Fűz Nóra: Az iskolán kívüli oktatás megítélése és gyakorlata az általános iskolai oktatásban


FN1

Az iskolai környezetnek és légkörnek kritikus szerepe van a tanulók tanulási kedvének, motivációjának alakulásában, és ennek javításában szerepet kaphatnak az iskolán kívüli tanulás színterei is (Fägerstam & Blom, 2013; Demirci Güler & Afacan, 2013). Az autentikus tanulási környezetben (pl. múzeum, laboratórium, állatkert, tanösvény, gyár stb.) megvalósuló aktív, tapasztalati tanulás segíti a diákok autonómiáját a tanulási folyamatokban és kézzelfoghatóbbá teszi a tananyagot, ezáltal magasabb intrinzik motivációt generálva (Dettweiler et al., 2015). Növelhető általuk a tanulók tudományos érdeklődése, ami pozitívan befolyásolhatja a tudományos pályák iránti választási kedvet (Nazier, 1993; Rudman, 1994). További közös előnye az iskolán kívüli tanulási szín­tereknek, melyek egyszerre helyszínei és tárgyai is a tanulásnak, hogy komplex és változatos környezetük révén kedveznek a tantárgyak közötti átjárhatóságnak, segítve ezáltal a tudástranszfert.

Számos nemzetközi kutatás számol be ezen programok pozitív hatásáról a diákok tudományos érdeklődésének és tanulási motivációjának serkentésében, hazai viszonylatban azonban keveset tudunk az iskolák által szervezett tantermen kívüli programok gyakoriságáról, minőségéről és hatékonyságáról. A 2016-ban megvalósult nagymintás empirikus vizsgálatunkban ezért elsősorban annak a feltérképezésére fektettük a hangsúlyt, hogy a hazai általános iskolák jellemzően mely iskolán kívüli színtereket látogatják, milyen rendszerességgel és milyen alkalomból kifolyólag, valamint mely tanítási-tanulási módszerek fordulnak elő egy-egy ilyen foglalkozáson. Arra is kíváncsiak voltunk továbbá, hogy milyen a pedagógusok és diákok hozzáállása és véleménye az iskolán kívüli tanulás eredményességét illetően, illetve, hogy vannak-e konkrét akadályai a megvalósulásnak. A kérdések megválaszolására egy online kérdőív segítségével került sor, melyet a résztvevők két (pedagógusoknak és intézményvezetőknek, valamint diákoknak szóló) változatban kaptak meg a szegedi Oktatáselméleti Kutatócsoport által kifejlesztett eDia (Elektronikus Diagnosztikus Rendszer, Molnár & Csapó, 2013; Molnár, 2015) platformján keresztül. Az eredmények azt mutatják, hogy az általános iskolák követik a NAT iskolán kívüli színtérlátogatásának ajánlásait, azonban a megvalósuló programok csupán alkalomszerűek, így a tantermen kívüli tanulási forma hazánkban nem tekinthető rendszeresnek, annak ellenére sem, hogy mind a pedagógusok, mind pedig a diákok döntő többsége szívesen részt venne a jövőben ilyen foglalkozásokon az eddigieknél gyakrabban is. Ennek okai a pedagógusok és intézményvezetők válaszai alapján főként az anyagi háttér megteremtésében és a tantervbe, órarendbe való nehézkes beillesztésben keresendők.

Sokváltozós online kérdőívünk lehetővé teszi az összefüggésvizsgálatot is a tantermen kívüli oktatás megvalósulásának gyakorisága, jellege és hatékonysága, valamint a lehetséges befolyásoló tényezők között. Eredményeink alapján elmondható, hogy a tanulás környezetének változatossága nagyobb hatással bír a foglalkozások pedagógiai hasznának megítélésében, mint az alkalmazott tanítási-tanulási módszerek, vagy az iskolán kívüli tanulás iránti tanulói attitűdök. Mindez megerősíti a környezet változatosságának jelentőségét a tanulási folyamatokban, és felhívja a figyelmet arra, hogy a tanterem korlátozott környezetében zajló oktatást érdemes lenne az iskolán kívüli, informális lehetőségekkel gazdagítani.