Szabó Éva, az SZTE BTK Pszichológiai Intézetének vezetője április 24-én a BTK online kávézójában Biztos bizonytalanság: stresszkezelés és mindfulness címen nemcsak a stresszről, a szorongásról, a bizonytalanságról és ezek saját szolgálatunkba való állításáról beszélt, hanem kérdések mentén körvonalazta a mindfulness szemléletét, azaz a tudatos jelenlét gyakorlatát. Az előadás azért válhatott élvezetessé és mindenki számára befogadhatóvá, hasznosíthatóvá, mert a pszichológus a mindennapi tapasztalatok, saját élményei segítségével fogalmazta meg az elméleti problémákat, miközben egy indiai hercegnőről is mesélt.

A fáma szerint a hercegnő gyűrűjébe a hindu bölcs egyetlen szót (’elmúlik’) vésett bele, ami rosszkedvében, elkeseredésében bátorítja, ha viszont nagyon boldog, óvatosságra inti. Az előadás erre az elmúlás-fogalomra épített (elmúlik a rossz és elmúlik a jó is), ugyanakkor Szabó Éva már az elején fontosnak tartotta leszögezni, egyáltalán nem szeretné a jelenlegi vírushelyzetet leegyszerűsíteni. Ez a gyűrűbe vésett szó valójában mélyebb rétegeket mozgat: az elkövetkező órában ezeknek a rétegeknek a közös szétszedésére invitálta a hallgatóságot, aminek a végén talán mindenki megkapta a maga emlékeztetőül szolgáló ékszerét.

Különleges szituáció a mostani: a karatén, a kijárási tilalmak, a közvetlen kapcsolattartás korlátozása – sőt a mi kultúránkban maga a maszk is – szokatlan, melyre és az ezzel járó frusztrációra egyáltalán nem voltunk felkészülve. Tehát a jelenlegi helyzetünk tipikus példája a stressznek, olyan változás, mely kizökkent az eddig megszokott alkalmazkodási normáinkból. Szabó Éva azonban nem arra vállalkozott, hogy beszálljon az elmúlt időszak pszichológiai tipp-dömpingjébe (nem tanácsokat kívánt megosztani velünk, hogyan legyünk produktívak otthon, miként használjuk ki az otthon töltött időnket), hanem magát a stresszhelyzetet és a stressz ránk gyakorolt hatásait vizsgálta, ami az életünk bármely területén, bármikor érvényes lehet. Egy szemléletet kínált, az általa is gyakorolt mindfulnesst, amivel megőrizhetjük a lelki egészségünket.

A mindfullness az élet átmeneti jellegére hívja fel a figyelmet, és arra tanít, hogy az egyes pillanatokból rakjuk össze az életünket: mindegyik maradjon a sajátunk. Ami most van, annak vége lesz. Egyformán kezeli a jó és rossz pillanatokat, mindegyiket meg kell élni, mert el fog múlni, ha kellemetlen, akkor pedig megnyugtat a gondolat, hogy vége lesz. De akkor mi a helyzet a stresszel, miért érezzük úgy, hogy sosem múlik el? A válasz valójában azokat a reakciókat takarja, amelyekkel mi a stresszre reagálunk. A szorongás nem változik, de a hatását megváltoztathatjuk, ha megfelelően válaszolunk neki, ha elérjük, hogy ő szolgáljon minket, nem pedig fordítva. Ehhez viszont meg kell értenünk, hogyan működnek ezek a belénk épült, illetve tanulható válaszok. Szabó Éva a mindennapi életünkből származó példákkal illusztrálta, hogyan csapjuk be önmagunkat. Az esetek nagy részében, ha stressz ér bennünket, egy ősi (harcolj vagy menekülj) reakciót alkalmazunk, ami azonban nem kínál megoldást, sem megnyugvást a stressz ránk gyakorolt hatását illetően. Az adrenalin áll mögötte, aktiválja az idegrendszert, s bár ez bizonyos – napjainkban inkább extrémnek számító – esetekben hasznos lehet, jelenünk stresszhelyzeteiben nem bizonyul alkalmasnak. Igényünk van a kontroll érzetére, ezért önbecsapó gesztusokkal teremtjük meg magunknak az illúziót, ahol újra urai vagyunk a szituációnak. De valójában nem nézünk szembe a stresszel, ezért megoldásunk az időutazás: hasonló kellemetlen élmények felidézése a múltból, valamint negatív képek előrevetítése a jövőre. Ezzel el is szakadtunk a jelentől, de a szorongás megmaradt. Nem vagyunk résztvevői, sőt még megfigyelői sem az eseményeknek.

Szabó Éva még két másik stresszre adott válaszról is beszélt. Az egyik a kötődés, amikor keressük a kapcsolatot, a kontaktot. Ha védelmet keresünk, de ha mi segítünk más szorongásán, azzal szintén enyhül a sajátunk. A fókusz áthelyeződik a stresszről, a kapcsolat, az odafordulás érzete lesz a középpontban. A másik megoldás, ha a negatív helyzetet nem problémának, hanem feladatnak, kihívásnak tekintjük. Ha így viszonyulunk hozzá, más arányban helyezkednek el a segítő és a gátló hormonok, s ebben az esetben a személy képes koncentrálni a problémára. Ha a frusztrációra az első, ősi választ adjuk, ördögi körbe kerülünk, melyben tovább fokozódik a szorongás, az pedig depresszióhoz, torzult valóságészleléshez vezethet, hiszen egyik negatív gondolat hívja elő a másikat.

Jon Kabat-Zinn a mindfulness elméletét buddhista meditációs gyakorlatokra alapozta, de mivel leválasztotta róla a vallási hátteret, bárki számára elsajátíthatóvá vált. A tudatos szemlélet a megfigyelés attitűdjén alapszik. Megfigyelem a eseményeket, az érzéseket, a viselkedésemet. Abban segít, hogy annak lássuk a dolgokat, amik, és ne rosszabbnak vagy jobbnak. Hogy ne legyen túlgondolás, se bagatellizálás, és hogy csak akkora súlyt adjunk a dolgoknak, amekkorát valóban érdemelnek. Ez a megfigyelés egyfajta tiszta kíváncsiság, olyan, amilyet gyerekként éreztünk utoljára, amikor még az előtt szemléltük a bogarat a tenyerünkben, hogy elmondták volna nekünk, undorító. Ebből is látszik, hogy minden jó és rossz meghatározás valamilyen korábbi döntésen alapszik. Ettől kell megszabadulnunk, s újra rátalálnunk az ítélkezésmentes megfigyelésre. Ezzel a szemlélettel a stressz sem lesz több, mint ami, nem lesz kétségbeejtőbb annál, mint amilyen valójában. A stresszt tehát akkor állíthatjuk a szolgálatunkba, ha úgy gondolunk rá, mint az életünk részére és nem büntetésre.

Mivel leszoktunk erről az ítéletmentes megfigyelésről, s a stresszre adott válaszaink is mélyen belénk rögzültek, így gyakorolnunk kell. Az előadás végén, a közönségkérdésekre reagálva, mégiscsak elhangzott néhány tipp, miként tudjuk a megfelelő választ előhívni a szorongás helyzetében, egyáltalán hogyan tudjuk elsajátítani a mindfulnesst. Szabó Éva többször is hangsúlyozta a „stopgomb megnyomását”, vagyis azt, hogy meg kell állnunk még mielőtt reagálnánk, levegőt kell vennünk és tudatosan válaszolnunk a szorongásra, megkerülve az automatikus reakciót. A cél nem az izgalom megszüntetése, hanem a kezelése, a stressz nem csökken, de a hatását befolyásolhatjuk, s ez az egyszerű, mégsem könnyű technika segíthet minket ebben. Ez egyfajta meditáció, melyben minden érzést megfigyelünk és elfogadunk úgy, ahogy van. Pozitív élményeket idézünk fel, hogy ezek erősítsenek minket a negatív érzésekkel szemben – például a hálaérzés rendkívül erősen oldja a negatív élmények okozta feszültséget. Szabó Éva saját meditációs élményeit és rutinjait elmesélve próbálta rávezetni Az Odu közönségét erre az új feladatra, mellyel – ha majd visszatérünk a régi, járványmentes mindennapokhoz – a hétfő reggelek frusztrációt is átírhatjuk. A mindfulness meditáció során látjuk majd, minden pillanat attól értékes, hogy az életünk része, az apró dolgokért is hálát adunk, közben pedig – a gyűrűnkre pillantva – emlékezünk: elmúlik.

A teljes előadás megtekinthető itt:

https://www.facebook.com/eva.szabo.1293575/videos/3008221505930809/