Fekete macskák költöztek a Rektori Hivatalba – megnyílt Penovác Endre kiállítása

Fekete macskák figyelik a látogatót a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának aulájában: Penovác Endre vajdasági festőművész ikonikus tusrajzait bemutató kiállítás nyílt meg az Egyetemi Tavasz programsorozat keretében május 11-én. A tárlat a fekete macska kultúrtörténeti jelentésrétegein keresztül mutatja be a művész különleges képi világát.

A kiállítást Dr. Váraljai Anna művészettörténész nyitotta meg, amelyben Penovác Endre művészetének sajátos atmoszférájáról és a macska motívumának gazdag kultúrtörténeti jelentéseiről mesélt:

– A művész ikonikus tusmacskái messze túlmutatnak az egyszerű állatábrázoláson. A fekete macska évszázadok óta az emberi képzelet egyik legősibb és legösszetettebb alakja: egyszerre hordozza az otthon és az idegenség, a gyengédség és a veszély, a szabadság és a kiismerhetetlenség jelentéseit. Ha vizualizálnunk kellene a kollektív emlékezet fogalmát, talán egy fekete macskát választanánk.

Fotó: Nánai Fruzsina

A művészettörténész felidézte azt is, hogy a macska alakja az ókori Egyiptomtól kezdve a középkori Európán át egészen a modern művészeti és pszichológiai értelmezésekig számos jelentéssel gazdagodott.

– Az egyiptomi kultúrában a macska a termékenység, a védelem és a gondoskodás szimbóluma volt, templomokat emeltek tiszteletére, alakját vallási jelentéssel ruházták fel. A középkori Európában ugyanakkor – különösen fekete színben – a boszorkánysághoz és a sötét erőkhöz kapcsolódott, míg a reneszánsz idején már megjelentek árnyaltabb értelmezései is. Leonardo da Vinci Madonna macskával című rajzsorozata például a macska emberközeli, bensőséges oldalát hangsúlyozta.

A keleti kultúrákban egészen más jelentéstartalom kapcsolódott a macskához. Japánban a szerencse és a harmónia alakjaként jelent meg, a buddhista hagyományban pedig a csendes figyelem és intuíció szimbóluma lett. A művészettörténész szerint Penovác Endre tusmacskái éppen e két kulturális hagyomány között teremtenek különleges egyensúlyt: egyszerre őrzik a nyugati fekete macska titokzatosságát és a keleti festészet meditatív nyugalmát.

Fotó: Nánai Fruzsina

Dr. Váraljai Anna a modern pszichológiai és kortárs művészeti értelmezésekre is kitért. Freud és Jung gondolatait idézve elmondta, hogy „a fekete macska a tudattalan, az ösztönök és az elfojtott vágyak szimbólumaként jelent meg, míg a feminista művészetben a női autonómia, szabadság és érzékenység metaforájává vált”.

Penovác Endre képeiben mindez egyszerre van jelen: az ókori szentség emléke, a középkori félelem árnyéka, a modern pszichológia szorongása és a kortárs kultúra ironikus látásmódja. A tus szétfolyó nyomai, a fehér felületek és a kalligrafikus gesztusok különleges atmoszférát teremtenek, amelyben a macska egyszerre válik játékossá, melankolikussá és kiismerhetetlenné.

A kiállítás az SZTE Animalia Kutatóközpont programjához kapcsolódik, és május 22-ig tekinthető meg munkanapokon 8 és 20 óra között a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának aulájában.

Fotó: Nánai Fruzsina

Az alkotó névjegye:

Penovác Endre 1956-ban született a vajdasági Tornyoson, és munkásságát mélyen meghatározza a vajdasági táj élménye, a síkságok csendje és melankóliája. Grafikusként és könyvillusztrátorként is a kortárs vajdasági magyar képzőművészet egyik legismertebb alkotója. Képi világáról több vajdasági író és művészettörténész is elismerően írt: Tolnai Ottó például a vajdasági fényhez, porhoz és melankóliához kapcsolta művészetét, míg más értelmezők a szabadság és a magány kettősségét emelték ki alkotásaiban.

Jelenleg Topolyán él, 1984-ben diplomázott az Újvidéki Képzőművészeti Akadémia festő szakán. A Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Szerb Képzőművészek Szövetségének tagja, művei pedig Európa, Amerika, Ausztrália és Ázsia számos magángyűjteményében megtalálhatók. Egyre nagyobb nemzetközi érdeklődés övezi akvarellműhelyeit és bemutatóit. Akvarell- és tusfestményeinek visszatérő alakja a macska, amelyről maga a művész így vallott: „A macska puha szőre, kecses mozdulatai és a tinta folyása kiegészítik egymást – mondhatni, egymásnak teremtették őket.”

Forrás: SZTEinfo
Szöveg és fotók: Nánai Fruzsina