Szántai Márk

Az előadás Móricz Zsigmond és Grecsó Krisztián azonos című Barbárok-novelláit, illetve azok tágabb kontextusát igyekszik körüljárni, különös tekintettel a kortárs irodalmi diskurzusban újra és újra megképződő és csak igen nehezen pontosítható „móriczi hagyomány” fogalmára, annak kortárs továbbélésére. Grecsó időről időre eljátszik a Móricz-szövegek felhasználásával, újrakontextualizálásával, így evidensen adódik a két szerző együttes tárgyalása. A Barbárok-változatok összevetése során elsősorban arra fókuszálok, hogy a szövegek szoros olvasása során melyek azok a közös jelentéstartományok, poétikai megoldások, amelyek a felszíni hasonlóságon túl érdemben rokonítják egymással Móricz és Grecsó műveit. E komparatív vizsgálat során a társművészetek is segítségünkre lehetnek, ha azt tekintjük, hogy mindkét szövegből készült rövidfilm (Zsurzs Éva 1966-os és Miklauzic Bence 2010-es munkái), amelyek további interpretációs lehetőségekkel gazdagítják a két szöveg terét.