Interjú Mihályi Dorottyával

Milyen szakosként, tanulmányai mely fázisában került kapcsolatba a franciás TDK-val?

Francia-történelemtanári mesterszakon vettem részt először franciás TDK-n és jutottam tovább az országos versenyre. Azóta tét nélkül többször is előadtam hasonló tanszéki eseményeken.

Mi motiválta a TDK-dolgozat elkészítésére, és miért éppen azt a témát választotta, amivel pályázott?

Mindenképpen jelentkezni szerettem volna a doktori képzésbe és ennek előfeltétele volt a TDK/OTDK-n való részvétel. A témára, mely a Szovjetunióról és a Kínai Népköztársaságról alkotott képet vizsgálja francia útleíráson keresztül, a témavezetőm hívta fel a figyelmemet. Legfőképp a diktatúrák és a zsidókérdés érdekelt, de igyekeztem olyan témát keresni, amivel kevesen foglalkoznak és hosszú távon kutatható. A diktatórikus rendszerekről írt útleírások az érdeklődési körömbe is jól illeszkednek és tudományos szempontból is megállják a helyüket.


A dolgozat rövid bemutatása

Dolgozatomban olyan francia utazók leírásait vizsgáltam, akik a Szovjetunióba vagy a Kínai Népköztársaságba utaztak az 1930-as évektől az 1960-as évekig tartó időszakban. Négy útleírást elemezve összegyűjtöttem az irányított/szervezett utazások sajátosságait, és kitértem arra, hogyan válhattak az útleírások a propaganda eszközévé. Az utazók, akiket a célország folyamatosan kísér, megfigyel és korlátoz, mindössze egy gondosan megtervezett és átalakított részét láthatják az országoknak, kiválasztott és felkészített személyekkel találkoznak, és ez alapján vonnak le következtetéseket a rendszer működéséről. A dolgozat egyszerre jelent kiindulópontot a 20. századi diktatúrák által szervezett propaganda célú utazások vizsgálatához, érinti az utazás és az útleírás funkcióinak változását, kiszélesedését, valamint az útleírás, mint elsődleges, személyes tapasztaláson és visszaemlékezésen alapuló történelmi forrás használatát.


Mikor, milyen eredményt ért el?

2017, Pécs, Humántudományi Szekció, 1945 utáni egyetemes történelem, II. helyezés.


A TDK/OTDK-hoz fűződő élményei, benyomásai, véleménye

Az OTDK eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Már az is meglepett, hogy sikerült az országos fordulóba továbbjutnom, az, hogy még helyezést is elértem különösen nagy meglepetést okozott. Egy olyan szekcióban versenyeztem, ami csak részben kapcsolódott a témámhoz, ráadásul francia szakosként történelem szakosokkal egy csoportban. Ezt mindenképpen figyelembe kellett vennem a felkészülés során és ennek tükrében kellett az előadásom súlypontjait alakítani. Örülök neki, hogy egy számomra idegen mezőnyben is megálltam a helyem. Az előadás előtt nagyon izgultam, nem csak azért, mert ilyen a természetem, hanem azért is, mert az épületben áramszünet volt, és az előadások közötti szünetben még nem lehetett tudni, hogy az elkészített prezentációt fogom-e tudni használni. Ahhoz, hogy az OTDK számomra egyértelműen pozitív emlék marad, hozzájárul az is, hogy a három, egyébként szigorú zsűritag az előadásom alatt végig elismerően mosolygott és helyeselte, amit mondtam, ami számomra azt erősítette meg, hogy a témával valóban van értelme foglalkozni.


Hogyan alakult a pályája a TDK/OTDK óta?

A mesterképzés után doktori képzésre jelentkeztem. Némi hezitálás után az irodalomtudomány és a történelem között, a Történelemtudományi Doktori Iskolába nyertem felvételt, melyet 2018 szeptemberében kezdtem el. Bár továbbra is a diktatúrák állnak érdeklődésem középpontjában, jelenleg a francia gyarmatosításról alkotott képet vizsgálom XIX. század végi francia és magyar útleírásokon keresztül. Kutatásomat a három Magreb-országra, Algériára, Tunéziára és Marokkóra korlátoztam, időben pedig az 1881 és 1914 közötti időszakot jelöltem meg. Célom továbbra is az útleírás, mint propaganda-eszköz és mint történelmi forrás vizsgálata. Egy összehasonlító elemzés keretében igyekszem feltárni, hogyan járulnak hozzá az útleírások a hatalom számára előnyös kép kialakításához, és mi jellemzi a XIX. század végi utazási szokásokat, valamint az utazókat. Ezen kívül vizsgálom a művek recepciótörténetét, melynek ismerete rávilágít arra, hogy az útleírás milyen társadalmi körökben, hogyan, mekkora hatást gyakorolhatott. A doktori képzés kezdete óta több magyar és nemzetközi konferencián vettem részt, valamint tanulmányaim jelentek meg magyar és francia nyelven. A kutatás mellett részt vettem konferenciák és egyéb tudományos programok szervezésében is. A doktori képzés első évében elnyertem a francia állam kettős témavezetésre irányuló ösztöndíját, mely lehetővé teszi, hogy bekapcsolódjak egy partner egyetem által szervezett doktori képzésbe. Ennek köszönhetően jelenleg a korzikai egyetemmel együttműködve végzem a doktori kutatásomat. Sajnos a járványhelyzet korlátozza a külföldi kutatás lehetőségét és hatással van a doktori értekezésem tartalmára is. Ennek ellenére több értékes forrást is találtam, melyekre az értekezésemet építeni tudom. Jelenleg a doktori képzés utolsó évében tartok.


Milyen tudományos/szakmai tervei vannak?

Örülnék, ha a kutatás valamilyen módon részét képezhetné az életemnek, bár a doktori képzés vége felé leginkább fix munkarendre és kollégákra vágyom. A képzés befejezése után szeretném az útleírásokkal kapcsolatos kutatásom elmélyíteni és a 20. századi, vagy akár jelenkori diktatúrák irányába terelni. Emellett szívesen tanítanám a francia nyelvet, bármilyen korosztálynak.