Bezár

bencsik_orsolya___foto_bartha_karina_dsc_6233

Kaptárba zárt kamaszok? – Lájkok, követők, influenszerek, online megszégyenítés és a kortárs irodalom

Kaptárba zárt kamaszok? – Lájkok, követők, influenszerek, online megszégyenítés és a kortárs irodalom

2026. október 09.
8 perc

Az online tér (és azon belül is a közösségi média) az utóbbi időben a gyerekkor és a kamaszévek meghatározó közegévé vált: itt születnek barátságok, formálódnak identitások, de ugyanitt jelennek meg a kirekesztés, a megfelelési kényszer és a zaklatás új formái is. Bencsik Orsolya irodalmár, az SZTE adjunktusa a DIVIL3 konferencián tartott előadásában arra mutatott rá, hogy a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom érzékenyen reagál a társadalmunkban létrejött digitális változásokra. Arra is választ adott, hogy miként segíthetik ezek a történetek a fiatal olvasókat a világban való eligazodásban.

A digitális társadalom kihívásai ma már nemcsak a pszichológusokat és a szociológusokat foglalkoztatják, hanem a gyermek- és ifjúsági irodalom szerzőit is. Öt művet tett nagyító alá Bencsik Orsolya, a Szegedi Tudományegyetem BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék adjunktusa a „Digitális világ 3” konferencián tartott előadásában.


divil3_20260618_foto_ui


Az online világ már nem háttér, hanem élettér

A mai kamaszok számára az online jelenlét nem különül el a való élet tapasztalataitól. A közösségi média egyszerre a kapcsolatteremtés, az önkifejezés és az önértékelés színtere. Emiatt nem meglepő, hogy a kortárs ifjúsági irodalom is egyre gyakrabban fordul olyan témák felé, mint a Facebook-függőség, az influenszerkultúra, a cyberbullying vagy az online identitásépítés.


bencsik_orsolya___foto_bartha_karina_dsc_6223


Bencsik Orsolya szerint a jó gyerekirodalmi művek nem pusztán aktuális problémákat tematizálnak, hanem nyelvet, kifejezési eszközt adnak a fiatalok kezébe, ön- és világértelmezésüket, ezáltal pedig mentális jóllétüket segítik. A gyermek- és ifjúsági irodalom így egyszerre működik esztétikai tapasztalatként és fontos önismereti, egyben szocializációs térként.

 

A gépi kaptár fogságában

Az előadás egyik elméleti hátterét Shoshana Zuboff A megfigyelési kapitalizmus kora című könyvében kifejtett elmélete adta. A digitális platformok működése ugyanis arra épül, hogy a felhasználók folyamatosan adatokat termelnek magukról. A lájkok, kommentek, keresések és helyadatok mind olyan információkká válnak a technológiai vállalatok kezében, amelyekből gazdasági értékhez jutnak. Zuboff szerint a közösségi média olyan környezetet hoz létre, ami formálja a felhasználók viselkedését, betör a privát szférájukba, a közösségi nyomásgyakorlás révén az egyének autonóm döntéshozását akadályozza meg.


illusztracio_a_megfigyelesi_kapitalizmus_temahoz_j


A kutató által idézett metafora szerint a mai társadalom egy gépi kaptárhoz hasonlítható: a felhasználók folyamatosan adatokat szolgáltatnak, miközben sokszor észre sem veszik, hogy megfigyelés alatt állnak, ahogy azt sem, hogy viselkedésüket formálják a biztos kimenet (a profit) érdekében. A kaptár felfedezésére pedig éppen „a legkevésbé felkészülteket és a legsérülékenyebbeket”, azaz a gyerekeket küldtük, éppen ezért égető feladat lenne a fiatalok megóvása a közösségi médiahasználatuk szigorú korlátozásával. Erre egyébként már vannak kezdeményezések, például az EU gyerekvédelmi különbizottsága idén javaslatot is tett egy egységes szabályzatra. Javaslata a 13 év alatti gyerekeknek megtiltja a közösségi médiahasználatot, a 13–15 éveseknek pedig napi legfeljebb egy órás képernyőidővel „miniprofilokat engedélyez végtelen görgetés, push értesítések és idegenek megkeresése nélkül”.

A gyermek- és ifjúsági irodalom persze nem a zuboffi közgazdasági szempontból vizsgálja a közösségi médiafogyasztást, ám érzékenyen mutatja be annak pszichológiai következményeit. A Facebook, az Instagram, a TikTok stb. kihasználja a fiatalok életkori sajátosságait, azt, hogy különösen érdeklődnek mások iránt, vágynak a csoporthoz tartozásra, a csoport elismerésére. A gyerekek, serdülők valójában azért válnak rendkívül gyorsan közösségimédia-függőkké, mert elsődlegesen az igényeikhez tervezték meg ezeket a platformokat.

A gyerekirodalom arra is rávilágít, hogy az online térben a fiatalok önértékelése látható módon mások visszajelzésétől, vagyis a lájkoktól, kommentekből függ, ez pedig egyrészt jó táptalajt nyújt a bántalmazásoknak, másrészt emiatt a fiataloknál az autonóm döntéshozás képessége nem alakul ki vagy könnyen háttérbe szorul.

 

Facebook-generáció regénylapokon

Kalapos Éva Veronika műveiben a közösségi média már természetes élettérként jelenik meg. A D. A. C. blogregény-sorozatának (Manó, illetve Menő Könyvek, 2013–2017) szereplői valóban a digitális kor gyermekei: az interneten barátkoznak, ott osztják meg élményeiket és ott próbálják kialakítani saját identitásukat is.

Visszatérő motívum a telefonfüggőség, a folyamatos online jelenlét kényszere, a jelentéktelenség érzete és a kimaradástól való félelem (a FOMO-jelenség), valamint a digitális magány. Miközben a szereplők állandóan kapcsolatban állnak egymással, egyre nehezebben találnak valódi emberi kapcsolódásokat.

Az író regényei arra is rámutatnak, hogy a közösségi média sokszor olyan hiányokat próbál betölteni, amelyeket a család vagy a közvetlen emberi környezet nem képes pótolni, vagy hogy éppen a diszfunkcionális környezet miatt menekülnek a fiatalok a digitális világba. Kalapos műveinek fontos meglátása, hogy éles szakadék húzódik a generációk között, és hogy a felnőttek nem is sejtik, a gyerekeikkel mi történik az online térben.


illusztracio_megfigyelesi_kapitalizmus_a_gyerekirodalomban_j


Influenszerek és a népszerűség illúziója

Kertész Edina A milliomos szamár és a Lajhár, a sztár című gyerekkönyveiben (Manó Könyvek, 2019 és 2020) kerül középpontba a YouTube és az Instagram, valamint az influenszerkultúra. A történetek főhőseire jellemző, hogy szeretnének beilleszkedni és népszerűvé válni, de az is, hogy naivitásuk miatt „pórul járnak”.

A művek humoros és bizonyos értelemben interaktív formában beszélnek a kisiskolásoknak nagyon is komoly problémákról. Mitől értékes valaki egy olyan világban, ahol a figyelem, a követők száma és a láthatóság határozza meg a státuszt? Milyen veszélyei vannak a közösségi médiának? Hogyan lehet pozitív célokra használni az internetet? Egyáltalán hogyan legyünk tudatos internetfogyasztók?

A könyvek hangsúlyos meglátása, hogy a valódi önértékelés nem épülhet kizárólag a külső visszajelzésekre. Az identitás stabil alapját nem a lájkok, hanem a valódi emberi kapcsolatok és a saját értékek adják.

 

A zaklatás soha nem ér véget?

A digitális korszak egyik legsúlyosabb kihívása az internetes megfélemlítés. A cyberbullying lényegesen különbözik a hagyományos, offline iskolai bántalmazástól: nincs időbeli vagy térbeli korlátja.

A fenyegető üzenetek, kommentek és megalázó tartalmak a nap huszonnégy órájában elérhetik az áldozatot. Ráadásul az online tér nem felejt: egy sértő bejegyzés vagy kompromittáló kép évekkel később is előkerülhet. Az áldozat pedig ritkán mer segítséget kérni.

Kalapos Éva Veronika Massza című szemléletformáló regénye (Menő Könyvek, 2016) „láthatóvá teszi azokat a valóságelemeket, referenciális előzményeket (Amanda Todd, Jonah Mowry, Rachel Crow) is, amelyek a mű születését inspirálták”, miközben számos fikciós, intertextuális és intermediális utalást tesz (Marry Shelley: Frankenstein, Peter Weir filmje, a Holt költők társasága). Kalapos, aki a regény írásakor komoly kutatómunkát végzett, hitelesen mutatja be a cyberbullying pszichológiai következményeit. A történet nemcsak az áldozat nézőpontját láttatja, hanem a zaklatók, a szülők és az iskolai környezet felelősségére is reflektál. Ez a regény – hasonlóan a szerző többi művéhez – „keményen szembesít azzal, hogy a digitális bevándorlóknak mennyire nincs fogalmuk az online világról, így a cyberbullyingről sem”.

 

A közösség felelőssége

Bencsik Orsolya előadásában Wéber Anikó Az osztály vesztese című regényét (Pagony, 2016) is elemezte, amely szintén tárgyalja az online zaklatás problémáját is. A történetben egy iskolai projekt keretében létrehozott közösségimédia-profil (a Petőfi Sándor János vitézéből ismert Kukoricza Jancsi Facebook-oldal) válik a bántalmazás színterévé.

A könyv egyik legfontosabb meglátása, hogy a bántalmazásnak számos formája van, és hogy bárki lehet áldozat, illetve bántalmazó. Ezt a regény a nyelvi megformáltságában, a többféle nézőpont (több narrátori hang) alkalmazásában és a késleltetett információátadásban is közvetíti, hiszen szép lassan bontakozik ki a különböző szereplők háttere, motivációja, története. Az olvasó, aki csak a regény vége felé tudja meg, ki volt valóban az áldozat és ki a bántalmazó, egy nyomozás részesévé válik. Az irodalmi szöveg befogadása, az értelmezés, jelentésadás mint nyomok keresése és felfejtése jelenik itt meg.

A regény – hasonlóan Kalapos Masszájához – közvetetten azt a kérdést is felteszi, hogy mit jelent egy bántalmazás során pusztán szemlélőnek lenni. Mikor válik valaki cinkossá a hallgatásával? Milyen felelőssége van azoknak, akik látják a történteket, mégsem avatkoznak közbe?

Ezek a kérdések különösen aktuálisak egy olyan korban, amikor a zaklatás, a megfélemlítés gyakran nyilvános kommentmezőkben vagy csoportos beszélgetésekben zajlik.

 

Az autonómia megőrzésének történetei

A kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nem technológiaellenes – szögezte le az előadó. Nem azt állítja, hogy a digitális platformok önmagukban károsak, hanem arra figyelmeztet, hogy a technológiai környezet (és benne a felhasználók, azaz az emberek) alakítja a fiatalok önképét és társas kapcsolatait, és hogy az online tér teret adhat a kontrollvesztésnek és a deviáns viselkedésnek.

A regények újra és újra ugyanarra a kérdésekre keresik a választ: Miért szükséges a saját identitás kiépítése és hogyan lehet megőrizni az autonómiát egy olyan világban, amely folyamatosan visszajelzésekre, összehasonlításokra és megfelelési kényszerekre épül? A rohamos technológiai változások közepette miért szükséges és miképpen lehetséges tudatos felhasználóvá válni?

A válaszok és a megfogalmazásmódok különbözőek, de a történetek szemléletformáló közös tanulsága, hogy az online térben való eligazodáshoz nem technikai tudásra van elsősorban szükség, hanem erős önismeretre, valódi kapcsolatokra és kritikus gondolkodásra.


konyvfeny_a_kozossegi_media_arnyekaban_j


Bencsik Orsolya szerint a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nem egyszerűen a digitális korszakról mesél, hanem arról is, hogyan lehet egészséges emberként felnőni és megmaradni benne.



Forrás: SZTEinfo – Ú. I.

Fotók: Bartha Karina


A borítófotón Bencsik Orsolya előadás közben látható. Az SZTE Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humántudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kutatóközpontjában folyó többéves kutatómunka eredményeit összegző, 2027. június 17-18. közötti konferencia részletes program és absztraktfüzete ide kattintva olvasható.

A három Illusztrációt Ú. I. koordinálásával az AI készítette.

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

    Kapcsolódó hírek