A közelmúltban átadott egyetemi kiállítótér, a Kopasz Márta Stúdió Galéria ad otthont az „Egymással szemben, lesütött szemmel” című kiállításnak, amelyet szeptember 16. és október 14. között látogathat a közönség. Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Petőfi-épületében nyílt galériában egy szociofotográfiai projekt jött létre: hazai hajléktalanellátó intézményekben élő nők mindennapi küzdelmeit és személyes történeteit mutatja be. Wilhelm Laura fotói, valamint Csibra-Kaizler Tamara írásai mély empátiával hozzák közelebb a társadalom peremére szorultak valóságát.
Megtelt a Petőfi Sándor sugárúti épület előtere a szeptember 16-i megnyitóra érkezőkkel, akiket elsőként Lovai Szilvia kurátor köszöntött. A szót Dr. habil. Fekete Marianna docens, szociológus vette át, aki hangsúlyozta: a kiállított pillanatképek sorsokról, kiszolgáltatottságról, kitaszítottságról és az emberi méltóságról mesélnek. A szakember rámutatott, hajlamosak vagyunk a hajléktalanságra statikus állapotként gondolni. Elfelejtjük, hogy minden helyzet mögött egy egyéni élettörténet rejtőzik – egy olyan emberé, aki valaha lakott valahol, tartozott valakihez, élt, dolgozott, szeretett és döntéseket hozott. A megnyitót Erving Goffman szociológus gondolataival zárta, aki szerint a stigma könnyedén maga alá rendeli, temeti a személyt.
Megnyitó 2026. szeptember 16-án a Petőfi-épület előterében.
A megvalósítás folyamatáról Lovai Szilvia kurátort kérdeztük, aki elmondta, a terem berendezésénél fontosnak tartotta, hogy szövegek is helyet kapjanak a fotók mellett.
- Nélkülözhetetlenek, ezért is szúrnak szemet már a belépéskor a középen függő szövegek. A figyelemfelkeltés mellett azonban meg kellett találnom az összhangot a fotókkal, hogy elkerüljük a zsúfoltságot. Csibra-Kaizler Tamara írásai mellé egyébként olyan magyarázatok is kerültek, melyek a hazai hajléktalanellátási rendszert mutatják be – mondta Lovai Szilvia, hozzátéve, kurátorként teljesen szabad kezet kapott. – Ez a projekt számomra attól is különleges, hogy bár a nagyközönséget céloztuk meg, egy hallgatói galériában vagyunk. Számos diák segített az installálásban, beépítették a munkát az óráikba, és érdemben foglalkoztak a témával. Ez rendkívül előremutató – hangsúlyozta.
Dr. habil. Fekete Marianna, Lovai Szilvia és Wilhelm Laura.
Wilhelm Laura többek között a nők bizalmának elnyerésének fontosságáról beszélt.
- A projekt során a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeivel (BMSZKI) működtünk együtt, az ő négy intézményükben készültek a fotók és az interjúk. Ott előzetesen kerestek olyan nőket, akik szívesen vettek részt a folyamatban. A munka idő közben sokat formálódott. Volt, hogy az épület mosodájában dolgozó hölggyel töltöttem egy egész napot. Mivel a felszerelésem igazi magazin-hangulatot teremtett, akadt, akit ez megrémített, és inkább távol maradt, mások viszont lelkesen csatlakoztak hozzánk, mert szerepelni szerettek volna. Próbáltam elérni, hogy a fotózás pozitív élményként maradjon meg bennük, hiszen az életük során aligha láttak vagy birtokoltak képeket saját magukról. Olyan is előfordult, aki az arcát nem szerette volna adni a projekthez, de a történetét szívesen megosztotta velem – emlékezett vissza.
A fotográfus egy egész hónapig járt az intézményekbe, így szinte beépült a közösségbe, ahol a végén már kifejezetten várták is őt.
- Rengeteg történetet hallottam. A legmegrázóbb az volt, amikor szembesültem vele, hogy a hajléktalanná vált nők életében mennyire meghatározó az abuzív, bántalmazó párkapcsolat. Olyan természetességgel meséltek a mindennapjaikat megnyomorító fizikai erőszakról, mintha csak az étkezésről beszélnének. Sokszor előjöttek ezek a témák önszántukból is. Megrökönyödve hallottam például, hogy az egyik hölgyet egy alapítvány menekítette ki a gyermeke szülői értekezletéről, mert csak akkor nyílt lehetőség a lépésre.
Laura fontosnak érezte kiemelni, hogy nem mehetünk el csukott szemmel amellett, hány nő élhet hasonló körülmények között:
- Sosem tudhatjuk, ha ránézünk egy nőre, hogy milyen terhet cipel a hátán. A kiállítással az a célunk, hogy üzenjük: figyeljünk egymásra, vegyük észre a másikat, hiszen az élet rendkívül sérülékeny – zárta gondolatait a fiatal fotós.
A kiállítás a Petőfi-épület nyitvatartási idejében látogatható, az alagsori Kopasz Márta Stúdió Galériában. A belépés díjmentes.
Hajdu Fanni Betta/SZTE BTK
Fotók: Nagy-Mikola Sándor/SZTE BTK
