A szakdolgozati témákat valamint a szakdolgozat tartalmi és formai követelményeit a tanszéknek minden évben közzé kell tennie a tanév megkezdésekor, legkésőbb szeptember 30-ig.
A 2006. szeptemberétől alapképzésben (BA képzésben) résztvevő hallgatók kötelesek szakdolgozati témát választani legkésőbb az 5. félév kurzusfelvételi időszakának végéig, és azt az erre szolgáló nyomtatványt szeptember 30-ig a Tanszéken leadni. (A szakdolgozati témaválasztó-lap szakpáros vagy kétszakos hallgatók esetében tartalmazza a másik szakdolgozat címét és az annak elkészítésben közreműködő tanszék és konzulens nevét is.)
Az utolsó (6.) szemeszter kezdetén a végleges címet, a témavezető nevét és a záróvizsgára jelentkezési szándékot a Tanulmányi Osztálynak írásban be kell jelenteni (abszolutórium megszerzése utáni záróvizsga jelentkezés esetében ez értelemszerűen a megcélzott záróvizsga-időszak szerinti szemeszter kezdete).
A BA képzés hallgatói az 5. vagy a 6. félévben kötelesek felvenni a szakdolgozati konzultáció című kurzust az elektronikus tanulmányi rendszerben. A teljesítendő tematikát, feladatokat, a konzultációk gyakoriságát (legalább 3 alkalom) a konzulens írja elő. Amennyiben a hallgató ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, a konzulensnek jogában áll nem teljesítettként értékelni a kurzust.
Amennyiben a konzulens másképp nem rendelkezik, a hallgató köteles a kész, véglegesnek szánt szakdolgozatát legkésőbb a kari beadási határidő előtt 3 héttel a konzulensnek leadni. A végső javításokra ezt követően kerül sor. Amennyiben a konzulens másképp nem rendelkezett és a hallgató nem nyújtotta be határidőre a dolgozatát, a konzulensnek jogában áll megtagadni a dolgozat végső átnézését, és ezt konzulensi bírálatában jelezni.
A BA szakok szakdolgozati követelményei az alábbiak szerint alakulnak:
A BA szakok esetében a főszakon a záróvizsga a szakdolgozat megvédéséből áll, amelyet a konzulens mellett legalább egy opponensnek is el kell bírálnia. Amennyiben a szakdolgozatot a konzulens védésre alkalmasnak ítél, ám az általa és az opponens által adott érdemjegyek között jelentős eltérés van, a hallgatónak jogában áll egy harmadik, független bíráló értékelését kérni.
A konzulens és az opponens legkésőbb a záróvizsga időpontját megelőző héten, azaz a védés előtt 7 nappal köteles a hallgató rendelkezésére bocsájtani a bírálatát. Az opponensi bírálatnak tartalmaznia kell minimum 2, írásban rögzített, szakdolgozatra vonatkozó kérdést.
A záróvizsgán a szakdolgozat megvédésén túl elméleti kérdésekről is számot kell adnia a jelölteknek: ez utóbbi során a főszakon meghirdetett kérdések közül kell tételt húznia. A záróvizsga elméleti részét képező tételsort a Tanszék köteles legkésőbb a 6. félév elejéig (február 15-ig) hirdetményben a hallgatók tudomására hozni.
A szakdolgozat szerkezeti felépítése, tagolása:
Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980.
Bertone, Giorgio: Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994.
Ferretti, Gian Carlo: L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992.
Esetleg a vezetéknevet kiskapitálissal szedve:
Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980.
Bertone, Giorgio: Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994.
Ferretti, Gian Carlo: L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992.
http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)
Lukácsi Margit: La fortuna della letteratura ungherese in Italia fra le due guerre, „Nuova Corvina”, 4, 1998, pp. 145-148.
Ragni, Eugenio: Corrado Alvaro, in Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, pp. 585-612.
Katerinov, Katerin – Katerinov, Boriosi: La lingua italiana per stranieri. Corso elementare ed intermedio, Perugia, Edizioni Guerra, 1982.
Pirandello, Luigi: Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006.
Pirandello, Andrea (a cura di): Il figlio prigioniero. Carteggio tra Luigi e Stefano Pirandello durante la guerra 1915-1918, Milano, Mondadori, 2005.
Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, p. 1034. (több oldal esetén: pp. 1034-1035.)
Giorgio Bertone, Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994, p. 54. (több oldal esetén: pp. 54-55.)
Gian Carlo Ferretti, L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992, p. 37. (több oldal esetén: pp. 37-38.)
http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)
Margit Lukácsi, La fortuna della letteratura ungherese in Italia fra le due guerre, „Nuova Corvina”, 4, 1998, p. 145. (több oldal esetén: pp. 145-146.)
Eugenio Ragni, Corrado Alvaro, in Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, p. 585. (több oldal esetén: pp. 585-586.)
Katerin Katerinov – Boriosi Katerinov, La lingua italiana per stranieri. Corso elementare ed intermedio, Perugia, Edizioni Guerra, 1982, p. 10. (több oldal esetén: pp. 10-11.)
Luigi Pirandello, Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006, p. 178. (több oldal esetén: pp. 178-179.)
Andrea Pirandello (a cura di), Il figlio prigioniero. Carteggio tra Luigi e Stefano Pirandello durante la guerra 1915-1918, Milano, Mondadori, 2005, p. 137. (több oldal esetén: pp. 137-138.)
Cfr. Giorgio Bertone, Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994, p. 54. (több oldal esetén: pp. 54-55.
Cfr. Luigi Pirandello, Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006, p. 178. (több oldal esetén: pp. 178-179.)
Cfr. http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)
Ecc.
G. Bertone, op.cit., pp. 54-55.
Cfr. L. Pirandello, op.cit., p. 178.
Cfr. M. Lukácsi, art.cit., loc.cit., pp. 145-146.
Eugenio Ragni, Corrado Alvaro, in Aa.Vv., op.cit., pp. 585-588.
L. Pirandello, Saggi e interventi, cit., p. 178.
L. Pirandello, Saggi, poesie e scritti vari, cit., pp. 153-155.
Cfr. Franz Rauhut, Der junge Pirandello, München, C. H. Beck, 1964, pp. 215-223, cit. in Paola Casella, L’umorismo di Pirandello. Ragioni intra- e intertestuali, Firenze, Edizioni Cadmo, 2002, p. 43.
Megjegyzés:
Az fentiekben megadott bibliográfia-felvételi, illetve jegyzetelési stílust követendő példának adtuk meg, amelytől - ha a téma/tudományterület megkívánja, illetve a témavezető azt javasolja - el lehet térni (ebben az esetben a témavezető felelőssége a követett stílus következetes alkalmazása).