Monok István, Zvara Edina: Esterhasiana Biblioteca: A gyűjtemény története és könyvanyagának rekonstrukciója.

Az 1652-ben családfővé vált 17 éves Esterházy Pál számos kastélyt, hatalmas birtokokat és hallatlan nagy felelősséget örökölt. A korban nagyon hosszúnak számító élettörténete igazolja, hogy megfelelt a várakozásoknak. A fraknói kincstár és ősgaléria gyarapítása mellett gondot viselt könyvtára gazdagítására is. Nem csupán vásárlásaival, a családi örökség gondos megőrzésével, hanem tervezett művelődéspolitika kialakításával egész kulturális intézményi rendszer köszönheti neki létét és élvezte támogatását.

Pál nádornak két birtokán volt nagyobb könyvtára, Kismartonban és Fraknón. Végrendeleteiben a fraknói gyűjteményt családjának szánta, a kismartonit pedig a famíliája által nagy becsben tartott helyi ferencesekre hagyta. Az Esterházyak és a ferencesek könyveinek sorsa így évszázadokra összefonódott.

Habár az Esterhasiana Bibliotecát nagyobb részt Esterházy Pál hozta létre, alapjában véve ez egy többgenerációs könyvtár, így gyűjteményének története részben elődei könyvtárának históriája is – ezért is vettük számba a szűkebb család által birtokolt, vagy a nekik ajánlott, a támogatásukkal megjelent könyveket, valamint összegyűjtöttük a könyvhasználatra utaló adatokat is.

Az Esterházy-könyvtár legnagyobb része jelenleg is megvan, méghozzá egy helyen, a kismartoni kastélyban, tehát az egyes kötetek kézbe vehetőek. Ez óriási lehetőséget nyújtott Esterházy Pál nádor egykori könyvtárának rekonstruálásához, ugyanakkor nehézséget okozott, hogy tudjuk, a nádor csak ritkán írta könyveibe tulajdonjegyét, nyomtatott ex libriseit pedig nemigen használta.

Budapest, MTA KIK, Kossuth, 2020.
583 o., ISBN 9789637451621