Esterházy Pál és Esterházy Orsolya levelezése

Közreműködött: Viskolcz Noémi, Zvara Edina, Kiss Erika és Király Péter
Előszó: Monok István

A kora újkori főrangú házaspárok levelezéseiből eddig csak kevés jelent meg nyomtatásban; a legnépszerűbbeknek az erdélyi fejedelmeké és feleségeiké bizonyultak, mennyiségre nézve viszont Esterházy Orsolya és Pál levelezése emelkedik ki.

Esterházy Pál (1635–1713) nádor, aranygyapjas lovag és a Magyar Királyság első birodalmi hercege sokrétű és tevékeny munkássága éppúgy ismert, mint családi és magánéletének fejezetei. Mégis, e kötet az ő és első felesége, Esterházy Orsolya grófnő (1641–1682) életének olyan szférájába enged bepillantást, amely eddig szinte láthatatlan maradt.

Ez a 362 levél egy hosszú, hányatott, hűtlenséggel, betegséggel, gyásszal terhes házasság érdekes, de sokszor egyoldalú lenyomata. Esterházy Orsolya számára Pál volt az apa, a fivér és a férj, Esterházy Pál számára Orsolya pedig az együgyű, szelíd, tökéletes, jámbor asszony. A lapokon sok mindenről nem esik szó, mintha mindkettőjüknek lett volna egy másik, külön élete. Pál fiatal korától verseket szerzett, történeti érdeklődésétől vezettetve megírta az 1663–64. évi hadjárat históriáját, összeállította a magyarországi nemesi családok genealógiáját, és saját családi múltja is izgatta. Kedvelte a zenét, festett, szeretett táncolni és mulatni. Fraknón és Kismartonban értékes gyűjteményeket hozott létre. Ennek a Pálnak nyomát sem látjuk a levelekben, mint ahogy Orsolya sokszor rövid és semmitmondó soraiból ijesztően hiányzik szinte minden érzelem: akár a feleség szerelme, vágyódása a távollévő férj iránt, akár az anya gyásza éppen elhunyt gyermeke felett.

A levelek mellett néhány olyan forrást is közreadunk, amelyek szorosan hozzátartoznak a házasság történetéhez: az Esterházy Orsolya ingó vagyonát leíró inventáriumot, valamint a móringleveleket, azaz a házassági vagyonszerződéseket, amelyek jól jellemezték a két fél közötti viszonyt.

Budapest, MTA KIK, Kossuth, 2019.
352. o., ISBN 9789630997249