Sipos József emlékére


2021. november 30-án este budapesti lakásában elhunyt Sipos József (1948-2021) történész kollégánk, címzetes egyetemi tanár. Megrendeltünk a hír hallatán, hisz Jóska –ahogy Intézetünkben ismerték és nevezték- még alig egy héttel korábban is egy szakmai rendezvény szervezési szándékáról tájékoztatta barátait. Elhunytával súlyos veszteség érte a XX. századi magyar történelmet kutató tudós társaságot. Személyében ugyanakkor egy kiváló tanárembert is elveszítettünk. 2000-ben, még az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékre kerülését megelőző pályázati eljárásban állapította meg egyik bírálója: Sipos József tudományosan és tanárként is alkalmas a XX. századi magyar történelem bármely korszakának egyetemi szintű tanítására.


Szakmai életútja során több helyen is dolgozott. Rövid ideig testnevelést tanított a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1975-1978), utána néhány évig (1978-1981) történész muzeológusként dolgozott a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Ezt egy több éves moszkvai ösztöndíj (1981- 1984) szakította meg, amelyet a XX. századi kelet-európai parasztkérdés történetének kutatására szánt. Ebből írt kandidátusi disszertációját a moszkvai kutatóintézetben védte meg, s itthon 2000-ben nosztrifikálták. 1984 – 1987 között újra történész muzeológusként folytatta Szegeden. 1987-ben elfogadva egy új kihívásként értelmezett felajánlást a direkt közélet területére lépett. Előbb az MSZMP, majd az MSZP apparátusának alkalmazottja lesz. 1987-2000 között a politikai életben vállalt tevékenységet.

A paraszti gyökerű értelmiségi nagyvárosi életkörülmények közé került, és fizetett alkalmazottja volt a szocialista pártnak. Jóhiszeműsége, közéleti embersége megóvta a megélhetési politikussá válás csábításától, s amikor meggyőződése szembe került az irányt váltott fősodorral, váltott, s a tanítás mellett döntött.

2000-ben került a szegedi egyetemre, s vele a XX. századi magyar történelem tanszéki oktatása hosszú időre megoldódott. A történészek között ma szakmai konszenzus van arról, hogy Sipos József az 1918-1945 közötti parasztkérdés legalaposabb ismerői közé tartozott, és a paraszti törekvések magyarországi történetének specialistájaként tartják számon. A Nagyatádi-féle kisgazdapárt, és az 1920-as évek parlamenti választásainak történetét nála senki nem tudta jobban. Föltáró, analizáló kutatási módszere hatalmas forrásmennyiséget vont tudományos elemzés alá. Ezek összességében új szintézisnek vethetik meg alapját.


Tanítványai őszintén tisztelték és kedvelték, nemcsak tudományos munkássága miatt, hanem a hallgatókkal szembeni emberi gesztusai, a közvetlen és jószándékú viselkedése miatt is. Tanári szobájában éveken át gyűltek össze „öregdiákjai” a csütörtökönkénti vitaklubban. Türelmes beszélgetésekre, egyes történelmi kérdések részletekbe menő megvitatására mindig volt ideje. De „Sipos Tanár Úr” nemcsak tanácsokkal segítette aktuális és volt tanítványait, bátorította őket dicsérő szavakkal, hanem konkrét támogatást is nyújtott pl. álláskereséséhez, vagy kisegítette őket becsületszóra adott kölcsönökkel.

A Dombrád – Szeged – Budapest vonalon zajló élete véget ért. Biztosak lehetünk benne, hogy ezentúl mindenhonnan hiányozni fog.



2021.12.10.

Marjanucz László


Friss Hírek

Friss Hírek RSS

borito

MTA doktora címet szerzett a BTK három oktatója: prof. dr. Hansági Ágnes, prof. dr. Bibok Károly és prof. dr. Hárs Endre. A hosszú és szigorú pályázási folyamat eredményeként idén 80 kutató vehette át a tanúsító oklevelet. Az új MTA doktorokat június 28-án köszöntötték az MTA Székház Dísztermében.