Milyenek lesznek a jövő fordítói? – az SZTE BTK Fordító és Utószerkesztői Kompetencia Kutatóközpont a 97. Ünnepi Könyvhéten

A mesterséges intelligencia megjelenésével a fordítói szakma is gyökeresen átalakult. Szükség van-e még a hagyományos humán fordítás oktatására, vagy elég a géppel fordított szöveg utószerkesztését megtanulni? Milyen segédeszközöket használnak a hallgatók a fordításhoz? Hogyan fejlődnek a képzésük előrehaladtával a tolmács szakirányon tanulók? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattak az érdeklődők az SZTE BTK Fordítói és Utószerkesztői Kompetencia Kutatóközpont alapító tagjainak beszélgetésén a 97. Ünnepi Könyvhéten.

„Az AI szerepe a fordításban” témában beszélgetett Dr. Nagyillés János az SZTE BTK Fordítói és Utószerkesztői Kompetencia Kutatóközpont alapító tagjaival: Dr. habil Bakti Máriával, az SZTE JGYPK Modern Nyelvek és Kultúrák Tanszék egyetemi docensével; Dr. Lesznyák Mártával, az SZTE BTK Angoltanár-képző és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetőjével és Dr. Sermann Eszterrel, az SZTE BTK Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék megbízott vezetőjével.

Utószerkesztés vagy hagyományos humán fordítás?

A mesterséges intelligencia megjelenésével a fordítói szakma is jelentősen átalakult; ennek következménye, mint Lesznyák Márta mondta, hogy egyre többen fordítanak képesítés nélkül. Sermann Eszter hozzátette, a szakfordítással ellentétben a kreatív fordítás során az AI-nak kevesebb szerep jut, az embernek viszont több: ilyen terület az irodalmi vagy az audiovizuális fordítás (felirat, szinkron).

A Kutatóközpont az SZTE fordító és tolmács képzésében részt vevő hallgatók kompetenciáit és fejlődését vizsgálja, a vizsgálatok eredményeiről pedig könyvek is születtek. Az adatfelvételek 2020 és 2024 között zajlottak, ekkor még nem tanítottak a fordítóképzésben utószerkesztést – ma már a képzés része, hogy a hallgatók megtanulják, hogyan bírálják felül, hogyan javítsák a gép által fordított szövegeket.

Balról: Dr. habil Bakti Mária és Dr. Lesznyák Márta. Fotó: Miskolci Dávid.

De szükség van-e továbbra is a hagyományos humán fordítás oktatására, vagy elég az utószerkesztést tanítani? Lesznyák Márta elmondta, a szakma jelenleg azon konszenzus felé közelít, miszerint a fordítóképzés korai szakaszában hagyományos humán fordítást kell tanítani, majd fokozatosan át kell térni az utószerkesztés oktatására. – Nemzetközi kutatásokból is tudjuk, hogy az tud utószerkeszteni, aki fordítani is – hangsúlyozta Lesznyák Márta, és szemléltetésképpen hozzátette: aki nem tud főzni, nem fogja megtalálni a recept hibáit. Elmondta, saját kutatása eredményei alapján is kitűnik, hogy aki csak hagyományos humán fordítást tanul, annak is fejlődik az utószerkesztői teljesítménye.

Kutatásakor a fordítóképzés hallgatóit két csoportra osztotta: egyiket fordításra, másikat utószerkesztésre kérte a képzés elején és végén. Eredményeiről elmondta, az utószerkesztők a képzés elején és a végén is jobban teljesítettek, mint a hagyományos humán fordítók: összességében is jobb minőségűek voltak a szövegeik, és különösen pontosság terén voltak jobbak. – Azt szoktuk hinni, hogy az utószerkesztés gyorsabb, mint a hagyományos fordítás, ez viszont nem igazolódott, nem volt szignifikáns a különbség – mondta Lesznyák Márta. Ugyanakkor a fordítók és az utószerkesztők is fejlődtek a képzés során, a szakkifejezések használatában azonban nem mutattak fejlődést, tette hozzá.

Szótárak és párhuzamos szövegek

Sermann Eszter felidézte, ő még fordított úgy, hogy csak papír alapú szótár állt a rendelkezésére, és egy-egy szakterminust napokig tartott felkutatni, szakember segítségét kellett kérni. – Most teljesen más a helyzet, információdömpingben vagyunk, és a sok interneten található információból kell kiszűrni, mi az, ami megbízható – mondta Sermann Eszter. Az ő kutatása a hallgatók segédeszközhasználatáról szólt: miközben fordítottak, képernyőfelvételek készültek, hogy megvizsgálják, hogyan változik a fordítói segédeszközhasználat a fordítói tapasztalattal, illetve a szövegtípustól függően.

Balról: Dr. Nagyillés János, az SZTE Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékének docense; Dr. Sermann Eszter és Dr. habil Bakti Mária. Fotó: Miskolci Dávid

Az eredmények azt mutatták, a képzés végére változatosabbá válik a hallgatók segédeszköz használata. Már nemcsak szótárakhoz nyúlnak, hanem felfedezik, hogy vannak párhuzamos szövegek is, például ha egy jogi szerződést kell fordítani magyarra, akkor elővesznek egy magyar nyelvű jogi szerződést: ez lehet, hogy többet fog segíteni, mint egy kétnyelvű szótár. – A segédeszközhasználat nemcsak a fordítói rutintól függ, hanem szövegtípushoz is erősen kötődik, a bölcsészszövegeknél valóban változatosabbá vált a segédeszközhasználat, és például az utószerkesztők jobban ellenőrizték a gépi fordítások kimenetét. Viszont a jogi szöveg esetében, mivel nem volt meg a szakmai háttértudásuk, hiába ellenőrizték a terminusok jelentéseit, végül nem javították ki a hibákat – osztotta meg Sermann Eszter.

A Könyvhét pénteki napján a Szegedi Tudományegyetem is kitelepült. Fotó: Miskolci Dávid

Milyen a jó tolmács?

Bakti Mária kutatása a tolmács szakirány képzésében résztvevők fejlődésére irányult. Mint mondta, a képzés végére a tolmácsolt szövegek pontosabbak lettek, a stratégia használata fejlettebb lett. – A hallgatók pontosan fel tudták mérni, mi az, ami kihagyható anélkül, hogy a szöveg üzenete vagy az értelem károsodna, és a célnyelvi szöveget a hallgatóság igényeihez igazították. Egy terület volt, ahol nemigen látszott elmozdulás, ez pedig a beszédprodukció sajátosságai, mint a szünet tartása, hezitálások – részletezte Bakti Mária. Mint mondta, ennek oka az lehet, hogy az egyéni beszédsajátosságokon nehéz javítani, az ö-zések, hosszabb szünetek megmaradnak; ennek javításához más jellegű tréningre lenne szükség.

"Az AI szerepe a fordításban"-beszélgetés közönsége. Fotó: Miskolci Dávid

A beszélgetés zárásaképp Nagyillés János felvetette a magyar nyelvi kompetencia kérdését, amely igen fontos a fordításkor. Kiderült, a fordítóképzésbe érkező hallgatók magyar nyelvi kompetenciái általában kívánnivalókat hagynak maguk után, ez abból következik, hogy többnyire idegen nyelvi képzésből érkeznek, ahol három éven keresztül idegen nyelven írtak és olvastak, illetve magyar szakszövegekkel sem igen találkoztak korábban. A képzésen azonban mindig tudatosítják a hallgatókban, hogy nemcsak az idegen nyelvek, hanem a magyar nyelv mestereinek is kell lenniük.

Forrás: SZTEinfo / Balog Helga
Fotó: Miskolci Dávid