A Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszéke műfordítóversenyt hirdet szegedi középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak Finnország függetlenégének 100. évfordulója tiszteletére.
A versenyre egy kötelező és egy választható finn vers magyarra fordításával lehet nevezni. A kötelező és a választható versek magyar nyelvű nyersfordításukkal megtalálhatók a Finnugor Tanszék Facebook oldalán és honlapján:
https://www.facebook.com/finnugor.szeged/
http://www.arts.u-szeged.hu/finnugor
A fordítások beküldésének határideje:
2017. november 26.
A fordításokat jeligével ellátva a sipoczk@gmail.com címre kérjük elküldeni. (A fordításokon csak a jelige szerepeljen, a fordító neve, iskolája pedig csak a levélben legyen olvasható.)
A legjobb fordítások készítőit meghívjuk 2017. december 5-re, a finn függetlenség napi konzuli fogadásra. A díjazottak könyvjutalmat kapnak.
A kötelező vers:
Tästä maasta
Tässä maassa missä sininen on sitruunaa kirpeämpi
tässä maassa missä historia litistyy kahden valon
väliin, etelään lähettettäväksi
missä kukat kasvavat ylöspäin yötä päivää kuin viritetyt enkelit
missä kuolema painaa lyijyanturallaan jalka vaihtamatta
tässä maassa missä nisikkäät nakertavat vuoren suonia yskien
omaa tomuaan
missä maaliskuun tapahtuma on yli-inhimillinen
tässä maassa en usko, en toivo, en rakasta
tästä maasta lähden yksiulotteisena, lehdenkeveänä,
historiaa vailla
tuuleen.
Aila Meriluoto
(nyersfordítás 1.)
Erről a földről
Ezen a földön, ahol a kék savanyúbb a citromnál
ezen a földön, ahol a történelem két fény közé
lapul, hogy délre küldjék
ahol a virágok felfelé nőnek éjjel-nappal, mint élénk angyalok
ahol a halál ólomtalpával tapos nem cserélve lábat
ezen a földön, ahol az emlősök a hegy ereit rágják
saját porukat felköhögve
ahol a március folyamata túl emberi
ezen a földön nem hiszek, nem remélek, nem szeretek
erről a földről egydimenziósan indulok, levélkönnyen
történet nélkül
a szélbe.
(nyersfordítás 2.)
Ebből az országból
Ebben az országban, ahol a kék a citromnál fanyarabb
ebben az országban, ahol a történelem két fény közé nyomódik/lapul,
hogy délre küldjék
ahol a virágok felfelé nőnek éjjel-nappal mint felhúzott angyalok
ahol a halál ólomtalpával nyom/szorongat lábváltás nélkül
ebben az országban, ahol az emlősök rágcsálják a hegy ereit saját porukat
felköhögve
ahol a márciusi program emberfeletti
ebben az országban nem hiszek, nem remélek, nem szeretek
ebből az országból elmegyek egydimenziósan, levélkönnyen,
történelem nélkül
a szélbe.
Választható versek: (egy választható verset kell lefordítani!)
1.
Puut kantavat valoa
Puut kantavat valoa,
mutta hiljaisuus kevyt lintu
liittää vesiä pitkin.
Puut kantavat valoa,
mutta harmaa siipi jo viistää vettä ja taivasta
hiljaisuus, kevyt lintu,
asettuu puihin ja sytyttää pesänsä,
tulena valo nousee taivasta kohti
eikä kukaan voi kantaa sydäntänsä kevyesti
koska kauneus on rakastamista
koska kauneus on tuskallista
niin kuin linnun ainoa laulu
Kirsi Kunnas
A fák cipelik a fényt
A fák cipelik a fényt,
de a csönd könnyű madár
siklik a vízen át.
A fák cipelik a fényt,
de a szürke szárny már ferdén vágja a vizet és eget
a csönd, könnyű madár,
a fákra ül és meggyújtja fészkét,
a fény tűzként emelkedik az ég felé
és senki sem cipelheti szívét könnyen,
mert a szépség szeretet,
mert a szépség fájdalmas
úgy, mint a madár egyedüli éneke
2.
Minä en ole ihminen.
En ole koskaan ollut enkä haluaisi olla.
Olen runo leikkaamattoman heinän yllä,
katkomattomien kuusten latvoissa.
Ne ilmaisevat itsensä minun kauttani.
Joskus olen perhosen muotoinen,
joskus käärme.
Joskus olen huojunta vain,
liike joka ei vie tilaa, ei jätä jälkeä.
Mitä me teemme ihmiselle, tallaajalle,
sanokaa veljet.
Miten pääsemme hänestä, sisaret,
moraalisesta ongelmastamme?
Eeva Kilpi
Nem vagyok ember.
Nem is voltam soha, nem is akarok [az lenni].
Vers vagyok a le nem vágott széna felett,
a le nem tört fenyő ágaiban.
Ők/Ezek rajtam keresztül fejezik ki magukat.
Néha lepke formám van,
néha kígyó.
Néha csak egy suhanás vagyok,
egy mozdulat, ami nem foglal helyet, nem hagy nyomot.
Mit csinálunk az embernek, a letaposónak,
Mondjátok (fiú)testvéreim.
Hogyan szabadulunk meg tőle, nővéreim,
a morális problémánktól?
3.
L. Onerva: Ihminen
Mikä olen? Tähdenlento
Luojan ikuisessa yössä,
tomujyvä aavan aineen
lakaamattomassa yössä.
Mutta sentään! Tahdon antaa
hehkun hetkelleni tälle,
tahdon loistaa, tahdon laulaa
kiitoslaulun elämälle.
Tahdon laulaa: mitä siitä,
jos ma lopuin, kussa aloin,
mutta silmänräpäyksen
valokaarin yössä paloin!
Hetken sykin, liekkisydän,
aurinkona maailman oman:
tunsin kauneuden kaipuun,
rakkauden rajattoman.
Alistukaa, avaruudet,
pienen tähden välkynnälle!
Tahdon loistaa, tahdon laulaa
kiitoslaulun elämälle!
Ember
Mi vagyok? Hullócsillag
a Teremtő örök éjszakájában,
őrölt gabona a sík/nyílt anyag
szakadatlan munkájában.
De tényleg! Izzást akarok
adni ennek a pillanatomnak,
ragyogni akarok, énekelni akarok
egy hálaéneket az életnek.
Énekelni akarok: mi van abban,
ha ott végzem, ahol kezdtem,
de égettem/gyújtottam egy szempillantásnyi
ívfényt az éjszakában!
Egy pillanatig lüktettem/dobogtam, lángszív,
saját világom napjaként:
éreztem/megismertem a szépség utáni vágyakozást,
a határtalan szeretetet/szerelmet.
Törődj bele, végtelenség,
a kis csillag ragyogásába!/
Vesd alá magad, végtelenség,
a kis csillag ragyogásának!
Ragyogni akarok, énekelni akarok
egy hálaéneket az életnek!