platónhoz-konferencia témája.
A beszélgetésben felvetődött, hogy a félelem és szorongás értelmezése kiterjeszthető. Van, hogy a félelem és a szorongás sajátos egzisztenciális készenléti állapotba hozza a személyiséget, és növeli az ember kreatív képességeit. Ugyanakkor a túl intenzív félelem, az orvosi szorongás traumatizálhatja az egyént, sőt a közösséget is.
Pelyvás Gergőnek a tanulási célokkal járó szorongás inspiráló vagy gátló hatása jutott eszébe: - A pedagógiában is egyensúlyt kell találni az osztálytermen belül. A diákokkal ki kell, hogy alakítsunk bizonyos szabályrendszert, amelyen belül a diák szorong, ha nem végez el valamilyen feladatot, mert tudja, hogy annak következménye lesz. Ha azonban az elvárás túl nagy, akkor mindegy, mekkora a büntetés, a diák nem fogja elvégezni a feladatát.
Laczkó Sándor e készenléti állapot sokszínűségére kigyűjtötte a félelem megfelelőit; az ember a helyzetétől függően fél, szorong, retteg, tart valamitől, megijed, pánikol, megrémül, megriad, aggódik, reszket, majrézik, feszeng, izgul, feszélyezett, fóbiás, kétségbeesett, frászban van, nyugtalan, lámpalázas, cidrizik.
A tanulmánykötetben a halálfélelemről, az istenfélelemről, a félelem audiovizuális és művészi megjelenítéséről, a megismerésben, a kreativitásban játszott szerepéről, társadalmi, politikai vonatkozásairól olvashatnak sokfelé gondolkodási lehetőséget megnyitó írásokat.
A félelem kötet szerkesztői Daróczi Enikő és Laczkó Sándor.
Forrás: SZTEinfo / Panek Sándor
A borítóképen: Áron, Laczkó Sándor és Pelyvás Gergő A félelem című kötet bemutatóján. Fotó: Nagy Dóra / Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
