Időpont: 2019. november 13.

Az emlékezet folyamatainak kutatói régóta vizsgálják azokat a lényeges feltételeket, amelyek elengedhetetlenek a hatékony és tartósan fennmaradó tudás megszerzéséhez. Az alapvető kérdés az, hogy milyen viszony áll fenn az emlék rögzítését követően mérhető átmeneti tudás és a hosszú távú emlékezés között. Az emlékezet idegrendszeri kutatása és az öregedéssel, valamint számos patológiával együtt járó memóriakárosodások vizsgálata évtizedeken keresztül a kódolási és konszolidációs mechanizmusokra fókuszált. Előadásomban azokat az újabb kutatásokat tekintem át, amelyek az emlékezeti előhívás hosszú távú hatásait vizsgálták. Saját kutatási adatainkat is bemutatva demonstrálni fogom az emlékezeti előhívás hosszú távú pozitív és negatív hatásait. Áttekintem azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az előhívás hatékonyan szabjon gátat a hosszú távú felejtésnek és kísérletet teszek arra, hogy mindezt összekapcsoljam az oktatás és a felejtés szövevényes viszonyával.

Racsmány Mihály a BME Kognitív Tudományi Tanszékének egyetemi tanára, 2014 szeptemberétől az MTA-BME Nemzeti Agykutatási Program Kutatócsoport vezetője. Pszichológus, diplomáját az ELTE Pszichológia szakán szerezte. 2002-ben doktorált az ELTE Pszichológia Doktori iskolájában, majd 2003-ban doktorált Angliában, a Bristoli Egyetem Kísérleti Pszichológia Doktori Iskolájában. 2008-ban habilitált a BME Természettudományi Karán. 2018-tól az MTA doktora.
1999-től vesz részt egyetemi oktatásban. 1999 és 2012 között a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének főállású, majd részidős munkatársa, 2003-tól a BME KTT főállású kutatója és oktatója, 2010 és 2014 szeptembere között a Kognitív Tudományi Tanszék tanszékvezetője. 2003-2006, valamint 2007-2010 között Bolyai János Kutatási Ösztöndíjas. 2008-ban elnyerte a Bolyai plakett-díjat.
Kutatási területei: Emlékezeti és tanulási folyamatok vizsgálata, az emlékezeti működés és zavarok idegrendszeri hátterének vizsgálata, kognitív neuropszichiátriai kutatások szkizofréniával, kényszerbetegséggel (OCD) és depresszióval diagnosztizált betegcsoportoknál, a munkamemória és a kontroll rendszer vizsgálata, neurológiai betegcsoportok neuropszichológiai diagnosztikája, a kontroll rendszer és az emlékezeti előhívás működésére épülő tanulási stratégiák vizsgálata.