Időpont: 2020. december 2., 18 óra

1918/20 után a magyar irodalom többközpontúvá vált, és a Magyarországgal szomszédos államok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) területén létrejövő magyar irodalmi közösségeket fokozatosan új terminusokkal kezdték illetni (pl. szlovenszkói magyar irodalom, szlovákiai magyar irodalom, felvidéki magyar irodalom; erdélyi magyar irodalom, romániai magyar irodalom stb.). Ezzel párhuzamosan kialakult az egyes határon túli, kisebbségi irodalmak specifikusságának tudata is (mint az erdélyi transzilvanizmus vagy a szlovákiai magyar Kisebbségi Géniusz és vox humana). Mindez felvetette a határon túli magyar irodalmak státuszának, pozíciójának kérdését az egyetemes vagy összmagyar irodalmon belül. A magyar irodalomtörténetek teljesen eltérően kezelik ezt a problémát, a határon túli magyar irodalmak pozíciója különböző elméleti és gyakorlati megoldásokat eredményezett. Az előadás utal a fenti kérdésekre, eltérő mintázatokra, megpróbálja kategorizálni is az egyes jelenségeket, szembesít a kisebbségi irodalom fogalmával és lehetőségeivel, valamint felveti a kérdést: van-e értelme használni a szlovákiai magyar irodalom fogalmát, s ha igen, milyen értelemben.

Németh Zoltán (Érsekújvár, 1970) József Attila- és Alföld-díjas költő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, a Varsói Egyetem professzora. Legutóbbi kötetei: Postmodern Literature in Central Europe – The Threefold Strategy (2015), Állati férj (versek, 2016).