Bolyai-ösztöndíjjal folytatja kutatásait Dr. Szabados János

A Magyar Tudományos Akadémia 2026-ban odaítélt Bolyai János Kutatási Ösztöndíját a Szegedi Tudományegyetem 15 fiatal kutatója nyerte el, köztük Dr. Szabados János, az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének (2026. július 1-től Kora Újkori és Újkori Történeti Tanszék) adjunktusa, a HUN-REN–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport tudományos munkatársa. Kutatásai a Habsburg–oszmán diplomáciatörténetre, a kora újkori hírszerzésre és a két birodalom kapcsolatrendszerére fókuszálnak. A Bolyai-ösztöndíj apropóján arról beszélgettünk vele, milyen új kutatási irányokat nyit meg számára az elismerés, hogyan lehet évszázados forrásokból rekonstruálni diplomaták és hírszerzők világát, valamint hogy miért tartogat még ma is számos felfedezni valót a hódoltság kora.

Gratulálunk a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj elnyeréséhez! Mit jelent ez az elismerés az Ön számára szakmailag és milyen kutatási terveket szeretne ennek segítségével megvalósítani?

Köszönöm szépen! Örültem az ösztöndíjnak, és valóban szakmai elismerésnek élem meg. Kutatási tervem címe: Báthory Gábor politikája a bécsi udvar és a budai pasák szemszögéből. Báthory Gábor (1608–1613) egy olyan erdélyi fejedelem volt, aki rendkívül megosztó személyiségnek számított, nem véletlen, hogy éppen róla készült nem rég egy (a Móricz-regényen alapuló) sorozat is (Tündérkert). A kutatás többnyire inkább a nagy utód, Bethlen Gábor (1613–1629) politikájára fókuszált, azonban az őt megelőző évek is rendkívül izgalmasak, hiszen Báthorynak (a többi fejedelemhez hasonlóan) a két nagyhatalom között kellett lavíroznia egy meglehetősen zűrzavaros időszakban, hiszen 1606 és 1618 között képlékeny volt az Erdély fölötti befolyás kérdése.

Kutatásai korábban a Habsburg és az Oszmán Birodalom diplomáciai kapcsolataira összpontosítottak. Miért tartja ezt a korszakot és ezt a kapcsolatrendszert különösen izgalmasnak történészként?

Igazából nemcsak korábban, hanem folyamatosan foglalkozom ezzel a témával is, mostanság is jelentek és jelennek meg ilyen tematikájú publikációim. A téma valóban izgalmas, és még sok-sok forrás vár feltárásra, és megannyi kérdés vár válaszra. Ez egy legalább 150 éves időszak (amennyiben az Oszmán Birodalom magyarországi jelenlétét vesszük figyelembe), aminek én egy szűkebb szegmensével (az 1606 és 1663 közötti évtizedek) foglalkozom alaposabban. Ekkor javarészt béke volt a két birodalom között, amelyet több alkalommal is megújítottak/meghosszabbítottak (például már ennek tisztázása is érdekes kérdés). A kollégákkal (Brandl Gergely, Göncöl Csaba, Juhász Krisztina és Marton Gellért Ernő) már több ilyen béke kapcsán publikáltunk forrásokat és tanulmányokat. 1606 után már kiegyensúlyozottabbak voltak az erőviszonyok a két birodalom között, ez a tárgyalásokban és a diplomáciai ceremóniákban is megmutatkozott, hiszen minden téren törekedtek a paritásra. A tárgyalások folyamán pedig lépten-nyomon előkerült az Erdélyi Fejedelemség kérdése is, többek közt ezért is nyújtottam be ezt a pályázatot, hiszen mint említettem, Erdély ügye ekkoriban gyakorlatilag elválaszthatatlan a két birodalom közötti diplomáciától.

A képen az SZTE BTK Történeti Intézete által szervezett MTA 200 - Történettudományi kutatások Szegeden című konferencia nyitóeseménye látható. Később Szabados János tartott előadást Béketárgyalás, regionális tárgyalás, területvita? – A 17. század első felének Habsburg–oszmán végvidéki diplomáciai tárgyalásairól címmel. Forrás: SZTE-BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék

A Bolyai-ösztöndíj keretében végzett kutatása szorosan kapcsolódik a több éve zajló munkájához és a HUN-REN-SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport kutatási programjához. Az ösztöndíj lehetőséget biztosít arra, hogy a korábbi kutatásainak eredményeire építve új kutatási kérdéseket vizsgáljon, valamint hogy eddig kevésbé feldolgozott levéltári anyagokat is bevonjon a munkájába. Milyen kutatási projektekben vesz részt jelenleg a HUN-REN-SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport tagjaként, és hogyan kapcsolódik ezekhez a Bolyai-ösztöndíj keretében tervezett kutatása?

Jelenleg a 2022 és 2027 között zajló projektben dolgozom, amelynek során a határmenti levelezés feltárása képezi a fő csapásirányt. Ebbe beletartozik a Bécsi udvar, a különböző végvidéki tisztviselők oszmán társaikkal való levelezése, illetve a két állam közötti tárgyalások (béketárgyalás, békehosszabbítás, stb.) feltárása. A Bolyai-ösztöndíjban egyrészt vállaltam, hogy elkészítem a budai pasák 1610 és 1614 közötti levelezésének kiadását, mert ez még hiátust képez a kutatásban. Másrészt a forrásfeltárás során világossá vált számomra, hogy Báthory Gábor politikájával kapcsolatosan vannak eddig feldolgozatlan anyagok, elsősorban a Habsburg Monarchia és Magyar Királyság tisztviselőivel, illetve a budai pasákkal való kommunikáció szempontjából, így ezeken dolgoznék.

XIII. Élet a török hódoltságban konferencia, ahol Szabados János Buda diplomáciai szerepét mutatta be I. Rákóczi György 1644. és 1645. évi hadjáratai alatt. Forrás: SZTE-BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék

A munkája során rendszeresen kutat hazai és külföldi levéltárakban, illetve nemzetközi kutatócsoportokkal is együttműködik. Milyen lehetőségeket nyit meg ma a történettudományban egy ilyen nemzetközi kapcsolatrendszer egy fiatal kutató számára?

Igen, valóban volt/van együttműködés ausztriai, lengyelországi és törökországi kollégákkal is, például Arno Strohmeyer professzor úrral jó a kapcsolat, aki jelenleg az Osztrák Tudományos Akadémia Habsburg Monarchia és Balkán-térség Kutatóintézetének (Institut für die Erforschung der Habsburgermonarchie und des Balkanraumes) egyik vezetője. Volt olyan, hogy kölcsönösen segítette egymást a két kutatócsoport egy-egy korábbi projekt kapcsán, amikor ők is meg mi is konstantinápolyi Habsburg-követek jelentésein dolgoztunk. Jelenleg is törekszünk az együttműködésre. Ezek a kapcsolatok nagyban köszönhetők Papp Sándor professzor úrnak, akinek kutatói tapasztalata és széleskörű nemzetközi kapcsolatai lehetővé tették/teszik számunkra is a nemzetközi vérkeringésbe való bekerülést. Én is voltam Salzburgban és Bécsben is kutatni különféle ösztöndíjakkal, de jártunk már konferencián Eperjesen, Tiranában és Isztambulban is. A tanszék és a kutatócsoport pedig 2024 őszén szervezett egy nemzetközi workshopot (ezt lengyelországi kapcsolatainkra építve) és egy országos diplomáciatörténeti konferenciát.

Kép a XII. Uluslararası Osmanlı İstanbulu Sempozyumu c. nemzetközi konferenciáról. Forrás: SZTE-BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék

A kora újkori diplomaták és hírszerzők világa sok tekintetben a mai olvasók számára is izgalmas. Maga szerint mi az, ami a 17. századi diplomáciából vagy információszerzésből ma is tanulságos lehet?

Mindig szoktam mondani, hogy a világ nem változott, akkor is ugyanolyan emberek éltek, mint ma, csak a körülmények változtak meg. Akkoriban nem az volt, hogy az ember kattint egyet, és Ausztráliában már olvassák is, amit írt, hanem sokszor hetekbe (olykor hónapokba) telt, míg egy-egy személy vagy levél eljutott például Bécsből Konstantinápolyba. Ezt a kutatás során mindenképpen figyelembe kell venni. A Bolyai-ösztöndíj keretében is többek között egy olyan kérdésen dolgozom, hogy Báthory Gábor meggyilkolása vajon kinek a döntése volt. Ehhez a vonatkozó fennmaradt (eddig még kevésbé ismert) levelezést szükséges alaposan átnézni. Érdekes az a kérdés is, hogy a fejedelem mit kommunikált a budai pasa, és mit a bécsi udvar irányában. Az utóbbi időben egyébként a kutatási érdeklődés is az eseménytörténet helyett az egyének (ún. aktorok) tevékenységét helyezi előtérbe (kapcsolati hálók, karrierutak, patrónus-kliensi viszonyok stb.). Hírszerzés természetesen akkor is volt, hírszerzők akkor is működtek, a disszertációmban is egy ilyen személy tevékenységét dolgoztam fel, és egyúttal jelentéseit is közreadtam. Ő a 17. század közepén Budán tevékenykedett, német volt az anyanyelve, de áttért az iszlámra, és megtanult törökül és magyarul is. Ez a három nyelv neki bőven elég volt a boldoguláshoz, hiszen egy idő után a budai pasa tolmácsa lett. Ilyen személyből (ún. renegátok) több is akadt a tárgyalt időszakban, akiknek a tevékenysége még további feltárásra vár. Úgyhogy van még bőven kutatni való. A kutatásokat igyekszem a tanítványaim felé közvetíteni, aminek egyik örömteli eredménye 2025-ben egy OTDK II. helyezés lett.

Szabados János témavezetettjével, Szakács Tündével a XXXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekcióján. Forrás: SZTE-BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék