A mordvin nyelvek evidencialitása azért is érdemes alaposabb kutatásra, mert nem teljesíti azt a talán logikus elvárást, ami a Volga–Káma vidék nyel­vei alapján feltehető, vagyis hogy valamelyik szintetikus múlt időnek in­di­rekt evidenciális funkciója lenne. Annak ellenére, hogy a mordvin a permi és ma­ri nyelvektől több eltérést is mutat, (pl. a mordvinban van tárgyas ige­ra­go­zás, névszók predikatív ragozása) mégis logikus az elvárás, mert az areához tar­tozó többi finnugor nyelvben – komi, udmurt, mari – ez kialakult, illetve a tér­ség törökségi nyelveiben is hasonló folyamatok figyelhetők meg (Jo­han­son 2003, Greed 2019, Skribnik – Kehayov 2018). Az információforrás ilyen jel­legű jelölésének hiánya magyarázható lehetne azzal, hogy az erza az area pe­rifériáján beszélt – ám ez önmagában még nem kielégítő magyarázat, hi­szen a komi-permják és zürjén is a periférián helyezkedik el (vö. Helimski 2003), mégis megtalálható az egyik szintetikus múlt indirekt evidenciális ér­tel­mű használata. Tehát a térség nyelveiben megfigyelhető mintázat alapján el­várhatnánk, hogy a múltidő-rendszerben megjelenjen az evidencialiás ki­fe­je­zése.

A szakirodalom is gyakran félreérthetően fogalmaz, így a sokat idézett ké­zi­könyvekből is félreérthető információkat találunk: a mordvin számos evi­den­ciális stratégiával rendelkezik, de nincsenek grammatikai evidenciálisok (Skribnik – Kehayov 2018: 529),^[1] ugyanakkor egyetlen példát sem említ, rá­adá­sul később ennek ellentmond: „A múlt idő reanalízisén alapuló kis evi­den­ciális rendszerek kialakulását a permi és mordvin ághoz tartozó finnugor nyel­vekben a törökségi nyelvek (...) viszonylag friss hatásának tulajdonítják” (Skribnik – Kehayov 2018: 163, kiemelés tőlünk).^[2]

Az újabb mordvin (erza, moksa) általános nyelvtani leírások sem mon­da­nak semmit az evidencialitásról (pl. Toldova et al. 2018, Hamari – Ajanki 2022, Rueter 2023). Tudomásunk szerint a mordvin (erza és moksa) oro­sz­or­szá­gi irodalma sem foglalkozik az evidencialitás kérdéskörével. Vagyis, a szak­irodalom feltételezi, hogy vannak eszközök az információforrás kife­je­zé­sé­re, mivel ez minden nyelvben lehetséges, de ennek mibenlétéről nem ren­del­kezünk információval. Eddigi tipológiai és uráli ismereteink alapján az aláb­bi területek vizsgálata merülhet fel:

(a) A második múlt idő funkciói

Ahogyan fentebb is szerepelt, a Volga–Káma vidék nyelveiben jellemző­en az egyik szintetikus múlt idő indirekt evidencialitást fejezhet ki. Ugyan­­akkor az erzában ez a szintetikus múlt idő mind felépítésében, mind funk­ciójában eltér ezektől a múlt időktől. A Volga–Káma vidék többi nyel­vében az indirekt evidencialitás kifejezése egy perfekt vagy rezultatív múlt idő reanalíziseként/kiterjesztéseként jelenik meg. A mordvin nyel­vek­ben viszont az ún. második múlt idő funkcióját tekintve habituális és prog­resszív^[3] (Bartens 1999: 130–131, Hamari – Ajanki 2022), illetve nincs másik olyan múlt idő, melynek perfekt vagy rezultatív ér­tel­mű használata lenne. Ennek fényében, a többi nyelvben megfigyel­hető, múlt idők révén ki­fejezett indirekt evidenciális nem is elvárható tőle.

(b) Egyéb grammatikai kategóriák kontextuális evidenciális használata

A mordvin nyelvekben nincs morfoszintaktikai mód­ja az információforrás jelölésének, illetve vizsgálatunk alapján más gram­ma­ti­kai kategóriák (pl. igemód) alkalomszerű használataként sem jelenik meg az evidenciális olvasat.

(c) Lexikális evidenciális (és episztemikus) jelölők

Feltételezhető, hogy amennyiben az információforrás jelölése nem mor­fo­szin­taktikai módon történik, akkor lexikális elemek, partikulák, hatá­roz­ó­sza­vak segítségével valósulhat meg. Ennek kapcsán a szakirodalom egyet­­len elemet említ, a keľa reportatív partikulát (Teptiuk 2020 kvo­ta­tív­ként, Kehayov 2020 irrealis-evidenciális partikulaként hivatkozik rá), de bő­vebb funkcionális leírást nem kapunk róla. Az episztemikus jelölőket azért szükséges itt figyelembe venni, mert jellemző, hogy az evi­den­ci­a­li­tás lexikális jelölői egyben episztemikusak is, vagyis utalnak a bi­zon­yos­ság mértékére is.

(d) Vizsgálható továbbá, hogy hogyan kapcsolódnak az előbbiekhez az episztemikus tartalmat kifejező jelölők (pl. igemódok, vö. Kehayov 2020 a feltételes, valamint feltételes-kötőmódról).

Kérdőíves vizsgálatunk (Kazajeva – Kubitsch – Szeverényi 2023 és 2024) alapján öt lexikális elemet különítettünk el, melyek jó eséllyel értékelhetők evidenciálisként (vagy evidenciális stratégiaként) az erzában. Vizsgálatunk alapján az alábbiak láthatók:

Kérdőíves vizs­gálatunk alapján funkcionális szempontból jól meghatározhatók az evi­den­ciatípusok szerinti csoportosítás, illetve eltérések is felvázolhatók a bizo­nyos­ság mértékére történő utalás tekintetében. További lényeges – ám egy­álta­lán nem váratlan – eredmény, hogy adataink szerint morfológiai eszköz nem ta­lál­ható az evidencialitás kifejezésére ebben a nyelvben.

Részletesen:

Kazajeva, Nina – Kubitsch Rebeka – Szeverényi Sándor 2023. Az erza-mordvin evidencialitás nyomában. Folia Uralica Debreceniensia 30. 83-104.