Bezár

831325058_1405724134439454_4981495870627958736_n

„A novellában az olvasó mindig idegen” – Darvasi László író bemutatta Az első izlandi hóregényt

„A novellában az olvasó mindig idegen” – Darvasi László író bemutatta Az első izlandi hóregényt

2026. október 08.
4 perc

Darvasi László író, az SZTE alumnusa a Grand Café 30. születésnapjára szervezett programsorozat részeként mutatta be új novelláskötetét, Az első izlandi hóregényt. A beszélgetést Tóth Bálint, az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója moderálta.

Miért regény egy novelláskötet címe? – vetette fel Az első izlandi hóregény bemutatójának elején Tóth Bálint. Darvasi László erre azt felelte, nem emlékszik, arra viszont igen, hogy amikor megtalálta, arra gondolt, „ez egy elég jó cím”. A kötet címadó novellája egy regényről szól, amely elolvad, ha elolvassák. – Ez egy játék. Kicsit így vagyunk az olvasással. Bármit csinálunk, akár olvasunk, akár írunk, annak köze van a titokhoz. Egyszer csak eljutsz oda, hogy amit meg akartál írni, vagy amit az olvasással keresni akartál, semmissé válik – mondta az író.


830573563_1640532121071227_6998430114704429134_n1

Darvasi László író. Fotó: Takács Borisz


Darvasi László beszélt a novella műfajáról is. Mint mondta, a novella tömör, sosem egész, mindig csak egy metszet. És hogy miben más novellát, mint verset vagy regényt írni? Az író szerint az ember egészen máshogy használja az agyát és írói énjét, amikor verset, amikor novellát, és amikor regényt ír. – Az én novellaírásom történetelvű, a hagyományokat követi. A vers mindig önmagát képviseli, autentikus, míg a novella ki van szakítva az életből, és képviseli ugyan az emberi jellemet, de csak annyit mutat meg belőle, amennyiből következtetni lehet az egészre. Képviseli ezen felül a cselekményt, a párbeszédet, a kommunikáció megnyilvánulásait. Ezzel szemben a regény azt csinál, amit akar; bármilyen lehet – jellemezte a különböző műfajokat Darvasi. A regény felvesz a tenyerére, és elvisz bárhová, a novella pedig olyan sűrű, hogy sokszor egy este csak egyet lehet elolvasni, mert annyira megerőltető szellemi és lelki folyamat a befogadása. – A novellában az olvasó mindig idegen. A regényben bármikor otthon lehet. Elfogadja az elfogadhatatlant, megérti a megérthetetlent, és azt érzi, „végre, kimondta valaki!” – összegezte.

Mennyire hagyja magára a novella az olvasót? Darvasi szerint az okostelefonunkon keresztül is információról információra ugrik a tekintetünk, egy novellás kötet, amely korok és stílusok között, térben és időben oda-vissza ugrál, talán a mai ember élményét képezi le. Mint mondta, Az első izlandi hóregény kötetében van 7-8 szabálykövető novella, és van olyan is, amelyről gondolhatod ezt is, meg azt is. Mint Kosztolányi Fürdés című novellájáról, ahol nem tudhatod biztosan, a gyereket beleölték-e a Balatonba. Egy nagyregényben is el lehet veszni; ahogy Darvasi mondta, egyes nagyregényekben nemcsak az olvasó lehet elveszve, hanem a szerző maga is – persze jó értelemben. Megírásukhoz drámai kirándulásokat kell tennie, például utánanéznie, milyen volt egy pestisjárvány. – Egy olyan terjedelmes regénysorozat, mint a Neandervölgyiek, halálos. Fizikálisan tönkretesz, abba többször belehalsz – jegyezte meg nagy történelmi regénysorozatáról. – Kétszáz szereplője van, lehetetlen, hogy minden rendben legyen dramaturgiailag, minden adat és tény stimmeljen. Rengeteg tévedés és rossz megoldás került bele, ez óhatatlan.


831185292_1417394300504463_6114051293587904928_n

Darvasi László: Az első izlandi hóregény. Fotó: Takács Borisz


Darvasi László minden életszakaszában máshogy lát rá a szövegeire. – Füst Milán 21 évesen írta meg a Boldogtalanokat. Felfoghatatlan, hogy tud egy 21 éves fiatalember ennyit az életről és az emberi lélek működéséről. Ez ritka. Más a helyzet, ha az ember már személyesen megtapasztalja a halálfélelmet, a test viszontagságait, a lélek elfeketülését, a reménytelenséget, kétségbeesést, depressziót – mondta. Hozzátette, nem fél attól, hogy elkerüli a téma. – Most például azt találtam ki, hogy rossz novellákat fogok írni, jelentsen ez bármit. Azon gondolkodom, el lehet-e úgy rontani egy szöveget, hogy ne csak rossz legyen, hanem közben jó is.

A kötetbemutatót felolvasások is színesítették, Az első izlandi hóregény két novelláját is megismerhette a közönség. Mint Darvasi László mondta, ötleteit sokszor a valóságból veszi, így volt ez azzal a történettel is, amely arról szól, hogy egy ember a beteg feleségét tenyerén hordozza, mindent megcsinál neki, és amikor ez az ember meghal, a feleség kimegy a piacra, bevásárol, majd megfőz magának. – Az előző novelláskötetem, Az év légiutas-kísérője nagyon szikár nyelvezetű, zárt, kevés ötlettel operáló szövegekből áll. Úgy voltam vele, hogy Az első izlandi hóregény hadd szóljon! Felszabadultam bizonyos történeteknél. Úgy gondoltam, hogy azután az egyenruha után, amelyet a Légiutasban viseltem, jár egy kis szivárványos felvonulás – mondta a szerző új kötetével kapcsolatban.


Forrás: SZTEinfo / Balog Helga

A borítóképen: Darvasi László író és Tóth Bálint doktori hallgató beszélgetése a Grand Caféban. Fotó: Takács Borisz

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

    Kapcsolódó hírek