A kutatás célja az egyes nem szó szerinti nyelvhasználati formák − a célzás, a metafora és az irónia − megértésének kognitív, nyelvi és metapragmatikai összefüggéseinek feltárása tipikusan fejlődő 4−7 éves gyermekek körében. Pontosabban azt kívánom górcső alá venni, hogy a három nyelvhasználati forma megértésének fejlődése mennyiben hasonlít, illetve tér el a kognitív tényezőkkel (tudatelmélet, munkamemória) és a nyelvi fejlettséggel (nyelvtani megértés és szókincs) mutatott összefüggéseit tekintve, továbbá a metapragmatikai tudatosság fejlesztése szerepet játszhat-e az irónia megértésének fejlődésében.
