„Modern kori polihisztor” – mondják Géczi Jánosról, miután fölsorolják, hogy íróként, költőként, szerkesztőként, képzőművészként, egyetemi oktatóként is tevékenykedik. Az utolsó rózsához című verskötete 2023. június 9-i bemutatóján belehallgattunk a költő Géczi János és a moderátor Annus Gábor, a Szegedi Tudományegyetem két egykori hallgatója és volt munkatársa beszélgetésébe – emlékekről és versekről.

A Tiszai csönd hangulatát kereste 1972-ben Juhász Gyula folyóparti szobránál Géczi János. A szegedi, fél évszázaddal ezelőtt még József Attila Tudományegyetemnek nevezett universitas elsőéves biológia szakos hallgatójára nagy hatással volt a folyó látványa és a hídfő körüli munkazaj. Egy uszályról hatalmas kőtömböket zúdítottak a folyóba, hogy megerősítsék a partjait… Ezt az emlékképet is előhívta Géczi János, amikor Annus Gábor kérdéseire válaszolva, észrevételeire reagálva egyre több részletet árult el legújabb verskötetéről. Az utolsó rózsához című, a Kalligram kiadó gondozásában megjelent kötetet a 94. Ünnepi Könyvhét szegedi egyetemi rendezvényén, az SZTE Klebelsberg Könyvtárban az SZTE alumnusai körében mutatták be az SZTE alumnusai.

Szeged, az otthonos hely

A bölcsészettel és a bölcsészekkel barátkozó biológia szakos hallgató Géczi János verseit a Szegedi Egyetem című lap mellett a Tiszatáj és más irodalmi újság is közölte. A szegedi szellemi élet nagyságai közé a belépőt, a szociográfusként ismert Mocsár Gábor barátságát a debreceni Tóth Árpád Gimnázium wgyik legendás magyar szakos tanárnőjének is köszönte. A festőművész Móré Mihály felesége, Jutka néni, a karizmatikus pedagógus baráti köréhez tartozott Mocsár Gábor ugyanúgy, mint a gimnáziumi rendhagyó órára meghívott Bíró Yvette. Móré Mihályné elhívta az iskolába beszélgetésre Móricz Zsigmond nevelt lányát. Ez ugyanolyan maradandó élményt jelentett Géczi Jánosnak, mint a Nagy László-verseket szavaló Berek Kati előadása vagy a gimnazistaként látott Jancsó-filmek… Szóval: inspiráló szellemi légkört teremtett az iskolában nagyon sok tanár. Amikor Móré Mihályné megtudta, hogy a biológia-kémia tagozatos osztályba járó, számára kedves diákot felvették a szegedi egyetemre, azzal köszönt el tőle, hogy első útja a Juhász Gyula szobornál a Tisza-partra vezessen, aztán látogassa meg Mocsár Gábort.

„Az első találkozónkat követően rendszeresen ellátogattam Gábor bácsihoz, akinek a felesége a szegedi egyetemi újság titkárnőjeként dolgozott. Ahányszor megjelentem a szerkesztőségben annyiszor figyelmeztetett, hogy Gábor türelmetlenül várja, hogy meglátogassam… Tehát Szegeden mindig is otthon éreztem magam. Igaz, ritkán járok már vissza, de a szőregi rózsafesztivál ugyanúgy vonzott, mint egy ideig a szegedi egyetemhez kötődő feladatok” – fogalmazott Géczi János.

Erősen kötődik Veszprémhez, de nem ott él, már nem az otthona a város, amelyről Nyom címmel esszét adott közre.

„Nagyon szokatlan, mondhatnám, váratlan volt Veszprémben az állandó lihegés, hogy hegyes-dombos a város. Szokatlan volt a püspöki, majd érseki székhely mentalitása, a rideg katolikus világ. Nem vagyok vallásos, de a lazább és emberbarátibb protestáns mentalitást őrzöm – vallotta. – Balatonalmádi, a mostani lakhelyem még csak nem is szálláshely, inkább egy kedves telephely jó kerttel és rendes könyvtárral, emberbarát környezetben haverokkal és fontos családokkal... A legalaposabban Veszprémet ismerem. A legbékésebben Szegeden voltam. A legszerethetőbb helyem pedig egy pici falu az Adrián. De mindegyikben ott vannak a fügefák. Mindegyikben ott vannak a könyvek. Mindegyikben ott a víz.”

A Tisza Szegednél - a Délmagyarország 1972. szeptember 10-i számának képriportja

Karikó Kati mintája

Szerteágazó Géczi János munkássága. Szegeden is bemutatkozott már költőként, íróként, képzőművészként… Moderátorként szerepelt az Akadémia könyvtárában, az SZTE Karikó Katalin útja a Lasker-díjig című kiállítás megnyitóját követően, a világhírű mRNS-kutatóval, az egykori szegedi egyetemi csoporttárssal, Karikó Katalinnal beszélgetve.

A szegedi JATE egykori biológia szakos hallgatói, az SZTE két alumnusa, Karikó Katalin mRNS-kutató és Géczi János költő beszélgetett az Akadémia könyvtárában rendezett kiállítás megnyitóján

„Amikor Kati visszaért a saját lakhelyére, Philadelphiába, fölhívott. Nem azért telefonált, mert olyan udvarias ember, hogy azt mondja: ’Köszönöm, hogy kérdeztél’… Olyanokról beszélgettünk, hogy miféle is az ember... Igen, a világ egyik része azt mondja rólam, hogy költő. A másik azt, hogy élettudománnyal foglalkozó oktató, kutató. A harmadik azt, hogy művész. Róla is mindenféle dolgokat állítanak. Holott nem azok a fontosak, amit rólunk adott nézetből állítanak, amit gondolnak, vagy amilyennek látszunk. A fontos a munkánk, amit nem érzünk széjjel daraboltnak. Nem esik szét az ő esetében tudományos diszciplínákra, vagy az én esetemben tudományra – művészetre – mindennapiságra. Ő azt mondja, nem esett széjjel. Én sem választom szét magamban, amit csinálok…” – magyarázta.

Szokták modern kori polihisztornak is nevezni Géczi Jánost. Ezt gyanús kifejezésnek érzi. Saját magát, a biológus végzettsége miatt is, szívesebben mondja „holisztikus alkatú” alkotónak.

„Selye János stressz-könyvére gyakran hivatkozik Kati. Már az első egyetemi találkozónkon is Selye János: Életünk és a stressz című könyvéről beszélt. Mostanában azt mesélte, hogy az ismerősei is elolvasták a könyvet, s azt mondták neki: ’semmi olyan nincs abban a könyvben, mint amiről te beszélsz ötven éve’. Erre az volt Kati válasza, hogy ’lehetséges, mert az olvasmányélményhez hozzárakta a saját élettapasztalatát’ – idézett föl egy újabb emléket és élményt. – Igen, velem is előfordul, hogy a hagyományt egyszer csak úgy viszem tovább, hogy a hagyomány egyre kisebb, s én egyre nagyobb rész vagyok a történetben. Ezt a szemléletet a szegedi egyetemtől, a várostól kaptuk. Mert nagy lélegzetűség is kell, nem csak helyismeret és bátorság. A szegedi egyetem bátornak tanította a hallgatóit.”

Géczi János (jobbról) a rég- és közelmúltról mesélt a 94. Ünnepi Könyvhéten. Fotó: Ú. I.

Egy örök jelkép változatai

Sokszínűek Géczi János könyvei is. A Vadnarancsok „igazi könyvlegenda”. Az éppen végzős szegedi egyetemista a Vadnarancsok (1982) verskötettel és ugyanekkor, ugyanezen a címen megjelent, élettörténet-rekonstrukcióknak nevezett szociográfiával robbant be az irodalmi köztudatba. A műfaji változatosság is káprázatos: versek, hosszú versek, regény, rövid történetek, képversek, kisregény, esszé, meseregény, Prózák, művelődéstörténeti tanulmány, monográfia, képzőművészet album… Több budapesti székhelyű kiadó mellett Pécs, Szeged, Veszprém könyves szakemberei is gondozták műveit.

Igazi könyvlegenda Géczi János Vadnarancsok című kötete

Akadémiai doktori dolgozatban írt a rózsa kultúrtörténetéről egyetemi pályája csúcspontján. A rózsa labirintusa – Egy örök jelkép nyomában címmel megjelent, gazdagon illusztrált könyve Előszavában elárulta: azért pont ezzel a növénnyel foglalkozik, mert „a rózsa jócskán túlmutat önmagán”.

„A biológiából kikoptam – mondta mosolyogva szegedi egyetemi könyvtárbeli könyvbemutatón. – Mert az egyetemistaként tanult biológia 99 százalékban megváltozott a ’90-es évekre. Ezért az élettudomány egyetlen állandó részét, a történetét kezdtem vizsgálni a rózsán keresztül. Biológusként ugyanis folyamatosan megvolt bennem a kultúrtörténeti érdeklődés. A civilizációs növényekkel kapcsolatos vizsgálatokhoz kötődtem. Az ember történetébe illesztettem a rózsa történetét. 120 féle rózsafaj létezik, de a kertészeti rózsafélék száma százezres nagyságrendű.”

Az utolsó rózsához című verskötetben „olyan fajta rózsajelképeket szerettem volna, amilyeneket más még nem alkotott”. Géczi kötetének címe emlékeztet az általa kedvelt Vas Istvánra, aki sok itáliai verset alkotott, illetve Rilke rózsa-versére.

Öt éve volt bátorsága megállni a XVIII. századnál a rózsa monográfiáival. Nem akart többet a rózsa metaforika saját hasznosításával foglalkozni.

Géczi János legszerethetőbb helye egy pici falu az Adrián...

Murter, vagyis az Adriai-tenger szigete ihlette Az utolsó rózsához kötet verseinek nagy részét. Géczi János elárulta: „Zalán Tiborral, aki a szegedi egyetemről barátom, napi sok órát kóboroltunk a szigeten, s aztán minden éjszaka írtunk néhány verset”.

Murter szigettel átellenben, a parton Pirovac. Innen „a XII. századi kikötőből hajóztak a szent földre a közép-európai és bajor, illetve a Dániából érkező kereszteslovagok. Ezek a lovagok évekig éltek ezen a helyen. Felépítettek egy várost: kórházat és kuplerájt...” – fedte fel a verskötet másik ihletforrását.

„Európát elhagyjuk, mert nincs Isten… Vagy Európában maradunk, mert itt az Isten… Ehhez a dilemmához kapcsolom a rózsákat” – fogalmazott a költő, aki a murteri kőfalról készített fotóit adta a legújabb könyve borítójához.

Mikor a könyv műtárgy

A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei. 1978-2020 címmel 2021-ben a Kalligram gondozásában jelent meg a Géczi-összes. A kiadó vezetője, Mészáros Sándor az összegyűjtött versek ellenére míves formátumú könyvbe foglalta a költő legújabb verseit.

Játékos versek, elbeszélő költeményhez hasonló, verses regény-magok színesítik ezt a Géczi-kötetet. Csattanós történeteket mesél el a költő például a Szent háború című versben. Több áthallásos verssel mondja el, hogy „a mai közélet nagy része blöff”.

Az utolsó rózsához kötet költeményeinek mindegyike tizedfeles jambikus vers. Ez az a sortípus, amiből fölépülnek a szonettek, Shakespeare szonettjei is. Előző köteteiben, verseiben a Dante ihlette beszédmód tercináira épített. Ehhez a formai világhoz illő, hogy egy vers egy motívumot bont ki, kronologikus felépítésben. E XXI. századi világban így meditál egy XII. századi hős, Géczi János.

Több kiadó is gondozott már Géczi János-szövegeket

Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hová megyünk? E kérdésekre is választ keresnek a piros borító mögötti, fekete szegélyű lapokra rótt sorok. A Padovai ének, a Körsétatér a Lövöldénél, A múltról, Az utolsó rózsáról, az Esti vázlat versciklusoknak létezik biografikus olvasata is. Ilyen a rádióban is elhangzott erős vers, A Géczikről. Mert, „ha a költő magáról ír, akkor is csak példaként. Tehát nem róla, hanem róla is szól a vers.”

A Szegedi Egyetem című lap1974. november 23-án négy verset közölt Géczi Jánostól

Kakukktojásnak tűnik az Utószó. E jegyzetben fölsorolt személyekben mi a közös? Az – árulta el a költő –, hogy a nevek mögötti emberek valamelyik vers születésében szerepet játszottak. „A teljes tudásállományom a kultúrámnak, a nyelvemnek, a neveltetésemnek, a koromnak a következménye, nem pedig az önálló ismeretszerzésemnek. Vagyis társadalmi, kulturális és közösségi a termék vagyok. Illik megnevezni, kiknek kell köszönetet mondanom… Erről Karikó Kati nagyon szépen tud beszélni” – köszöntötte a gesztus öteladóját is a költő.

Négy Géczi-könyv 41 év terméséből. A Vadnarancsok 1982-ben, Az utolsó rózsához 2023-ban látott napvilágot

A Géczi-könyv mint tárgy is szépséges. A Kalligram kiadó egy évtizede gondozza köteteit. Szántó Tiborhoz hasonló nagyságú tipográfusnak minősítette Hrapka Tibort, aki megtervezte ezt a Géczi-kötetet, hasonlóan az utóbbi néhány verseskönyvéhez. Hrapka „azok közé a tipográfusok közé tartozik, akik el is olvassák azt a szöveget, amelynek formát adnak”. Ez is oka annak, hogy Géczi ugyanúgy ragaszkodik egy kiváló tipográfushoz, mint egy jó szerkesztőhöz.

Az utolsó rózsához tipográfusa igyekezett a versképet nem szétzilálni, például a sorok megtörésével. Viszonylag nagyméretű és Times, azaz klasszikus stílusú, metszett betűket használt. A vers címe a lap oldalán is olvasható. A füles borítóval egyéb tipográfiai érdekességekkel Hrapka Tibor Géczi verseiből könyvművet alkotott.

Szöveg: Újszászi Ilona/u-szeged.hu 

Fotó: Kokas Károly, Ú. I.