Ütemterv

A szakdolgozati témákat valamint a szakdolgozat tartalmi és formai követelményeit a tanszéknek minden évben közzé kell tennie a tanév megkezdésekor, legkésőbb szeptember 30-ig.

A 2006. szeptemberétől alapképzésben (BA képzésben) résztvevő hallgatók kötelesek szakdolgozati témát választani legkésőbb az 5. félév kurzusfelvételi időszakának végéig, és azt az erre szolgáló nyomtatványt szeptember 30-ig a Tanszéken leadni. (A szakdolgozati témaválasztó-lap szakpáros vagy kétszakos hallgatók esetében tartalmazza a másik szakdolgozat címét és az annak elkészítésben közreműködő tanszék és konzulens nevét is.)

Az utolsó (6.) szemeszter kezdetén a végleges címet, a témavezető nevét és a záróvizsgára jelentkezési szándékot a Tanulmányi Osztálynak írásban be kell jelenteni (abszolutórium megszerzése utáni záróvizsga jelentkezés esetében ez értelemszerűen a megcélzott záróvizsga-időszak szerinti szemeszter kezdete).

A BA képzés hallgatói az 5. vagy a 6. félévben kötelesek felvenni a szakdolgozati konzultáció című kurzust az elektronikus tanulmányi rendszerben. A teljesítendő tematikát, feladatokat, a konzultációk gyakoriságát (legalább 3 alkalom) a konzulens írja elő. Amennyiben a hallgató ezeknek a követelményeknek nem tesz eleget, a konzulensnek jogában áll nem teljesítettként értékelni a kurzust.

Amennyiben a konzulens másképp nem rendelkezik, a hallgató köteles a kész, véglegesnek szánt szakdolgozatát legkésőbb a kari beadási határidő előtt 3 héttel a konzulensnek leadni. A végső javításokra ezt követően kerül sor. Amennyiben a konzulens másképp nem rendelkezett és a hallgató nem nyújtotta be határidőre a dolgozatát, a konzulensnek jogában áll megtagadni a dolgozat végső átnézését, és ezt konzulensi bírálatában jelezni.

A BA szakok szakdolgozati követelményei az alábbiak szerint alakulnak:

• olasz nyelven;
• legalább 44.000 n, de legfeljebb 77.000 n leütés terjedelemben: ebbe beletartoznak a lábjegyzetek, ám NEM képezik részét a fedőlap, a tartalomjegyzék és a bibliográfia;
• 12-es pontméretben;
• 1,5-es sorközzel megírt ÖNÁLLÓ munka.
• A standard margó mindenütt 2,5 cm.

A BA szakok esetében a főszakon a záróvizsga a szakdolgozat megvédéséből áll, amelyet a konzulens mellett legalább egy opponensnek is el kell bírálnia. Amennyiben a szakdolgozatot a konzulens védésre alkalmasnak ítél, ám az általa és az opponens által adott érdemjegyek között jelentős eltérés van, a hallgatónak jogában áll egy harmadik, független bíráló értékelését kérni.

A konzulens és az opponens legkésőbb a záróvizsga időpontját megelőző héten, azaz a védés előtt 7 nappal köteles a hallgató rendelkezésére bocsájtani a bírálatát. Az opponensi bírálatnak tartalmaznia kell minimum 2, írásban rögzített, szakdolgozatra vonatkozó kérdést.

A záróvizsgán a szakdolgozat megvédésén túl elméleti kérdésekről is számot kell adnia a jelölteknek: ez utóbbi során a főszakon meghirdetett kérdések közül kell tételt húznia. A záróvizsga elméleti részét képező tételsort a Tanszék köteles legkésőbb a 6. félév elejéig (február 15-ig) hirdetményben a hallgatók tudomására hozni.

A szakdolgozat szerkezeti felépítése, tagolása:

• Külső borító (kötéstábla): sorrendben az oldal tetejétől következően, középre rendezve (itt 12-esnél nagyobb betűméret megengedett): a SZAKDOLGOZAT megnevezés, a hallgató neve és az évszám.
• Belső címoldal (első oldal): sorrendben az oldal tetejétől következően középre rendezve: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, a szakdolgozat címe olasz nyelven; balra rendezve: a hallgató neve, ETR-kódja, a témavezető(k) neve, beosztása, tudományos fokozata, Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék mint egység megnevezése.
• A címoldalt követő oldalon: ha van, rövidítésjegyzék betűrendben.
• A következő, új oldalon: tartalomjegyzék oldalszámok feltüntetésével együtt.
• Szöveges rész: A szakdolgozat kövesse a tudományos munkákra jellemző szerkezeti tagolást, tehát külön fejezetekbe legyenek szedve az alábbi címek, sorszámozással: 1. Bevezetés a témaválasztás rövid indoklásával és bemutatásával, a dolgozat célkitűzéseivel, az alkalmazott vizsgálati módszerek és remélt eredmények bemutatásával együtt; 2. A dolgozat témájának kifejtése fejezetekre és alfejezetekre tagolva, számozva; 3. Összefoglalás a kitűzött célok és elvárt eredmények megvalósulására irányuló értékelővel, az elvégzett munka legfontosabb tudományos hozadékának összegző bemutatásával.
• A szöveges részt követő, új oldalon: Irodalomjegyzék (minimum 10 referencia, egyes sorköz használata megengedett).
• A következő, új oldalon: Appendice (ha van)
• A következő, új oldalon: Köszönetnyilvánítás (nem kötelező, csak ha a hallgató a végzett kutatás során valamely intézménytől vagy a konzulenstől különböző magánszemélytől különösen értékes, a dolgozat megszületése szempontjából nélkülözhetetlen segítséget, információkat kapott).
• Utolsó lapon: Nyilatkozat, melyben a szerző nyilatkozik a munka eredetiségéről, ezt saját kezű aláírással kell ellátni.

Bibliográfia:

• Szerzők szerint, alfabetikus rendbe szedve, először a többszerzős köteteket, majd a szerzővel rendelkező műveket jelölve, ez utóbbiakat vezetéknévvel kezdve (a felhasznált mű, fejezet vagy cikk címe mindig dőlt betűkkel szedve):

Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980.

Bertone, Giorgio: Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994.

Ferretti, Gian Carlo: L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992.

Esetleg a vezetéknevet kiskapitálissal szedve:

Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980.

Bertone, Giorgio: Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994.

Ferretti, Gian Carlo: L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992.

• A bibliográfia végén szerepeljenek az internetes forrásmegjelölések, melyek tartalmazzák a letöltés dátumát is:

http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)

• Folyóiratok megjelölésénél a folyóirat címét idézőjelbe szedni, de nem kell elé az in szócska, ám fel kell tüntetni az cikk kezdő és utolsó oldalszámát:

Lukácsi Margit: La fortuna della letteratura ungherese in Italia fra le due guerre, „Nuova Corvina”, 4, 1998, pp. 145-148.

• Amennyiben a hallgató egy kötetből csak egy fejezetet használt szakirodalomként, a fejezet szerzője és címe után in szócskával bevezetbe következnek a kötet bibliográfiai adatai, a szóbanforgó fejezet első és utolsó oldalszáma itt sem maradhat el:

Ragni, Eugenio: Corrado Alvaro, in Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, pp. 585-612.

• Többszerzős művek esetén a szerzők neveit kötőjellel választjuk el egymástól:

Katerinov, Katerin – Katerinov, Boriosi: La lingua italiana per stranieri. Corso elementare ed intermedio, Perugia, Edizioni Guerra, 1982.

• Szerkesztett kötetek esetén a szerkesztő(k) nevét a cura di terminussal kell bevezetni vagy a név után zárójelben feltüntetni:

Pirandello, Luigi: Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006.

Pirandello, Andrea (a cura di): Il figlio prigioniero. Carteggio tra Luigi e Stefano Pirandello durante la guerra 1915-1918, Milano, Mondadori, 2005.

• A bibliográfiában adott esetben külön blokkba lehet szedni a felhasznált és a konzultált, de nem felhasznált irodalmakat.

Jegyzetek:

• A dolgozatban lapalji lábjegyzetet kell használni
• A lábjegyzetben tüntetjük fel a közvetlen idézéseket, a közvetett hivatkozásokat és a témával kapcsolódó, de a fő szövegtörzs logikai menetét adott esetben megtörő személyes megjegyzéseket, vélemény nyilvánításokat, kiegészítéseket, szakirodalmi konfrontációkat stb.
• Közvetlen idézés esetén a forrásmegjelölés a következő mintát kövesse (eltérően a bibliográfiától itt nem szükséges a vezetéknévvel kezdeni, de az oldalszámo(ka)t kötelező jelölni):

Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, p. 1034. (több oldal esetén: pp. 1034-1035.)

Giorgio Bertone, Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994, p. 54. (több oldal esetén: pp. 54-55.)

Gian Carlo Ferretti, L’editore Vittorini, Torino, Einaudi, 1992, p. 37. (több oldal esetén: pp. 37-38.)

http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)

Margit Lukácsi, La fortuna della letteratura ungherese in Italia fra le due guerre, „Nuova Corvina”, 4, 1998, p. 145. (több oldal esetén: pp. 145-146.)

Eugenio Ragni, Corrado Alvaro, in Aa.Vv., Letteratura Italiana Contemporanea, II, Roma, Lucarini, 1980, p. 585. (több oldal esetén: pp. 585-586.)

Katerin Katerinov – Boriosi Katerinov, La lingua italiana per stranieri. Corso elementare ed intermedio, Perugia, Edizioni Guerra, 1982, p. 10. (több oldal esetén: pp. 10-11.)

Luigi Pirandello, Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006, p. 178. (több oldal esetén: pp. 178-179.)

Andrea Pirandello (a cura di), Il figlio prigioniero. Carteggio tra Luigi e Stefano Pirandello durante la guerra 1915-1918, Milano, Mondadori, 2005, p. 137. (több oldal esetén: pp. 137-138.)

• Közvetett hivatkozás és parafrázis esetén a forrás megjelölését s Cfr. szócska vezeti be (jelentése: confronti):

Cfr. Giorgio Bertone, Italo Calvino, Torino, Einaudi, 1994, p. 54. (több oldal esetén: pp. 54-55.

Cfr. Luigi Pirandello, Saggi e interventi, a cura di Ferdinando Taviani, Milano, Mondadori, I Meridiani, 2006, p. 178. (több oldal esetén: pp. 178-179.)

Cfr. http://www.classicitaliani.it/glossari/glossario_medioevo_01.htm (scaricato: 01.10.2015)

Ecc.

• Első idézés vagy hivatkozás során a teljes bibliográfiai adatsort fel kell tüntetni (lsd. a fenti példákat)
• Második és minden további idézés vagy hivatkozás során az alábbiak szerint kell rövidíteni:

G. Bertone, op.cit., pp. 54-55.

Cfr. L. Pirandello, op.cit., p. 178.

Cfr. M. Lukácsi, art.cit., loc.cit., pp. 145-146.

Eugenio Ragni, Corrado Alvaro, in Aa.Vv., op.cit., pp. 585-588.

• Ha egy szerzőtől több művet is felhasználtunk, a második és minden további idézés vagy hivatkozás során fel kell tüntetni a címet, majd az alábbiak szerint rövidítünk:

L. Pirandello, Saggi e interventi, cit., p. 178.

L. Pirandello, Saggi, poesie e scritti vari, cit., pp. 153-155.

• Idézni és hivatkozni csak olyan műből lehet, amelyet mi magunk is olvastunk. Kivételes esetben megengedhető, hogy ha nem hozzáférhető számunkra az a mű, amelyből egy általunk olvasott másik műben idéznek vagy hivatkoznak rá, és elengedhetetlen számunkra a szóbanforgó idézet vagy hivatkozás beépítése a dolgozatba, akkor az alábbiak szerint jelöljük mindkét (közvetett és közvetlen) forrásunkat:

Cfr. Franz Rauhut, Der junge Pirandello, München, C. H. Beck, 1964, pp. 215-223, cit. in Paola Casella, L’umorismo di Pirandello. Ragioni intra- e intertestuali, Firenze, Edizioni Cadmo, 2002, p. 43.

Megjegyzés:

Az fentiekben megadott bibliográfia-felvételi, illetve jegyzetelési stílust követendő példának adtuk meg, amelytől - ha a téma/tudományterület megkívánja, illetve a témavezető azt javasolja - el lehet térni (ebben az esetben a témavezető felelőssége a követett stílus következetes alkalmazása).