Nosztalgiabuli a BTK-n


Tőke Bill furcsa, és semmiképp sem a 21. századi értelemben menő zenék iránti rajongása igen korán, apjának zenegyűjteményével kezdődött, majd hajnövesztéssel és Hendrix-kitűzős kordmellénnyel folytatódott. A tinédzserkorban kötelező gitárórák relatív sikertelensége aztán a zenei karrier felől inkább a szellemtudományok felé terelte az ifjú Billt, az obskurus muzsikák iránti rajongás azonban megmaradt, amelyet, ha alkalma adódik, főleg a Grand Café, és a Várkert nyári színpadain éli ki. Lett légyen szó a Szabó Magda-hétvége csak '45 előtti dalokat felvonultató swing-kavalkádjáról, az ötvenes évek jólfésült amerikai trashpop bandáiról, vagy a korai Rolling Stones és a British Invasion finoman pszichedéliába hajló futamairól, Bill szettjei mindig tartogatnak meglepetéseket. Ez alkalommal pedig kilép kronológiai komfortzónájából, és megpróbálja, sosemvolt szemtanúként, megidézni a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát, a művház-diszkót, a tweedzakós lötyögést, az aranykeretes szemüvegek, bajusz- és pajeszköltemények, és tupírhegyek univerzumát, amely világban remélhetőleg minden érintett talál majd egy olyan sarkot, ahol pár órára otthon érezheti magát.