a tanszék neve

Magyar Irodalmi Tanszék

a tanszék által gondozott szakok, ezek specializációi (BA és MA)

Magyar BA, Kreatív írás specializáció

Magyar MA, Alkalmazott irodalomtudomány specializáció

tanszékvezető

Prof. Dr. Kulcsár-Szabó Ágnes egyetemi tanár

a tanszéken dolgozó oktatók névsora

Dr. Fajt Anita tudományos munkatárs

Danyi Gábor Lóránd tudományos munkatárs

Dr. Gere Zsolt egyetemi adjunktus

Gortva Tamás egyetemi tanársegéd

Dr. Hász-Fehér Katalin egyetemi docens

Dr. Kovács Krisztina egyetemi adjunktus

Dr. Latzkovits Miklós egyetemi docens

Dr. Molnár Dávid egyetemi adjunktus

Dr. Szabó Gábor habilitált egyetemi docens

Dr. Szalisznyó Lilla tudományos munkatárs

Dr. Szilasi László egyetemi docens

Prof. Dr. Szilágyi Zsófia egyetemi tanár

ügyintéző neve, telefonszáma, ímélcíme

Csapó Csenge

tanszéki ügyvivő szakértő

csapo.csenge@szte.hu

a tanszékhez kapcsolódóan működő kutatócsoportok

2017–2021. 16–18. századi hungarika jellegű albumbejegyzések adatbázisa (IV.). A kutatás honlapja: http://iaa.bibl.u-szeged.hu/index.php?page=home&subpage=&letter=&lang=hu

elérhetőség (hivatali telefonszám)

544-365

+36/30 349-4076

a tanszék története

A Magyar Irodalmi Tanszék, noha az évtizedek során számtalan szervezeti átalakításon és névváltoztatáson esett át, a Bölcsészettudományi Kar legrégebbi tanszékeinek egyike.

1921-ben Dézsi Lajos – doktorandusza, Téglás J. Béla társaságában – kezdte el a munkát a Magyar Irodalomtörténeti Intézetben. A másfél évtizedes kolozsvári professzori gyakorlat után érkezett kitűnő szöveggondozó és filológus sok területen szinte pótolhatatlan munkát végzett, ám az újabb korok esztétikai értékekre is figyelő vizsgálata nála háttérbe szorult. A hallgatói munka iránti empatikus érzékenységére azonban sokan fölfigyeltek, így József Attila is. A református tudós halála után (felekezeti megfontolásokból is) Sík Sándor került a helyére, 1932-ben. Tágabb érdeklődésű, nyitott szemléletű, a művek esztétikumára és a kortárs irodalomra egyaránt figyelő nagyszerű előadó volt, aki hagyományt teremtett azzal is, hogy bevonta az oktatásba a franciás Zolnai Bélát és a fiatal Baróti Dezsőt is. A modern filológiák legjobb erőinek hasznosítása kényszerű, de annál gyümölcsözőbb módon folytatódott Baróti Dezső vezetése alatt 1948-tól, amikor oktatni hívta a barbár módon megszüntetett modern filológiák nagy tekintélyű professzorait, így a nagyszerű italianista Koltay-Kastner Jenőt és az alkotóereje teljében lévő Halász Elődöt, sőt programosan nyúlt vissza olyan szegedi tudósok eredményeihez, mint a néprajzos Solymossy Sándor vagy a klasszika-filológus Marót Károly. Ez a szakmai koncepció az új intézményrendszerhez igazodva, de szakmailag igényesen folytatódott az ötvenes évek végén az egyetemről 1957-ben eltávolított Baróti Dezső nélkül is. Ennek keretében az előbb két, majd három tanszékre tagolódó egykori intézet, illetőleg tanszék különböző részei váltakozó intenzitással kapcsolódtak be a magyar irodalmi tudományosság munkálataiba. Bár több fontos szerepet játszó és felkészült budapesti irodalomtudós meghívására is sor került, a legszínvonalasabb kezdeményezés és egyben a legkitartóbb munkálkodás nyilvánvalóan az Irodalomtudományi Intézet feladatainak koncipiálásában is részt vevő és a karon dékáni feladatokat is ellátó Szauder József és ifjú munkatársai, Csetri Lajos és Keserű Bálint nevéhez köthető. A Hajdú Péter dékánsága alatti kivételes virágkort kihasználva ők alakították ki azt a tanítványaiknak is feladatokat adó kapcsolatrendszert az Intézettel és néhány vidéki műhellyel a régi magyar, illetőleg a felvilágosodás és reformkori irodalom területén, amely mai napig hatással van az itt folyó műhelymunkára. A modern magyar irodalom területén nagyszerű felütés volt a Juhász Gyula kritikai kiadás, ám a későbbiekben Tamás Attila erőszakos leváltását követően meglazultak a termékeny szakmai kötődések, amit a horizontális kapcsolatrendszerek kiépítésével igyekeztek ellensúlyozni a fiatalabb tudósok újabb nemzedékei, s ezek közül a leginkább jellegadónak és termékenynek az a program bizonyult, amelyet Ilia Mihály munkált ki és gondozott a határainkon kívüli magyar irodalom kutatására.

A jelenlegi tanszék, amely 2014-ben, a régi magyar, klasszikus magyar és modern magyar irodalmat oktató és kutató tanszékek egyesítéséből jött létre, büszke egykori tanítványaira: nemcsak későbbi tudósok tanultak itt, de sokak mellett Radnóti Miklós, Zalán Tibor, Baka István, Grecsó Krisztián, Turi Tímea és Sárközy Bence is.

És legalább ekkora büszkeséggel gondolunk az ország különféle pontjain tevékenykedő, számos remek magyartanárra, akik egykor hozzánk jártak.

további információ

A tanszék Facebook-oldala: https://www.facebook.com/SZTE-Magyar-Irodalmi-Tanszék-579524218860330

Tanszék honlapja: https://www.sztemit.hu/