Időpont: 2021. március 24., 18 óra

Egy-egy műnek vagy akár egy gondolkodói világnak az „újraértelmezett régmúltba”, s így az egyes korok kánonjába való bekerülése megköveteli az egyes művek, gondolatrendszerek létrejöttük időszakához való kötődéseiknek, meghatározottságaiknak a minél pontosabb, fogalmi módon történő elemzését. Egy művet, vagy akár egy gondolkodói rendszert akkor érthetünk teljesen, ha azt is értjük, hogy miért született meg, s hogy az adott korban milyen szerepet töltött be. A műveknek nem csupán ideájuk van, hanem testük is, a festmények ideája, az egyes képek eszméjének létezése, hogy ezt a példát hozzam, elszakíthatatlan fizikai létezésüktől, anyagszerűségüktől, s mindattól, amivel az őket megteremtő korhoz kötődtek. Az igazán jelentős művek csak akkor kerülhetnek be a különböző korszakok egymástól különböző kánonjaiba, vagy ahogyan Marosi Ernő mondja, az újraértelmezett régmúlt révén csak akkor válhatnak az újabb korszakok részévé, ha a hozzájuk közelebb álló utókornak a velük kapcsolatos összes fontos kérdést sikerül tisztáznia.

Mindez Németh életművének kutatására vetítve hangsúlyosan megköveteli a történetiség elvének érvényesítését. Kapcsolódik ez ahhoz, hogy a most induló történészek és irodalomtörténészek már nem annak az utóéletnek a részesei, amelyik még Németh gondolatainak elfogadtatását tartotta a feladatának, ők inkább már Németh eddigi utóéletét is érteni és elemezni akarják. Feltehetően magát az életutat, a művet, annak az adott korszakokban betöltött szerepét, más gondolkodásokkal való kapcsolatát, vagy az éppen az azoktól való szembenállását akarják elemezni. Munkájuk nem lesz könnyű, ezer irányba elágazó, számos társadalmi-politikai-eszmei összefüggést magához rántó írói-gondolkodói életművel találják majd szemben magukat, miközben úgy kell fogalmakat elemezniük, hogy azok személyes vonatkozásaira, az alkattal való összefüggéseire, morális tartalmaira vagy akár metaforikus voltukra, s bölcseleti értékükre is figyelemmel kell lenniük.

Füzi László (Lövő, 1955) József Attila- és Déry Tibor-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. 1974–1979 között a JATE BTK magyar–történelem–20. századi magyar irodalom szakán végzett. Szegeden kezdett el foglalkozni Németh László alakjával, munkásságával, doktori disszertációját Németh László pályakezdéséről írta. 1982-től a kecskeméti Forrás folyóirat munkatársa, 1989-től pedig főszerkesztője. 2011-től a Németh László Társaság elnöke, emellett a Katona József Társaság alelnöke és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozat Vezetőségének elnöke. Kutatási területe Németh László és a népi írók munkássága, valamint a mai magyar és a határainkon túli magyar irodalom. A kétezres években az SZTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének meghívott előadója volt, ahol mai magyar irodalmat, illetve a harmincas évek irodalmát tanította.