A versenyre egy kötelező és egy választható finn vers magyarra fordításával lehet nevezni. A kötelező és a választható versek magyar nyelvű nyersfordításukkal megtalálhatók a Finnugor Tanszék Facebook oldalán és honlapján:

https://www.facebook.com/finnugor.szeged/

http://www.arts.u-szeged.hu/finnugor

 

 

A fordítások beküldésének határideje:

2017. november 26.

A fordításokat jeligével ellátva a sipoczk@gmail.com címre kérjük elküldeni. (A fordításokon csak a jelige szerepeljen, a fordító neve, iskolája pedig csak a levélben legyen olvasható.)

 

 

A legjobb fordítások készítőit meghívjuk 2017. december 5-re, a finn függetlenség napi konzuli fogadásra. A díjazottak könyvjutalmat kapnak.

 

A kötelező vers:

 

Tästä maasta

Tässä maassa missä sininen on sitruunaa kirpeämpi

tässä maassa missä historia litistyy kahden valon

väliin, etelään lähettettäväksi

missä kukat kasvavat ylöspäin yötä päivää kuin viritetyt enkelit

missä kuolema painaa lyijyanturallaan jalka vaihtamatta

tässä maassa missä nisikkäät nakertavat vuoren suonia yskien

omaa tomuaan

missä maaliskuun tapahtuma on yli-inhimillinen

tässä maassa en usko, en toivo, en rakasta

tästä maasta lähden yksiulotteisena, lehdenkeveänä,

historiaa vailla

tuuleen.

 

Aila Meriluoto

 

(nyersfordítás 1.)

 

Erről a földről

Ezen a földön, ahol a kék savanyúbb a citromnál

 

ezen a földön, ahol a történelem két fény közé

lapul, hogy délre küldjék

 

ahol a virágok felfelé nőnek éjjel-nappal, mint élénk angyalok

 

ahol a halál ólomtalpával tapos nem cserélve lábat

 

ezen a földön, ahol az emlősök a hegy ereit rágják

saját porukat felköhögve

 

ahol a március folyamata túl emberi

 

ezen a földön nem hiszek, nem remélek, nem szeretek

 

erről a földről egydimenziósan indulok, levélkönnyen

történet nélkül

 

a szélbe.

(nyersfordítás 2.)

 

Ebből az országból

 

Ebben az országban, ahol a kék a citromnál fanyarabb

 

ebben az országban, ahol a történelem két fény közé nyomódik/lapul,

hogy délre küldjék

 

ahol a virágok felfelé nőnek éjjel-nappal mint felhúzott angyalok

 

ahol a halál ólomtalpával nyom/szorongat lábváltás nélkül

 

ebben az országban, ahol az emlősök rágcsálják a hegy ereit saját porukat

felköhögve

 

ahol a márciusi program emberfeletti

 

ebben az országban nem hiszek, nem remélek, nem szeretek

 

ebből az országból elmegyek egydimenziósan, levélkönnyen,

történelem nélkül

 

a szélbe.

 

Választható versek: (egy választható verset kell lefordítani!)

1.

 

Puut kantavat valoa

 

Puut kantavat valoa,

mutta hiljaisuus kevyt lintu

liittää vesiä pitkin.

Puut kantavat valoa,

mutta harmaa siipi jo viistää vettä ja taivasta

hiljaisuus, kevyt lintu,

asettuu puihin ja sytyttää pesänsä,

tulena valo nousee taivasta kohti

eikä kukaan voi kantaa sydäntänsä kevyesti

koska kauneus on rakastamista

 

koska kauneus on tuskallista

niin kuin linnun ainoa laulu

 

Kirsi Kunnas

 

A fák cipelik a fényt

 

A fák cipelik a fényt,

de a csönd könnyű madár

siklik a vízen át.

A fák cipelik a fényt,

de a szürke szárny már ferdén vágja a vizet és eget

a csönd, könnyű madár,

a fákra ül és meggyújtja fészkét,

a fény tűzként emelkedik az ég felé

és senki sem cipelheti szívét könnyen,

mert a szépség szeretet,

 

mert a szépség fájdalmas

úgy, mint a madár egyedüli éneke

 

 

2.

 

Minä en ole ihminen.

En ole koskaan ollut enkä haluaisi olla.

Olen runo leikkaamattoman heinän yllä,

katkomattomien kuusten latvoissa.

Ne ilmaisevat itsensä minun kauttani.

Joskus olen perhosen muotoinen,

joskus käärme.

Joskus olen huojunta vain,

liike joka ei vie tilaa, ei jätä jälkeä.

Mitä me teemme ihmiselle, tallaajalle,

sanokaa veljet.

Miten pääsemme hänestä, sisaret,

moraalisesta ongelmastamme?

 

Eeva Kilpi

 

 

Nem vagyok ember.

Nem is voltam soha, nem is akarok [az lenni].

Vers vagyok a le nem vágott széna felett,

a le nem tört fenyő ágaiban.

Ők/Ezek rajtam keresztül fejezik ki magukat.

Néha lepke formám van,

néha kígyó.

Néha csak egy suhanás vagyok,

egy mozdulat, ami nem foglal helyet, nem hagy nyomot.

Mit csinálunk az embernek, a letaposónak,

Mondjátok (fiú)testvéreim.

Hogyan szabadulunk meg tőle, nővéreim,

a morális problémánktól?

3.

 

L. Onerva: Ihminen

 

Mikä olen? Tähdenlento

Luojan ikuisessa yössä,

tomujyvä aavan aineen

lakaamattomassa yössä.

 

Mutta sentään! Tahdon antaa

hehkun hetkelleni tälle,

tahdon loistaa, tahdon laulaa

kiitoslaulun elämälle.

 

Tahdon laulaa: mitä siitä,

jos ma lopuin, kussa aloin,

mutta silmänräpäyksen

valokaarin yössä paloin!

 

Hetken sykin, liekkisydän,

aurinkona maailman oman:

tunsin kauneuden kaipuun,

rakkauden rajattoman.

 

Alistukaa, avaruudet,

pienen tähden välkynnälle!

Tahdon loistaa, tahdon laulaa

kiitoslaulun elämälle!

 

Ember

 

Mi vagyok? Hullócsillag

a Teremtő örök éjszakájában,

őrölt gabona a sík/nyílt anyag

szakadatlan munkájában.

 

De tényleg! Izzást akarok

adni ennek a pillanatomnak,

ragyogni akarok, énekelni akarok

egy hálaéneket az életnek.

 

Énekelni akarok: mi van abban,

ha ott végzem, ahol kezdtem,

de égettem/gyújtottam egy szempillantásnyi

ívfényt az éjszakában!

 

Egy pillanatig lüktettem/dobogtam, lángszív,

saját világom napjaként:

éreztem/megismertem a szépség utáni vágyakozást,

a határtalan szeretetet/szerelmet.

 

Törődj bele, végtelenség,

a kis csillag ragyogásába!/

Vesd alá magad, végtelenség,

a kis csillag ragyogásának!

Ragyogni akarok, énekelni akarok

egy hálaéneket az életnek!