A boszorkány másik arca: hogyan írja újra Óz történetét a Wicked?

Világpremier szabadtéri színpadon, először magyar nyelven, ráadásul a szerzőpáros jelenlétében: ritka és ünnepi színházi pillanatnak lehettek tanúi a Szegedi Szabadtéri Játékok nézői, amikor 2026. augusztus 14-én bemutatták a Wicked musicalt a Dóm téren. A látványos színpadi feldolgozás egy jól ismert történetet mesél el új szemszögből. A Wicked premierjén jártunk és a mű kulturális, társadalmi jelentőségéről Kérchy Anna irodalomtörténészt, a Szegedi Tudományegyetem professzorát kérdeztük.

A Wicked története többszörös adaptáció eredménye.

Frank L. Baum klasszikus meseregénye, az Óz, a nagy varázsló nyomán Gregory Maguire írta meg a Wicked című regényt. Ebből merített később a musical zene és dalszöveg írója, Stephen Schwartz, valamint a szövegkönyvet összeállító Winnie Holzman. Az alkotók azonban nem Dorothy kalandjaira koncentrálnak, hanem arra a szereplőre, akit a közönség évtizedeken át egyszerűen a „gonosz nyugati boszorkányként” ismert.

A Wicked musical szerzőpárosa, Stephen Schwartz (balról) és Winnie Holzman ellátogatott a Dóm téri próbára, ahol a Szegedi Szabadtéri Játékok szenzációs produkciójának rendezője, Szente Vajk, az Erkel Színház igazgatója árult el részleteket koncepciójáról. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

Amikor a gonosz kap szót

Gregory Maguire bevallottan az Óz, a csodák csodája című, 1939-ben bemutatott film hatására a gonosz nyugati boszorkányt állítja az 1995-ben megjelent regénye, a Wicked történetének középpontjába. A Victor Fleming rendezte film – F. L. Baum 1900-ban íródott meseregényéhez képest – karakteres gonoszfigurát csinált a gonosz nyugati boszorkányból: emlékezetes a Margaret Hamilton színművésznő formálta szereplő sátáni kacaja, méregzöld bőre, csúcsos süvege.

Tehát Óz világában játszódik a Wicked. A történet középpontjában két fiatal nő áll. Elphaba, a zöld bőrű, intelligens és kívülálló lány, aki később Nyugati Boszorkányként válik ismertté. Glinda, a szőke, divatos, népszerű, ambíciózus diáklány, akit később a Jó Boszorkányként emlegetnek. A varázslókat képző Shiz Egyetemen találkoznak, ahol eleinte nem kedvelik egymás, de idővel barátság alakul ki köztük. Ez kiállja annak próbáját is, hogy ugyanazt a férfit, Fiyerot szeretik. A különleges képességekkel rendelkező Elphaba szembekerül Óz uralkodójával, a Varázslóval, mert felfedezi, hogy az elnyomja az állatokat és manipulálja Smaragdváros lakosságát. Elphaba leleplezné a Varázslót, erre ellenséggé nyilvánítják és a propaganda hatására mindenki „gonosz boszorkányként” kezdi látni, miközben igyekszik kiállni az igazságért.

A Szegedi Szabadtéri 2026. augusztus 14-i, 15-i, 16-i és 20-i, 21-i és 22-i előadásának nézői is megállapíthatták: több utalás is történik az Óz világát bemutató klasszikus filmre a modern Wicked musicalben. Például mindkét mű cselekményének egyik látványos eleme a vörös cipellő. Aztán: megjelenik a színen Dorothy és a kutyája. Sőt: a híres filmbetétdal, a „Somewhere over the rainbow” néhány hangja beleépül a Wicked egyik slágere, az „Unlimited” zenei motívumába – hívja föl a figyelmet Kérchy Anna, aki a Wicked egyik londoni előadását látta és most nagy izgalommal készül a szegedi előadás megtekintésére is.

Kérchy Anna irodalomtörténész szerint a Wicked a posztmodern meseátírások egyik legizgalmasabb példája. Fotó: K. A.

WICKED – fordítás nélkül kerül az egyszavas cím a magyar nézők elé. Ez – az irodalomtörténész szerint – kissé elidegenítő lehet. A wicked ugyanis nem azonos kifejezés az evillel. Utóbbi a morálisan elfogadhatatlan gonoszság, amely Maguire szerint az empátia és fantázia hiányából fakad, míg az etimológiailag a wicca boszorkány szóban eredeztethető wicked lehet ravasz rosszaság is, sőt a szleng nyelvhasználatban azt is jelenti, hogy „menő”.

„A Wicked a posztmodern meseátírások, újraírások sorába illeszkedik. Ezek jól ismert történeteket új nézőpontból mesélnek el különböző narratív stratégiák alkalmazásával” – hangsúlyozza Kérchy Anna, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének professzora, aki a nonszensz fantáziairodalom kulturális és politikai jelentőségét is vizsgáló kutató.

A tendencia nem egyedülálló. Hasonló logika alapján született a Maleficent fantasy film, amely Csipkerózsika történetét a gonosz mostoha szemszögéből mutatja be. Pán Péter történetét az összetett negatív szereplő, Hook kapitány szemszögéből meséli el Christina Henry: Az elveszett fiú című regénye. Angela Carter feminista meseátírásainak egyikében a Szépség válik Szörnyeteggé. Az irodalomtörténész példáiban említett szerzők a műveikben a korábban egydimenziósnak láttatott antagonisták mögé néznek.

Több mint mese

A Wicked jelentősége részben abból fakad, hogy egy olyan világba vezet vissza bennünket, amely eleve gazdag társadalmi és politikai jelentésrétegekkel rendelkezik.

Óz birodalma korántsem csupán fantáziavilág. Számos értelmezés szerint Baum műve az amerikai társadalom és gazdaság kritikáját fogalmazza meg.

Smaragdváros lakói zöld szemüvegen keresztül látják környezetüket: a valóság és a látszat összecsúszik, a közösség kollektív illúzióban él. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok – Tari Róbert

„Óz a populista politikus prototípusaként is olvasható. Hatalmát a látszat, az illúzió és a manipuláció tartja fenn” – fogalmaz a professzor.

Óz figurája a Wickedben olyan vezetőként jelenik meg, aki valójában nem varázsló, csupán kiváló szemfényvesztő. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

A Wicked ezt az allegorikus hagyományt folytatja és tovább mélyíti.

Csodaország és Óz: rokon világok

Kérchy Anna kutatásainak egyik központi területe az angolszász nonszensz irodalom úttörőjének, Lewis Carrollnak az Alice Csodaországban című műve és annak modern feldolgozásai. Szerinte Carroll és Baum világai sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint első pillantásra gondolnánk.

Mindkét mű a „másik világba” való átlépés klasszikus irodalmi motívumára épül. „Az ilyen történetek lehetővé teszik, hogy az olvasó eltávolodjon a hétköznapi valóságtól, miközben éppen azt szemrevételezheti új szemszögből” – összegez a professzor.

Glinda a Varázsbuborékban a nézőtér felett siklott a levegőben, így érkezett a Smaragdvárossá lett Dóm téri színpadra. A Szegedi Szabadtéri Játékok záró produkciója képes visszaadni a fantasy világok grandiózus látványvilágát. A zene és a koreográfia együtt olyan élményt teremt, amely új dimenzióval gazdagítja a történetet. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

„A fantasztikus világok nem a valóságból való menekülést szolgálják. Inkább annak torzított tükrei. A bennük megjelenő szörnyek, furcsa lények és abszurd helyzetek gyakran koruk legfontosabb társadalmi félelmeit testesítik meg” – mondja az irodalomtörténész.

„Ahogy Csodaország a viktoriánus társadalom szokásrendszerét és hatalmi viszonyait parodizálja, úgy válik Óz világa és a Wicked a modern társadalom előítéleteinek, manipulációs mechanizmusainak és kirekesztési technikáinak tükrévé.”

Elphaba, a kívülálló

A musical középpontjában Elphaba áll, akinek zöld bőre már születésétől kezdve megkülönbözteti őt környezetétől.

Érdekes adalék, hogy története főszereplőjének nevét a Wicked írója, Maguire alkotta meg. Elmondása szerint úgy tiszteleg Lyman Frank Baum, az Óz világát leíró regényfolyam szerzőjének emléke előtt, hogy elődje nevének L. F. B. kezdőbetűit kiejtve megalkotta az El-pha-ba boszorkánynevet.

Elphaba Szegeden is ellejtette különös táncát. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok – Zsíros Alíz

Elphaba karaktere a másság számos formájának szimbólumaként értelmezhető. Utalhat fogyatékosságra, testi különbözőségre, etnikai vagy társadalmi kisebbségi létre, de akár azokra is, akik egyszerűen eltérnek a többségi normáktól a szépségfetisiszta fogyasztói társadalomban. A „lookism” ennek a külső megjelenésen alapuló kirekesztésnek a neve angolul. De – az irodalomtörténész szerint – a zöld szín ölthet politikai jelentőséget is, mint az állatok jogaiért való küzdelem, a nem humán életformákkal való szolidaritás jelképe.

Szente Vajk, a Wicked szabadtéri produkció rendezője a próbafolyamatban találóan mondta: „Élete valamely pontján mindenki „zöld” egy kicsit, azaz megtapasztalja, milyen az, ha nem fogadják el.”

„A Wicked története azt mutatja meg, hogy a „gonoszság” nem feltétlenül velünk született tulajdonság, hanem társadalmi konstrukció. Elphaba nem azért lesz elutasított, mert rossz, hanem mert más” – figyelmeztet Kérchy Anna.

Az állandósult mesei jelzőt, a „wicked witch of the west” kifejezést hatálytalanítja a musical, hiszen arra hívja fel a figyelmet, hogy akit a közösség gonoszként bélyegez meg, nem feltétlenül az.

„Baum regényének névtelen főgonosza itt nevet, emberi lelket kap. Gonoszsága a társadalmi kirekesztés, a politikai megbélyegzése eredménye, mert nem hajlandó együttműködni egy korrupt rendszerrel” – mutat rá Kérchy Anna.

A musical egyik központi kérdése így az, hogy ki tekinthető valódi szörnynek: az, akit kiközösítenek, vagy az, aki a kirekesztést működteti?

Propaganda, bűnbakképzés, manipuláció

A Wicked egyik legaktuálisabb vonása, hogy érzékenyen mutatja be a propaganda működését. A történetben a hatalom tudatosan alakítja a közvéleményt, ellenségképet gyárt, és bűnbakokat keres.

Smaragdváros Shiz Egyetemén intelligens, beszélő állatok, utolsóként egy kecske is oktatott. A Wickedben a társadalmi egyenlőtlenség, a kollektív kirekesztő mechanizmusok és a kisebbségi jogok kapnak hangsúlyt: szimbólummá lesz a beszélő állatok elnyomása, kizsákmányolása. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

Különösen hangsúlyos a beszélő állatok üldözésének motívuma, amely történelmi diktatúrák dehumanizációs mechanizmusait idézi fel. A történet arra figyelmeztet, hogy a hatalom gyakran úgy teremti meg saját legitimitását, hogy egy csoportot veszélyforrásként tüntet fel – véli a professzor. Kérchy Anna szerint a mű a közösségi média és az információs manipuláció korszakában különösen aktuális.

„A Wicked arra tanít, hogy ne fogadjunk el automatikusan minden készen kapott narratívát. Érdemes több nézőpontból megvizsgálni a történeteket, különösen a fake news és a mesterségesen előállított valóság korában” – hangsúlyozza az egyetemi tanár.

Női hősök, női barátság

Miközben Alice, Dorothy és Elphaba három eltérő korszak gyermeke, mindhárman annak a hagyománynak a részei és részesei, amelyben a női főhősök nem pusztán elszenvedői az eseményeknek, hanem saját döntéseik alakítói.

A Wicked nem a romantikus szerelemre építi konfliktusait. A középpontban Elphaba és Glinda barátsága áll. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok – Tari Róbert

A két lány eltérő értékrendet képvisel: Glinda a társadalmi elvárásoknak megfelelni kívánó konformista, Elphaba a rendszerrel szembeszegülő aktivista. Kettejük viszonya egyszerre rivalizálás és mély barátság.

„A barátság a Wickedben a hatalmi harcokon átívelő, annak esetlegesen ellenálló összekötő erő, ugyanakkor karaktertípusok, attitűdök ütköztetése is, a hagyományosan jó és rossz oppozíciója helyett, itt a szép és a rút küllem (ami nem mindig párosul ennek megfelelő belbeccsel) kerül konfliktusba” – magyarázza az irodalomtörténész.

Ez a hangsúlyeltolódás jól illeszkedik a modern mesék és zenés színházi alkotások trendjeihez, amelyek egyre gyakrabban a női szolidaritást és az önálló identitáskeresést állítják a középpontba.

Miért szeretik a fiatalok a Wickedet?

A musical kultikus státuszát a Broadway-siker, a 2024-es filmadaptáció és az ahhoz kapcsolódó közösségimédia-jelenségek is erősítették. Népszerűségét azonban nem pusztán a látvány vagy a zene magyarázza.

A Wicked univerzumába tartozik a fiktív felsőoktatási intézmény, a Shiz University, ahol a két főszereplő, Glinda és Elphaba először találkoznak. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok

„A musical önmagában is értelmezhető, sőt az eredetik ismerete híján érdekes, más intertextusokat vonhat be a befogadás folyamatába” – válaszol kérdésünkre az irodalomtörténész. Példaként a mágikus iskolaregények műfaját említette a Harry Pottertől a Negyedik Szárny sárkányakadémiájáig.

„A történet olyan kérdéseket vet fel, amelyek a mai fiatalok számára különösen ismerősek: identitáskeresés, kirekesztettség, bullying, a népszerűség hajszolása, a társadalmi elvárások nyomása vagy a tekintélyelvűséggel szembeni ellenállás” – sorolja az egyetemisták oktatója. Ezt jeleníti meg a Popular című Wicked-dal.

Arról is szól a Wicked, hogy milyen fontos megtanulnunk megkülönböztetni egymástól a valódi jót és rosszat. „Szükség van morális iránytűre, de érdemes olykor felülvizsgálni elsődleges véleményeinket, automatizált reakcióinkat, kritikusan szemlélni azokat a társadalmi normákat, amelyek meghatározzák erkölcsi értékítéleteinket; érdemes a kérdéseket több eltérő nézőpontból is körüljárnit.”

„Elphaba figurája ugyanabba a kulturális hagyományba illeszkedik, amelynek ikonikus alakjai között ott találjuk Wednesday Addamst vagy a modern feldolgozások lázadó Alicéját is: az outsider hőst, aki nem hajlandó feladni önmagát azért, hogy elfogadják” – összegez a nonszensz irodalom kutatója.

A Dóm tér mint varázsvilág

Számos fantasztikus irodalmi mű dolgoz fel nagyon traumatikus, egyébként nehezen elbeszélhető történelmi eseményeket mesés, fantasztikus formában, a meseátírásoknak van egy ilyen hagyománya. Jane Yolen a Csipkerózsika, Louse Murphy a Jancsi és Juliska meséjén keresztül dolgozza fel a holokauszt borzalmait, a Grimm-mesék kortárs átiratainak megcsonkított nőalakjai gyakran a családon belüli erőszak allegóriái. Gregory Maguire is arról vall, hogy egy borzalmas gyerekgyilkosság, amit gyerekek követtek el, irányította a figyelmét a gonosz működésére.

Kérchy Anna szerint különösen izgalmas kérdés, hogyan lehet egy olyan gazdag irodalmi és filmes örökséget színpadra állítani, mint amelyet a Wicked képvisel.

Különböző személyiség Elphaba és Fiyero, de ahogy jobban megismerik egymást, mély kapcsolat alakul ki, szerelem szövődik közöttük. A musical szegedi változatában Elphaba és a Madárijesztővé varázsolt Fiyero titokban együtt menekül a reményteljes „happy end” felé. Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok – Tari Róbert

A Dóm téri csillagfényes színház nézői átélhetik: a Wicked szegedi bemutatója nem pusztán egy világhírű musical magyar premierje, hanem annak bizonyítéka is, hogy a klasszikus mesék több mint száz év után is képesek új kérdéseket feltenni a hatalomról, az identitásról, az előítéletekről és az igazságról. Velünk marad Csodaország, Óz világa és a Wicked történetei generációról generációra.

Forrás: SZTEinfo / Újszászi Ilona