Kritikusabb olvasóvá válhatunk, ha megtanuljuk felismerni az álhíreket és az áltudományos szövegeket uraló felszólító mód, fokozás, benyomáskeltés és manipuláció rejtett nyelvi eszközeit. Többek között ezekről a trükkökről is szó esett a Prof. Dr. Németh T. Enikő akadémikussal, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Általános Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárával, a szegedi Dugonics Társaság alelnökével készült nyilvános interjúban. A 96. Ünnepi Könyvhét szegedi színpadán, 2025. június 13-án a magyar nyelv ügyét tettük közszemlére – Dugonics András szobra közelében, az első magyar nyelvű regény szerzőjét és a tudóst idézve.
– A Szegedi Tudományegyetem ünnepi könyvheti mottója: „az SZTE utcára viszi a tudományt”. A könyves sátrak kínálatát nézve helyet kell-e szorítani a tudománynak a könyvünnepen?
– Feltétlenül helyet kell szorítani. Különösen azoknak a munkáknak, amelyek egy-egy tudományterület átfogó, általános bemutatását tűzik ki célul vagy pedig egy-egy izgalmas, közérdeklődésre számot tartó kérdéskörrel foglalkoznak. Ilyen téma például a fenntartható fejlődéstől és a vízgazdálkodástól kezdve a környezeti ártalmakon és járványokon át az energetikai vagy az egészségügyig számos kérdés. A közgazdasági problémáktól és a jogegyenlőségtől kezdve a csillagászaton és az űrkutatáson át a magyar nyelv eredetének vagy a rákgyógyítás lehetőségeinek a megvitatásáig számos olyan tudományos téma említhető, amely érinti a hétköznapi emberek életét és nagyon is helyük van a könyvek között. A tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő műveknek igen, de az áltudományos írásoknak nem kellene, hogy helyet kapjanak a könyvheti kínálatban.
– Az alapítása 200. évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémia a „nemzeti nyelvet és kultúrát is ápoló intézmény” – fogalmazott az elnök az MTA-doktori oklevelek átadó ünnepségén. Hogyan ápolja az Akadémia a nemzeti nyelvet?
– Az Akadémia létrejötte is a magyar nyelv ápolásához kötődik. Széchenyi és társai ebből a célból hozták létre 200 évvel ezelőtt ezt a nemzeti tudós társaságot, Révai álmait is megvalósítva. Ezt fejezi ki, hogy az Akadémia első osztálya a nyelvtudománnyal foglalkozó osztály. Az eltelt kétszáz évben számos író, költő és nyelvész tagja volt az Akadémiának. Ők hivatalból is a nyelvvel foglalkoztak. Vagy azért, mert a magyar nyelv volt műveik nyelve, vagy azért, mert a magyar nyelv szerkezetét, működését írták le különböző típusú nyelvtanokban.
Kommunikációs eszköz, jelekből alkotott jelrendszer a nyelv, ami Német T. Enikő akadémikus, az SZTE BTK Általános Nyelvészeti Tanszékét vezető egyetemi tanár (jobbról) kutatói vizsgálódásainak legfőbb tárgya még a könyvhéten is. Fotó: Sahin-Tóth István
– A költő Arany János vagy Vörösmarty Mihály is tagja volt az Akadémiának.
– Az MTA alapításának 100. évfordulóján, 1925. november 3-án Szinnyei József igazgató, akadémikus „A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar nyelvtudomány” címmel tartott előadást. Fölidézte, hogy a Tudós Társaság alapítása után a magyar nyelv ápolására vonatkozó legfontosabb szükségletek közül az 1. a helyesírás szabályainak a megállapítása, a 2. az irodalmi nyelvet szabályozó nyelvtan és a 3. egy nagyszótár elkészítése volt. Ezek a feladatok ma is előttünk állnak. A helyesírás folyamatos gondozása mellett az MTA Nyelvtudományi Intézetében, ma HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpontban az úgynevezett akadémia nyelvtanok készülnek, miközben egy korszerű nagyszótár munkálatai is folynak.
– Az Akadémia milyen nyelvészeti kiadványokat gondoz, milyen új erőfeszítéseket tesz a nyelvért?
– A Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottság folyóirata a 145. évfolyamánál járt 2021-ben.
Az MTA elnöke 2022-ben a nemzeti programok között hirdette meg „A tudomány a magyar nyelvért” programot. Ennek alprogramként része a „A Magyar Nemzeti Helynévtár Program”, ami óriási és hiánypótló vállalkozás. Része „A magyar nyelv digitális támogatása a magyar tudományosság szolgálatában” alprogram, továbbá „A magyar nyelv digitális fenntarthatósága”, valamint az „Álhírek, áltudományos nézetek nyelvészeti azonosítása” alprogram is. Fontos kiemelni, hogy az MTA valamennyi tudományterülete és osztálya számára meghirdette a magyar nyelvnek mint a tudomány nyelvének a használatát. Működik a Magyar Nyelv a Tudományban elnöki bizottság, amely – többek között – egy magyar terminológiai adatbázis és portál elkészítését támogatja.
– Az akadémikussá válásnak az egyik feltétele, a kutatási eredményeket közreadó publikáció, vagyis az írás. A tudomány nyelve egykor a latin, ma az angol. A Magyar Tudományos Művek Tárában Németh T. Enikő – és kutatótársai közös – közleményeiben is fel-felbukkan egy-egy idegen szó. Például: „Rejtett pragmatikai jelenségek az álhírek címeiben” Mi indokolja? A pragmatika kifejezést miért nem lehet „magyarítani”?
– A pragmatika, ha tetszik, nem idegenszó, hanem egy tudományos jövevényszó, A nyelvészeten belül egy tudományterület neve. Az angol pragmatics szó magyarba illesztése. Lehet persze magyarítani ezt a kifejezést és szoktuk is ekként használni: „a nyelvhasználat tanulmányozása”. De ez a magyarítás nem eléggé pontos, mert a nyelvhasználatot nemcsak pragmatikai szempontból, hanem sok más szempontból is lehet vizsgálni, ezért pontosabb, ha a pragmatika szakszót használjuk. Minden tudományterületnek megvan a maga szaknyelve, így a nyelvtudománynak is. Ez a szaknyelv pontosan definiált szakszavakat tartalmaz, amelyek egy része idegen eredetű, más része magyar kifejezés. Tehát lehet és kell is a magyar szakszóhasználatra törekedni, de sokszor hosszú időbe telik, mire kialakul egy magyar szakszó és addig is kell művelni a tudományt.
Szeged első köztéri szobra 1876 óta Dugonics Andrásnak állít emléket
– „nincs a világon semmi a mit magyarul ki ne lehessen mondani csak ésszel, és tudománnyal forgolódjon az ember” – fogalmazott Dugonics András. Igaza van-e Dugonicsnak? A tudományos stílushoz hozzátartozik az idegen szavak használata?
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a tudományos stílushoz hozzátartozik az adott tudomány szaknyelvének ismerete, amely tartalmazhat idegen szavakat. Ez nem baj. Ezzel együtt törekszünk a magyar szakszavak, terminusok megalkotására. Az idegen szavak öncélú használata benyomáskeltés szempontjából nem jellemző a tudományokra. Ezzel szemben az áltudományok a tudomány utánzása céljából élnek a túlzott idegenszóhasználattal.
– A Dugonics téren, az első magyar nyelven írt regény szerzőjének, Dugonics Andrásnak a szobra közelében beszélgetünk a nyelvről. A 254 évvel ezelőtt Szegeden született szerzetes, író és egyetemi tanár olyan szavakat alkotott, mint pl. a „jegyzet”, a „sugár”, a „szög”, a „bizonyítás”. A Dugonics Társaság, Szeged legrégebbi (1892) civil szervezete alelnöke Németh T. Enikő. E szerepkörben, illetve nyelvészkén mit tehet a nyelvért?
– A Dugonics Társaság egyik alelnöke vagyok, a bölcsészettudományi. A Társaságban szervezett felolvasó üléseken rendre helyet kapnak a nyelvészeti témájú előadások, köztük olyanok, amelyek a magyar nyelvvel foglalkoznak. A legutóbbi ilyen előadást Németh Miklós és Sinkovics Balázs kollégáim tartották Szöged nyelvről, arról, hogy hogyan beszélnek az emberek ezen a vidéken és milyen attitűdök, érzések kapcsolódnak az ö-ző formák használatához. Ezen kívül – Csapó Benő elnök úr ötletéből kiindulva – elindítottuk az „Írók, költők Szegedről” sorozatunkat, amelyet szintén én gondozok. Nyelvészként kutatásaim tárgynyelve a magyar. Olyan nyelvhasználati jelenségekkel foglalkozom, amelyek a magyarra jellemzőek, ugyanakkor elméletileg is érdekesek és nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak. Az egyetemi előadásaimon is igyekszem magyar szakszavakat használni, amikor ez lehetséges és tanítványaim dolgozatait ebből a szempontból is javítom néha már-már konzervatív módon.
– Pragmatikával, nyelvelmélettel foglalkozva az utóbbi években az álhíreket teszi nagyító alá. Egyik dolgozatának címe: „Az álhírek nyelvészeti azonosítása”. Hogyan segít a nyelv az álságok leleplezésében?
– A projektünk egyik hipotézise, hogy az álhírek és áltudományos szövegek nyelvileg különböznek a valódi hírektől és valódi tudományos szövegektől. Például: a felszólító mód, a fokozás, a rejtett pragmatikai jelenségek, a benyomáskeltés és a manipuláció nyelvi eszközei szempontjai alapján. Ha megtanítjuk az embereknek, melyek ezek a jegyek és jegykombinációk, akkor kritikusabb olvasókká válhatnak.
– Mindehhez hogyan járul hozzá a 2020 szeptemberében néhány tanítványával együtt megalapított SZTE Pragmatika Hallgatói Kutatóműhely?
– Az ötletadó volt ez a Műhely. A Dugonics Társaság előadás-sorozatában tartottuk az első ilyen témája prezentációnkat. A kutatócsoportunk együtt dolgozik ma is ezzel a műhellyel, ami biztosítja számunkra a tudományos utánpótlást.
– Az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, de a pályája elején a sajtónyelv oktatója volt a szegedi egyetemen alapított kommunikációs képzésben. Most, akadémikusként milyennek látja a sajtó és az irodalmárok által használt nyelv állapotát?
– A nyelv állapotával nincs semmi baj. De kérdés, hogy mennyire igényesen vagy igénytelenül használják az anyanyelvünket.
– A tudomány művelői közt az akadémikusok a sztárok. Németh T Enikő 58 évesen lett akadémikus. Hétköznapjai és ünnepei, jó és rossz szokásai elképzeléséhez az is hozzátartozik, hogy megtudjuk: milyen könyvet tartott a kezében, mit olvasott legutóbb?
– A szépirodalmi szövegeket nem nyelvészként olvasom. Bevallom, hogy elsősorban szakkönyveket forgatok, csak másodsorban novellát, regényt vagy verset. Most éppen Kaffka Margit regénye került a kezem ügyébe. Legutóbb egyetemista koromban, kötelező irodalomként futottam át, most a tanítványomtól ajándékba kapott könyvben fedezem fel – de a Magyar Elektronikus Könyvtárból is letölthető – a „Színek és évek” szépségét. Előtte a szép és ismeretterjesztő irodalom határát jelentő „Áttörések – Életem és a tudomány” című memoár kötetet olvastam Karikó Katalintól. Újabban pedig azt élvezem, hogy csak nézegetem a könyvet a féléves kisunokámmal, akinek már meg lehet mutatni például a tanyai állatokról készült képeskönyvet. A gyerekkorban kell kezdeni az olvasásnépszerűsítést.
Forrás: SZTEinfo / Újszászi Ilona
Fotó: Sahin-Tóth István
