Az előadás a Szeged testvérvárosának számító Temesvár (ma Timişoara, Románia) történetének legfontosabb mozzanataival kívánja megismertetni a hallgatóságot, különös hangsúlyt fektetve a Bega-parti város középkori históriájára. A Marostól délre, a szintén az Alföldön kialakult Temesvár a 14. század eleje és a 16. század közepe közötti időszakban a Duna-Tisza-Maros köz legfontosabb vára és városa volt. Középkori történetének kutatását – Szegedhez hasonlóan – az a helyzet teszi rendkívül nehézzé, hogy az egykori város állaga szinte teljesen elpusztult, s a településsel kapcsolatos írott kútfők, elsősorban az oklevelek zöme is megsemmisült. A 21. század legelején újabb lendületet vett régészeti feltárások, illetve a komplex történeti- és művészettörténeti kutatások eredményeként ma már viszonylag megbízható kép rajzolható a Bega-parti város 1552 előtti históriájáról. Az 1552-ben az oszmánok kezére került Temesvár, amely az 1150-es években bukkan fel az írott forrásokban, a 16. század közepét megelőző időszakban Temes megye és a temesi főesperesség központja volt. I. (Anjou) Károly magyar király 1315 és 1323 között itt tartotta a székhelyét. A királyi udvar jelenléte, kétségtelenül, nagy lendületet adott a város fejlődésének. A 14. század második felében Temesvár, stratégiai fontosságú fekvése révén, fontos szerepet játszott a Magyar Királyság balkáni expanziójában, majd az azt követő időszakban az oszmánok elleni támadó- és védekező hadjáratokban. Ezekben a katonai akciókban igen nagy teher hárult a mindenkori temesi ispánokra (pl. Ozorai Pipo, Hunyadi János, Kinizsi Pál), akiknek feladatköre az idők során jelentősen kibővült. Mindez nagymértékben korlátozta a város autonómiáját, aminek következtében Temesvár nem tudott királyi szabad várossá válni a középkorban. Erre csak 1781-be került sor.