Majoros Máté 2014-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékén.

A BA-képzés második évében, mint a neolatin minor-szak hallgatója csatlakozott az akkor nemrégiben indított neolatin diákkör tevékenységéhez, és ennek keretében készítette el alapszakos szakdolgozatát, amelyet 2017-ben sikeresen meg is védett. Ezt követően klasszika-filológia mesterszakon folytatta tanulmányait, ahol az antik örökség specializáció révén még inkább elmerülhetett a neolatin stúdiumokban. 2019-ben Johannes Herold Dialógusa, avagy egy elfeledett beszélgetés a XVI. századból című dolgozatával II. helyezés ért el az OTDK-n, egyúttal az ELTE Régi Magyar Tanszéke által kiírt Bárczi Ildikó különdíjat is neki ítélte a szakmai zsűri. 2019-ben védte meg MA-szakdolgozatát, amely OTDK-dolgozatának átdolgozott, kibővített változata. Jelenleg az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Neolatin Programjának harmadéves PhD-hallgatója. Kutatásai alapvetően 16. századi, elsősorban Magyarországgal kapcsolatos humanista szövegekre koncentrálnak, amelyek fókuszában az 1556. évi Szigetvár körüli hadjáratsorozat javarészt kortárs latin nyelvű szövegkorpusza áll.

Máté, miért érdemes graduális hallgatóként plusz munkát fektetni a TDK-írásba?

A TDK hosszútávon egy többszörösen is megtérülő befektetés, és ez még akkor is igaz, ha valakinek nem sikerül helyezést elérnie. Mivel komolyabb koncentrációt és elmélyültebb kutatómunkát igényel egy szakdolgozat megírásánál, rengeteg, akár a későbbi tanulmányaink, munkánk szempontjából is hasznos és értékes kompetenciára, tapasztalatra tehetünk szert mind a tudományos szövegalkotás, mind a kutatói munka kivitelezése és megvalósítása szempontjából. Az sem elhanyagolható tényező, hogy egy jól sikerült TDK-dolgozat a szakdolgozat készítése során is felhasználható, szakdolgozattá alakítható, ami egy végzős hallgató esetében kimondottan nagy könnyebbséget jelent, és azok számára is előnyös, akik doktori program keretei között tervezik folytatni tanulmányaikat. Egy jó TDK-dolgozat tehát egyfelől valóban jelentős plusz munkával, idő- és energiabefektetéssel jár, ugyanakkor ez a plusz munka kamatostul megtérül a későbbiek során.

Hogyan választottad ki a TDK-dolgozatod témáját?

Az én esetemben a dolog, úgymond, adta magát. Alapszakosként ugyanis sikerült olyan szakdolgozati témát találnunk témavezetőmmel, Kasza Péterrel (az 1556. évi Szigetvár körüli hadjáratkomplexum), ami egyfelől mindkettőnk profiljába belevágott, másfelől pedig bőven voltak még benne további lehetőségek, olyannyira, hogy úgy ítéltük meg, az anyag mindenképpen megér egy TDK-dolgozatot és akár doktori témává is tovább fejleszthető. Bele is vágtunk a megvalósításába, és végül szép eredményt sikerült elérnünk.

Tudod-e és ha igen, hogyan, hasznosítani doktori tanulmányaid folyamán a TDK-dolgozatot vagy az ott szerzett tapasztalatot?

Persze, kiválóan tudom hasznosítani több szempontból is. Egyrészt a TDK-ra való felkészülés folyamán hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy nagyobb létszámú közönség előtt adjak elő szabadon beszélve, ami nekem kezdetben nagy nehézséget okozott. Ezen a téren szerzett tapasztalataimnak azóta is nagy hasznát veszem, legyen szó akár arról, hogy konferencián kell előadnom, akár arról, hogy órát kell tartanom. Másrészt a doktori témám a TDK-dolgozatomra épül, így a TDK tulajdonképpen egyfajta előkészítése, megalapozása a most készülő disszertációnak, ahogyan előtte az alapszakos szakdolgozati témám folyományaként megszületett a TDK-dolgozatom is. Egyikre épült a másik, és ez kezdettől fogva nagy könnyebbséget jelentett. Az épület alapját tehát, ha tetszik, egy BA-szakdolgozat képezi, amely egy jól sikerült OTDK-pályamunka után végül ̶ reményeim szerint ̶ majd egy PhD-dolgozat formájában csúcsosodhat ki.