Szegedi Tudományegyetem
Magyar Nyelvészeti Tanszék
Szegedi Tudományegyetem
Magyar Nyelvészeti Tanszék
Egyetemi tanár, az MTA doktora
+36 (62) 544-815
Szeged 6722 Egyetem u. 2-4.
Szakképzettség:
Okleveles magyar – német szakos középiskolai tanár, aki magyar nyelvtörténeti speciális képzésben részesült
(Kitüntetéses oklevél száma, kelte: 25/1983; 1983. jún. 18., JATE BTK)
Tudományos fokozatok:
Dr. univ. (nyelvtudomány); okl.szám: 498/1985; 1985. jún. 15.
a nyelvtudomány kandidátusa okl.szám: 16.085; 1996. márc. 12.
az MTA-doktora; okl.szám: 5653; 2020. szept. 25.
Habilitáció:
nyelvtudomány, SzTE, okl.szám: 12/2005
Nyelvismeret:
német felsőfok (középisk. tanári oklevél (25/1983; 1983. jún. 18.))
orosz alapfok (lektorátusi jeles nyelvvizsga (1980. máj. 8.))
angolul olvasok
Eddigi munkahelyek, beosztások:
1983–1987: Tanársegéd a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszékén
1988–: Adjunktus a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszékén
1988–1993: Magyar lektor a göttingeni Georg-August-Universität Finnugor Szemináriumában
1993–1997: Ismét adjunktus a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszékén
1997. 07. 01: Egyetemi docens a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvészeti Tanszékén
2005. 07. 01: Habilitált egyetemi docens az SzTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékén
2012–2013: Vendégprofesszori megbízás a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében
2014–2015: Újabb vendégprofesszori megbízás a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében
2020.09.01: Egyetemi tanár az SzTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékén
2021.02.15: Az SzTE Bölcsészettudományi Doktori Tanácsának elnöke (2024-től egy újabb ciklusra)
Vezetői megbízások, tudományos testületi tagságok:
1997. 07. 01: Intézetvezetői kinevezés a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet élére (ez később kétszer öt évre meghosszabbítva 2010-ig).
2006. 07. 01: Tanszékvezetői kinevezés az SzTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékére, a megbízás – azóta háromszor meghosszabbítva – jelenleg is tart
2002–2014: Az SzTE BTK oktatási dékánhelyettese (2002–2005), majd további három cikluson át általános és oktatási dékánhelyettese
2013–2014: Főigazgatói megbízás az SzTE Tanárképző Intézetének vezetésére
2015–2016: Újabb főigazgatói megbízás az SzTE Tanárképző Intézetének vezetésére
2016–2020: Pályázat útján négy éves megbízás az SzTE Tanárképző Intézetének vezetésére
2000–2012: Több cikluson át az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja, 2002–2008 között a Magyar Nyelvészeti Munkabizottság titkára
2020–2023: Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja
2020–: Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának nem akadémikus köztestületi tagja, egyben az MTA közgyűlés nem akadémikus köztestületi képviselője
2023-tól: Az MTA Doktori Tanács póttagja (a nyelvtudományok képviselőjeként)
2024–: Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának alelnöke
2006–2024: Tanszékvezetői kinevezés az SzTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékére, a megbízás háromszor meghosszabbítva.
Oktatási-kutatási tevékenység:
1983. augusztus 1-je óta oktatok a JATE, majd az SzTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékén, előbb tanársegédként, 1988 óta adjunktusként, 1997 óta docensként, majd 2005-től habilitált docensként. Kezdetben szemináriumokat, később már előadásokat is tartottam heti 10-14 órában a magyar szakos képzésekben, beleértve a tanárszakot is. Rendszeresen oktatok a magyar nyelvészeti doktori programban is. Az oktatott tárgyak közt dominál a magyar nyelvtörténet, de tanítottam leíró hangtant, mondattant, lexikológiát, lexikográfiát, frazeológiát és nyelvművelést is.
1988 és 1993 között a göttingeni Georg-August-Universität alkalmazásában álltam mint magyar lektor. Itt elsősorban magyar nyelvet oktattam, mellette magyar nyelvészeti, irodalmi, sőt művelődéstörténeti vagy néprajzi tárgyú szemináriumokat is vezettem.
A 2012/2013. és a 2014/2015. tanévben az Universität Wien Finnugor Intézetében (Abteilung für Finnougristik) dolgoztam vendégprofesszorként, 2017-ben és 2018-ban pedig óraadóként, túlnyomórészt leíró és történeti nyelvészeti tematikájú előadásokat tartottam német nyelven.
Oktatói munkám kezdete óta összesen 115 szakdolgozatnak voltam a konzulense az SzTE-n, háromnak pedig a Bécsi Egyetemen. Több hallgató tudományos munkáját is vezettem, közülük három OTDK első és harmadik helyezéseket ért el, további három pedig a Szegedi Akadémiai bizottság pályázatán kapott díjakat. Három témavezetettem védte meg sikerrel doktori értekezését, ők azóta is a felsőoktatásban dolgoznak.
Tanszék- és intézetvezetőként, oktatási dékánhelyettesként, majd az SzTE Tanárképző Központ főigazgatójaként hosszú időn át vettem részt oktatásfejlesztési feladatokban is: ezek részben a magyar BA/MA, illetve a magyartanár szakok akkreditációjához, tantervi reformjaihoz kötődnek, de országos grémiumok tagjaként részt vettem az osztatlan tanárképzés szerkezetének kialakításában is.
A kutatómunkámban kezdetektől a nyelvtörténet dominált, ehhez csatlakozott később a frazeológia is. Mindkét témakörben számos tanulmányom jelent meg bel- és külföldön egyaránt, de megjelent hat könyvem és két német nyelvű tankönyvem is ezekben a témákban. Összes közleményeim száma 159, az ezekre kapott független hivatkozások száma 356.
Három sikeres magyarországi kutatási projekt témavezetője, egy nemzetközi kutatási projekt magyarországi vezetője, egy másiknak pedig magyarországi társkutatója voltam eddig.
Nemzetközi tudományos életben való részvétel:
Összesen 50 (30 hazai és 20 nemzetközi) konferencián vettem részt, mindegyiken előadással. Ezek közül többször is felkért előadóként plenáris előadásokat tartottam. Kezdeményezője és mindegyik alkalommal főszervezője, ill. elnöke vagy társelnöke voltam a tanszékem által rendezett nyelvtörténeti konferenciáknak, amelyek 1998 óta minden két évben megrendezésre kerültek.
Az EUROPHRAS-konferenciákon való előadásaim nyomán kértek maribori kollégáim 2008-ban arra, hogy legyek társpályázó az EU-nál benyújtott tudományos projektjükben (Sprich-Wort – ein Internet-Lernplattform für das Sprachenlernen, Projektnr.: 143376–LLP–1–2008–1–SI–KA2–KA2MP; 2008–2010), amelynek a sikeres pályázás után magyarországi vezető kutatója és koordinátora voltam annak lezárásáig, 2010. október 31-ig.
Számos hungarológiai vagy finnugrisztikai intézménybe hívtak meg blokkosított kurzusokat tartani, ezeket elsősorban Erasmus-, néha Ceepus-pályázatok keretében valósítottam meg (Turku, Pozsony, Göttingen, München és Bécs).
Szakmai és egyéb díjak:
1988: Széchenyi Professzori Ösztöndíj (4 évre)
2003: Széchenyi István Ösztöndíj (3 évre)
2006: Pro Universitate díj (az SzTE legmagasabb kitüntetése)
2007: Kiváló magyar szótár díj a Magyar szólások és közmondások szótára című munkámért az MTA Szótári Munkabizottságától
2014: Pro Facultate Philosophiae díj (az SzTE BTK legmagasabb kitüntetése)
2014: Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (állami kitüntetés, EMMI)
2024: Dékáni Kitüntető Oklevél
Magyar szólások és közmondások szótára:
Magyar szólások és közmondások szótára. Új, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó 2013. 416 pp.
A szótár a Magyar szólások és közmondások szótára címmel 2003-ban a Tinta Könyvkiadónál megjelent munka átdolgozott és címszóanyagában bővített új kiadása. A korábbi változat volt a magyar nyelv állandósult kifejezéseinek első olyan gyűjteménye, amely a címszavakba rendezésen túl ‒ túlnyomórészt elektronikus szövegkorpuszokból gyűjtött ‒ alkalmazási példákkal illusztrálta is helyes használatukat, valamint nem egy esetben a kifejezések rövid eredetmagyarázatát is bemutatta. Részben ezek miatt az újítások miatt kapta meg a munka 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémiától a Kiváló Magyar Szótár díjat. A mostani kiadás megőrzi a szótárnak ezeket az újításait, de jelentősen (közel húsz százalékban) bővíti annak címszóanyagát. Ezekhez éppúgy korpuszalapú gyűjtésből közöl szövegpéldákat, sőt a korábbi példaanyag egy része is frissült. Az új kiadás egyik fontos újítása még, hogy a nyomtatott változat ‒ a kisebb formátum és könnyebb forgathatóság okán ‒ nem tartalmazza az alkalmazási példákat és a szólásmagyarázatokat: azokat a szótárnak egy az interneten keresztül elérhető verziójában találjuk meg, amelyhez minden vásárló külön belépési kódot kap. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a 21. század technikai lehetőségeit felhasználva ‒ akár egy okostelefon segítségével is ‒ bárhonnan és bármikor elérhessük az adatbázist, ne legyünk egy vaskos nyomtatott kötethez kötve.
A gyűjtés továbbra is folyik, eredményei később egy újabb kiadásban láthatnak napvilágot.
Történeti frazeológia:
Történeti frazeológia. A történeti szólás- és közmondáskutatás kézikönyve. Tinta Könyvkiadó, Budapest 2021.
A kötet kifejezetten hiánypótló munka a magyar és a nemzetközi szólás- és közmondáskutatásban, de a történeti nyelvészetben is. Mind az elsősorban az állandósult szókapcsolatok leíró vagy kontrasztív vizsgálatára, esetleg eredetük művelődéstörténeti magyarázatára összpontosító frazeológia, mind a történeti nyelvtudomány adós ugyanis az állandósult szókapcsolatok nyelvtörténeti szempontú vizsgálatával, azok létrejöttének, megszilárdulásának és későbbi változásainak leírásával.
A kötet ezt az adósságot igyekszik törleszteni. Az első fejezet a történeti frazeológia szükségessége és nyelvészeti alapokra helyezése mellett érvel, a második a frazémák történeti szövegekben való azonosíthatóságának módszertani lehetőségeit tárgyalja. A harmadik fejezet részletesen foglalkozik az állandósult szókapcsolatok keletkezésével, azaz a frazeologizálódás folyamatával. Bemutatja a puszta állandósulással létrejövő egységeket (pl. kategorikusan cáfol), a figuratív motiváltságú, átvitt értelmű egységeket (pl. olajat önt a tűzre), az elemek kihagyásával létrejött elliptikus frazémákat (pl. Kapsz egyet!) és a korábbi egységek modifikációjával keletkező másodlagos frazémákat (pl. bakot lő → baklövést követ el). Ebben a fejezetben kapnak helyet a frazeológiai kölcsönzés kérdései is.
A következő két fejezet a frazeológiai egységek változását vizsgálja, de eltérő hangsúlyokkal: a negyedik fejezetben magához a frazeologizálódás folyamatához, azaz az egyes egységek létrejöttéhez és megszilárdulásához kötődő jelentéstani és alaki változásokról van szó, míg az ötödik fejezet a már létrejött egységek további változásával foglalkozik, beleértve ebbe a formai módosulásokon és a jelentésváltozásokon túl a frazeológiai egységek visszaszorulásának, illetve eltűnésének kérdéskörét is (pl. farkaskaszára jut).
A dolgozat végén található összefoglalás kitér a frazeológiai változásban szerepet játszó nyelvi és nem nyelvi síkok összefonódásának kérdéseire is. Az összefoglalás után található a felhasznált forrás-, illetve szakirodalmi munkák és a rövidítések jegyzéke, továbbá a tárgymutató és a könyvben tárgyalt magyar és idegen nyelvű szólások és közmondások mutatója.
Forráskiadás:
Válogatott Köz-mondások, mellyeket Egybe szedni kezdett 1791 esztendőtűl fogva Kreznerits Ferentz. Betűhű szövegkiadás. Szerkesztette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Forgács Tamás. Tinta Könyvkiadó, Budapest 2021.
Noha az utóbbi időben számos, ma már nehezen hozzáférhető nyomtatott szólás- és közmondásgyűjtemény újra napvilágot látott, vannak olyan régi kéziratos gyűjtemények is, amelyekhez mind a mai napig csupán valamelyik könyvtárunkban lehet hozzáférni. Ezt az adósságot igyekszik törleszteni ez a kötet azzal, hogy a 19. század elején élt magyar polihisztornak, Kresznerics Ferencnek az MTA kézirattárában található szólás- és közmondásgyűjteményét (Válogatott Köz-mondások) nyomtatásban is hozzáférhetővé teszi. Ebben 3351 állandósult szókapcsolatot találunk, köztük ma használatosakat is, de jóval nagyobb számban olyanokat, amelyek időközben feledésbe merültek.
Köz-mondáson Kresznerics a köz, azaz a nyelvhasználó közösség által használt állandósult kifejezéseket értette. A gyűjteményben ezért szerepelnek ma is közmondásnak nevezett mondat formájú bölcsességek (Aʼ törpe tsak törpe, ha aʼ hegy tetején áll is; Pilisben nem látni szarkát), de szólások (Tsak azon bakot nyúzza; egy követ fujnak), szóláshasonlatok (Olly kevély, mintha Diófáig az övé volna; fél, mint az ördög aʼ tömjénytűl), parasztregulák (Aʼ ki sok zabálló Tsötörtököt tart, hosszú böjtre szorúl) vagy falucsúfolók is (Undi kuszi kalodába, szari kutya pénz).
A kötetben az olvasó a kézirat betűhív kiadását találja meg. Mivel nem annyira régi szövegről van szó, ez talán a laikus olvasóközönséget sem zavarja túlzottan, ugyanakkor a kiadás a nyelvész szakközönség számára sem veszít filológiai értékéből. A kötetet nemcsak nyelvészek forgathatják haszonnal, hanem mindenki, akit érdekelnek a régi korok szokásait és életbölcsességeit őrző szólások és közmondások. Általuk közelebb kerülünk őseink nyelvéhez és gondolkodásmódjához is, egyben kulturális örökségünket is ápoljuk.
Tematikák:
Alkalmazott nyelvészet: lexikológia és lexikográfia
A magyar nyelv történeti változásai az egyes nyelvi szinteken
A magyar nyelv változásai az egyes nyelvi szinteken szeminárium
Nyelvtörténet I: A nyelvi változás alapkérdései
Nyelvtörténeti szeminárium: nyelvtörténeti elemzések
