A közösségi szűrők: kihelyezett előítéleteink – Az (elő)ítélet az idei Lábjegyzetek Platónhoz konferencia témája

A társadalmi digitalizáció közepette maradt-e esélyünk arra, hogy szabadon hozzunk meg ítéleteket? A digitális világ algoritmusai voltaképpen az előítéletek sémáihoz hasonlóan épülnek be gondolkodásunkba? Minél inkább tisztában vagyunk az előítélet működésével, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az előítéletekben foglalt tartalomnak. A Lábjegyzetek Platónhoz konferencia idén Az (elő)ítéletről szól. Két plenáris előadását Dr. Sándor Klára egyetemi tanár, az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszékének vezetője és Dr. Máté-Tóth András, az SZTE BTK Vallástudományi Tanszék egyetemi tanára tartotta.

Az (elő)ítéletről szólnak az idei Lábjegyzetek Platónhoz kétnapos filozófiai konferencia előadásai. Az SZTE BTK Filozófia Tanszék és a Magyar Filozófiai Társaság évente rendezi meg konferenciáját, amelyen egy-egy filozófiai fogalom- és problémakör tisztázását tűzik ki. Az évek során szóltak már előadások többek között a félelemről, a barátságról, a hazugságról, a szabadságról, a bizalomról.

Az idei Lábjegyzetek Platónhoz konferencián Dr. Gyenge Zoltán az SZTE BTK Filozófia Tanszék egyetemi tanára, az SZTE Filozófiai Doktori Iskola vezetője köszöntötte a résztvevőket. Az (elő)ítélet témáját exponálva felvetette, hányféle ítélet is létezik a gondolkodásunkban: a morális ítélet, a jogi ítélet, a logikában vagy a tudományokban hozott ítélet mellett most annak vagyunk tanúi, hogy létezik társadalmi ítélet is.

A filozófus szerint A tiszta ész kritikájában Kant alapvető szerepet tulajdonít az ember saját ítéletalkotásának, számára az előítélet mindössze tudás nélkül hozott ítélet. De mi van az előítélet után? – kérdezte Dr. Gyenge Zoltán. – Egyáltalán van-e valami utána? Van-e olyan helyzet, amelyben a történelem folyamán bármikor is előítéletről beszélhetünk, vagy ez is egy történelmi kulturális képződmény?

– Azt hiszem, amikor Laczkó Sándor, a Lábjegyzetek Platónhoz konferenciák szervezője kitalálta, hogy az idei témánk Az (elő)ítélet legyen, még nem nagyon sejtettük, hogy április 12-e egyfajta ítélet lesz – mondta Dr. Gyenge Zoltán. – Ez a társadalmi ítélet azt juttatja eszembe, hogy vannak, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk, akik éveken át részt vettek a Lábjegyzetek Platónhoz előadásain, és nagyon várták ezt az ítéletet. Csak három nevet szeretnék itt felsorolni: Heller Ágnes, Vajda Mihály és Bacsó Béla. Javaslom, az előadások során emlékezzünk magunkban Ágira, Misura és Bélára is – fordult a megnyitó közönségéhez.

Dr. Sándor Klára: Biológiai adottságainkat használják ki a digitális szűrők

A társadalmi digitalizáció körülményei között van-e egyáltalán esélyünk arra, hogy ítéleteinket többé-kevésbé magunk hozzuk meg, vagy elveszítettük ennek akár a korlátozott szabadságát is, s ha igen, visszanyerhetjük-e? Dr. Sándor Klára nyelvész évek óta kutatja a társadalmi digitalizációt, és a válasza meglehetősen pesszimista; szerinte nem következett be a demokrácia kiterjesztése, a tudás általánossá válása vagy a közösségi kapcsolatok megerősödése, bekövetkezett viszont mindegyiknek az ellenkezője.

Az előadó abból indult ki, hogy kognitív mechanizmusunk során a már meglévő tudásunk, tapasztalataink, elvárásaink alapján hozunk ítéletet. Daniel Kahneman pszichológus modellje szerint ezt gyors és automatikus vagy lassú és tudatos módon tehetjük meg. Előbbi az előítélethez hasonlít, ilyenkor az ember sémák alapján dönt, és azokat az információkat veszi figyelembe, amelyek saját magát erősítik meg. Ez jelentősen lecsökkenti az agy által használt energia mennyiségét, ami hasznos, mivel a veszély azonosításakor vagy az idegen csoportok felismerésénél kritikus lehet a gyorsaság. Ezért van az, hogy a saját csoportokban mindig nagyobb változatossággal számolunk, míg más csoportok kultúráját, tevékenységét homogénebbnek látjuk. Aligha tudnánk életben maradni, ha kész sémák hiányában minden egyes helyzetet elemeznünk kellene.

A lassú gondolkodásnál viszont analitikus, elemző, logikus megközelítést alkalmazunk, jelentős mentális energia árán, és az ítéletünk lassabban születik meg.
– Könnyen elcsábulunk, hogy ha nem kényszerülünk rá, akkor ne bajlódjunk holmi kritikus gondolkodással. Mi tagadás: az agyunk rendre túljár az eszünkön – állapította meg derültséget kiváltva Dr. Sándor Klára, és hozzátette, hogy ez egy saját kopirájtos mondat, amit gyakran elmond. – Az ítéletek és az előítéletek létrehozásának kognitív mechanizmusa tehát nem alapjaiban különbözik egymástól, hanem inkább egy skálán helyezhetjük el őket. Ha nagyon akarjuk, annyi különbséget tehetünk a kettő között, hogy az ítéletek megváltoztatása rugalmasabb, ha új körülmény lép föl, míg az előítéletek szilárdabbak, sokszor még azokban is aktiválódnak, akik egyébként tudatosan elutasítják őket.

Változhatnak-e ezek a biológiai folyamatok a digitális korban? Igen, mondta a nyelvész: lehetnek még rosszabbak. A szabad döntéseinket (már ha léteznek) tovább szűkíti, hogy a digitális világban láthatatlan manipulációs eszközök várnak ránk. – Sokan gondolják, hogy nem kell már adatokat, ismereteket tanítani és tanulni, mert bármit megtalálunk a neten – mondta Dr. Sándor Klára. Csakhogy a keresőmotorok és közösségi alkalmazások ajánlórendszerei olyan szűrőkké váltak, amelyek a hirdetések célozhatósága érdekében profiloznak bennünket, és ezek a kényelminek álcázott szolgáltatások súlyosan korlátozzák döntési szabadságunkat.

– Jócskán leszűkül azoknak a tartalmaknak a köre, amelyekhez könnyen férünk hozzá, és ez beszűkíti azt a tudáskészletet is, amelyre ítéleteinket fogjuk alapozni. Igaz, tudatos digitális életmóddal el lehet kerülni ezeknek a szűrőknek egy részét, ha például inkognitó módban keresünk, vagy kikapcsoljuk az előzmények követését a Youtube-on, de akkor megtapasztaljuk az őrületet, hogy a semmi fogad a nyitóoldalon vagy zömmel random, minket egyáltalán nem érdeklő tartalmakat látunk.

Dr. Sándor Klára szerint a digitális világ algoritmusai voltaképpen az előítéletek, előre létrehozott sémák digitális megtestesülései, amelyek gondolkodásunk kihelyezett részeként funkcionálnak. Csakhogy még kevesebb kontrollunk van fölöttük, mint az egyébként is létező kulturális előítéleteink fölött. A legrosszabb ebben, hogy a digitális szűrők kihasználják a kognitív mechanizmusaink velünk született biológiai tulajdonságait.

– Mit művelnek a közösségi médiumok algoritmusai? A digitális profilunk alapján olyan ajánlórendszereket, szűrőket működtetnek, amelyek fokozzák a felhasználók kötődését, hogy minél több időt töltsenek a közösségi platformokon, mert olyan tartalmakat ajánlanak nekik, amiket szeretnek. Ezzel a felhasználók megkapják a vágyott társas visszaigazolás illúzióját, a filterbuborékok biztonságos védelmében nem kell a kognitív disszonancia csökkentésével bíbelődniük, ellenkezőleg, saját véleményüket felerősítve hallják vissza az algoritmus által létrehozott viszonylatban.

A kutató a közösségi alkalmazások közül a legfiatalabb korosztály által leginkább használt TikTok-ot tartja a legnegatívabb hatásúnak; szerinte ennek az algoritmusa olyan, mintha egyenesen a kultuszépítésre és az agymosásra optimalizálták volna. A TikTok algoritmusa ugyanis nem követő, hanem érdeklődés alapú, vagyis a tartalmakat nem a lehetséges követőknek mutatja meg, hanem bárkinek. Dr. Sándor Klára szerint a Tiktok algoritmusa a legfejlettebb prediktív figyelemoptimalizáló rendszer, amely kihasználja, hogy agyunk a gyors jutalmazásra vágyik, viszont hajlamos a lustaságra és imádja az impulzív érzelmi ítéleteket.

Dr. Sándor Klára szerint a TikTok-nak szerepe volt abban, hogy a fiatalok még jóval a kampány előtt egyre inkább politikai celebként tekintettek Magyar Péterre, aki már a nyári vízitúrás „auratisztító” videóival jól használta ki egy TikTok-trend identitásképző jellegét. A kutató ugyanakkor ebben politikai kockázatot is lát:

– A politikai celebség és a TikTok-ra optimalizált kommunikáció veszélyes is. Legalábbis, ha feltételezzük, hogy a fiatal választók elég számottevő része – nem mindenki persze – a lassú gondolkodás eredményeképpen is meg tudná indokolni választását. Márpedig a hosszabb elköteleződéshez ez fontos. A TikTok-tömeg, mivel nem értékrendi vagy tartalmi alapon hömpölyög éppen ilyen vagy olyan irányba, bármikor képes dagályt is, apályt is produkálni. És sosem tudjuk, mi jön aztán – mondta előadása végén Dr. Sándor Klára.

Dr. Máté-Tóth András: A vallás megismerése, és nem a tagadása a válasz

A második előadásban Dr. Máté-Tóth András a vallást mint lehetséges előítélet-rendszert vizsgálta meg, gondolatmenetében az előítélet fogalmát abban az értelmezésben alkalmazva, amelyet Hans-Georg Gadamer német filozófus Igazság és módszer című könyvében fektetett le.

Gadamer ugyanis kiemelte az előítélet fogalmát a felvilágosodás által neki tulajdonított negatív jelentésből, számára az előítélet a megértés elengedhetetlen feltétele lett. A felvilágosodásban az előítélet a saját gondolkodás hiányát, a tekintélyre és a hagyományra hagyatkozást jelentette, Gadamer azonban azt mondta, a hagyomány és a tekintély nem az ész helyét foglalja el, hanem abból a felismerésből ered, hogy egy adott történeti hagyományba születtünk bele, és ez meghatározza gondolkodásunkat. Dr. Máté-Tóth András szerint a természettudományos logika az előítéletet ma is helyesen állítja negatív kontextusba: előítéletesen az gondolkodik, aki a tények helyett a tekintélyre alapoz. A pozitivista vallástudomány is hasonlóan, közvetlen tényként veszi tudomásul, amit a vallások önmagukról valaha állítottak. Gadamer hermeneutikája azonban az értelmezés problematikáját kiterjeszti mindenre, ami létezik a világban és a kultúrában, így a vallási tényállásokra is.

– Gadamer válasza az előítéletek gondolkodásmeghatározó és társadalmi következményekkel járó jelentőségére nem az előítéletek elítélése, hanem logikájuknak és dinamikájuknak a megismerése. Minél inkább tisztában vagyunk az előítélet működésével, annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva az előítéletekben foglalt tartalomnak. Annál inkább képesek vagyunk kiegyensúlyozott és kritikus ítéleteket megfogalmazni az előítéleteinkről is. Mindez ugyanúgy igaz a vallásról mint előítélet-rendszerről való gondolkodásra is. A vallási előítéletekkel szemben nem a vallás tagadása, hanem annak ismerete a válasz – húzta alá Dr. Máté-Tóth András.

Az SZTE valláskutató teológus egyetemi tanára szerint ehhez a vallást mint előítélet-rendszert kapcsolatba kell hoznunk a társadalmi és kulturális valóság vallási és nem vallási területeivel. – Ha a vallások világát nem az istenség felől tárgyaljuk, hanem a társadalomban észlelhető jelenlétük alapján, akkor azt kell mondanunk, hogy a vallás mint előítélet ténylegesen a mindenkori kulturális közegbe ágyazottan létezik. Vagyis az ítéletek és ítélethagyományok, társadalmi és kulturális hatásmechanizmusok alakítják a vallást mint előítéletet.

A Lábjegyzetek Platónhoz konferenciák anyagából a következő évre jelenik meg tanulmánykötet. Idén már elérhető könyv formában A hit témájáról szóló tavalyi konferencia anyaga.

Forrás: SZTEinfo / Panek Sándor
A borítóképen: A Lábjegyzetek Platónhoz konferencia a SZAB székházban