Garaczi Zoltán 1988-ban született Kecskeméten. Tanulmányait a kecskeméti Piarista Gimnáziumban, majd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. 2015-ben diplomázott mint történelem-magyartanár.

Eleinte a versírás foglalkozatatta, majd Szilasi László kreatív írás szemináriumát követően végérvényesen a próza mellett tette le a voksát.

Rendületlen asztalfiókíró, a publikálás és az érdekérvényesítés területén mondhatni kezdő. Ennek ellenére lehetősége nyílt már bemutatkozni az Ex Symposionban, 2016-ban pedig az Ami megérthetetlen c. novellája bekerült a Móra Könyvkiadó által szerkesztett Jelen! c. kortárs ifjúsági antológiába.

„Jurre, a bátyám igazi vándormadár volt. Soha nem bírt a seggén maradni. Ha nyárra hazajött Hong Kongból, három hétig se bírta, és már mehetnékje támadt. Anyáék persze mérgesek voltak, nyáron alig látták, szinte kizárólag a téli szünetre lehetett otthon fogni. Jurre mindenkit ugratott, hogy ő csak az igaz szerelmet keresi, és hát olyan nagy ez a világ, de úgy sejtem, több igaz szerelemben volt már része, mint ahány országban eddig megfordult. Egy júniusi reggelen, nagyjából a nagyfaterék kivándorlása után egy évvel, Jurre közölte, hogy még soha nem járt Magyarországon, ideje lenne azt is kipipálni. Anyu arca egy pillanatra lefagyott, apu ellenben komótosan kortyolgatta tovább a kávéját, majd rákérdezett, hogy tervezi-e Jurre a nagyfatert is meglátogatni”

(részlet a Hibbantak Jeruzsáleme c. szövegből, mely a Móra Könyvkiadó 2050 c. pályázatán bekerült a short list-re. A beérkezett pályaművekből a 89. Ünnepi Könyvhétre kötet tervez a kiadó.)

Ami megérthetetlen

„Nem tudta, miért, csak nem akaródzott” M. Zs.

Pézsé az utasokat figyelte. A tizenhatos buszon kevesebben voltak, mint a kettesen. Talán ezért tűntek nyugodtabbnak. Egy grafitszürke öltönyös férfi széles terpeszben ült. Kiengedte a nyak kendőjét, majd kipattintotta ingén a legfelső gombot. A gallér szétnyílt, akár egy egzotikus virág. Egy szőke lány suttogva telefonált, de ezen az új típusú, halkan búgó Mercedesen minden szavát érteni lehetett. Pézsé érezte, hogy a mellette levő ülésen Hollósy egyfolytában fészkelődik. Nem akart hozzászólni, nem tudta, mit mondhatna neki. Az osztályban ő az első padban ült, Hollósy hátul. Csak a fociról beszéltek néha, pontosabban Hollósy beszélt, ő meg a többiekkel hallgatta. Ma az első becsöngetés előtt Hollósy megkérdezte, van-e kedve átmenni xboxozni. Nekem? Pézsé nem tudta elrejteni a megdöbbenését. Miért, szerinted kihez pofázom?

A nagyszünetben a piszoár előtt próbálgatta, Te, Holló, most akkor tényleg? Ma ő is ott lesz? Mert akkor nem! Az utolsó óra előtti szünetre összeszedte a bátorságát. A büfénél odalépett a fiú hoz. Bocsi, Holló, csak azt akarom kérdezni, hogy ő ott lesz-e, mert akkor inkább nem. Hollósy először értetlenül nézett rá, majd meg rázta a fejét, nem, azt hiszem, ma nem.

A busz hat perc alatt érte el a Vacsiközt. Pézsé szerette ezt a városrészt. A házak előtt frissen nyírt pázsitok, japán cseresznyefák. Az volt az érzése, mintha a falaknak itt élénkebb lenne a színe, mint máshol. Itt élni olyan lehet, mint külföldön. Hollósyék házáig alig öt percet kellett gyalogolni. A kapubejárón rézszínű névtábla, dr. Hollósy Endre. A kertet haragoszöld fű takarta, a kerítés mentén hatalmas pünkösdi rózsabokrok burjánzottak tenyérnagyságú mályvaszín virágokkal.

A házat átjárta a fény. A fehér keretes ablakok bukóra állítva engedték be a májusi meleget, enyhe szél kapott a muszlin függönyök be. Szerintem elsőként fifázhatnánk, utána megmutatom a GTA-t. Pézsé bólintott. Az előszobában levette a cipőjét. Ahogy állt a fehér márványpadlón, érezte, hogy a jobb talpának elülső részén kirajzolódik egy hideg kör. Eddig nem vette észre, hogy lyukas a zoknija. Lapos léptekkel indult Hollósy után, a bőre minden mozdulatnál enyhén odatapadt a hűvös márványhoz. Nem járt még ilyen helyen. A múlt századi politúrozott bútorok vöröses barnán fénylettek. A falba süllyesztett kandallóról az amerikai karácsonyi filmek jutottak eszébe. Hollósy a tágas nappali felé vezette, ahol bekapcsolta a falra rögzített plazmatévét és alatta a mini szekreterbe rejtett Xboxot.

Hát ti? – egy fiatal nő lépett a nappaliba. Sortot meg egy szürke New York Giants feliratú topot viselt. Ébenszín haját szoros copfba fogta, mandulabarna szemével Pézsére meredt. Csak xboxozunk. Nem tudtam, hogy ma is tetszik jönni. De anyáék biztos hagytak itthon készpénzt! Hollósy Pézsé kezébe nyomta a játékkonzolt, és odasétált az intarziás komódhoz, melynek sötétbarna alapszínébe világosabb indamotívumok ékelődtek. Hollósy kinyitotta a felső fiókrészt, kivett belőle négy ezrest meg egy sárga cetlit. Üzentek is. Azt írják, hunyorított a cetlire, hogy tessék kitakarítni majd a WC-ét meg a fürdőszobát is. A nő felé nyújtotta az összeget, aki először csak bámulta a kék bankjegyeket, majd egy gyors mozdulattal elvette. Ezután Pézséhez lépett, és a fiú farmernadrágjának zsebébe tuszkolta a pénzt, közben a fülé besúgta, holnap esedékes az osztály- meg az ebédpénz, ha végeztem, mehetünk együtt. Megfordult, és mielőtt kilépett volna a szobából, hátramosolygott, jó játékot!

Pézsé Hollósyra nézett, aki már a FIFA menüjét állítgatta. A Barçával meg a Reállal nem lehetsz, mert Messit meg Ronaldót csak én irányíthatom. Hollósy hiába magyarázta el Pézsének, hogy melyik gomb mire való, a pirossal szerelsz, a kékkel ívelsz, a zöld a rövid passz, a fiú összevissza nyomkodta a kontrollert. Végül Hollósy megunta rutintalan ellenfele alázását, inkább megmutatom a GTA-t. Hollósy a játékban egy szőke, hawaii inges férfit irányított. Az angol párbeszédekből csak pár szót értettek. A lényeg, hogy először lopsz egy kocsit, okította Hollósy, azzal egy sárga autó elé lépett, a sofőrje nyomott egy satuféket, és dühösen rádudált. A hawaii inges a járgány oldalához sétált, feltépte az ajtaját, és gallérjánál fogva kirángatta a benne ülő szürke öltönyös férfit. A betonra taszította, majd jobb lábát a mellkasáig felhúzva az arcába taposott. Az utcai járókelők sikoltozva rohantak el. A férfi beszállt az autóba, és elindult. Pézsének tetszett az aprólékosan ki dolgozott grafika. A pálmafákkal szegélyezett főút a tenger mentén haladt, a víz fölött rózsaszínen alkonyodott az ég alja. A hawaii inges leparkolt egy bevásárlóközpont előtt, kiszállt, most pénzt kell szereznünk, hogy tudjunk fegyvert venni, mert addig esélyünk sincs a gengszterek ellen, majd a semmiből elő kapott egy baseballütőt, odalépett egy éppen telefonáló szőke lány hoz, és a halántékára sújtott. A nő teste megpördült, lábai összecsuklottak, a betonra zuhant. A vér sötétvörös tócsába gyűlt a tarkója alatt. Arca semmilyen érzelmet nem tükrözött. A test mellett egy köteg bankjegy jelent meg. És így tovább, de most nem fogom végigjátszani neked, igazából mást akarok mutatni, és Hollósy lopva a nappali ajtaja felé pillantott. A hawaii inges visszaszállt a kocsiba, közben beesteledett, a sötét felhők között csak itt-ott pulzáltak a csillagok. Egy híd felé vette az irányt, amin túl fehér, bungalószerű házak sorakoztak az út mentén, a járdán lányok ingatták csípőiket falatnyi sortokban. Odagurult az egyik mellé, rádudált, közben Hollósy megint az ajtó felé lesett, Pézsé is odakapta a fejét, így lemaradt arról, amikor az egyik lány beszállt a kocsiba. Eleinte csak angol szavak foszlánya és nevetgélés szűrődött ki a járműből, majd a karosszéria ütemesen ringani kezdett, és sóhajok, elfojtott nyögdécselés hallatszott. Hollósy rákacsintott Pézsé re, jó, mi?, majd egy utolsó pillantást vetve a képernyőre egyszerűen kilépett a játékból. Te is szoktad már? Pézsé nem értette Hollósy kérdését, akit viszont, úgy tűnt, nem is érdekelt a válasz. Gyere, még akarok mutatni valamit, mielőtt elmentek.

Hollósy egy hálószobába terelte Pézsét. Jobboldalt egy frissen bevetett, széles támlájú francia ágy terebélyesedett, két oldalán egy-egy zömök ruhásszekrény. Az ággyal szemben régi, de szépen felújított tükrös öltözőasztal. Ez volt az első olyan bútor, amelyhez hasonlót Pézsé már látott a nagyanyjánál, igaz, az jóval kopottabb példány volt. Lassan rájött, hogy Hollósy szüleinek szobájában van. Pánikszerű félelem fogta el, mint aki tilosban jár. Hollósy az egyik ruhás szekrényhez lépett, és elfordította a zárban levő ónszínű kulcsot. Belül öt-hat zakó és vagy húsz ing sorakozott. Hollósy leguggolt, mélyen a szekrény aljába nyúlt, és egy köteg nyuszis magazint emelt ki. Szétterítette őket az ágyon, a fénylő címlapokon bronz bőrű nők markolták feszes mellüket, telt ajkuk között leheletnyi rés. Apa oldschool gyűjteménye, vigyorgott Hollósy, és oda tolta a kupacot Pézséhez. Miért mutatod meg ezeket? Csak. Ültek egymás mellett, egyikük sem nyúlt az újságokhoz, csak némán fixírozták a playmateket. Anyukád nagyon fiatal, szólalt meg végül Hollósy, mennyi idős is? Harmincegy. Pézsé fülei égni kezdtek, ahogy Hollósyék hálójában, egy tucat Playboy fölött az anyjáról kellett beszélnie. Csak tizenhét volt, amikor szült? Azta! Az biztos, hogy anyád nagyon jó bőr! Az égő bizsergés a füléből egy pillanat alatt a mellkasába szökött, izmai megfeszültek. Szerette volna megütni Hollósyt, de ahhoz gyáva volt.

(Megjelent a Jelen! című kortárs ifjúsági antológiában 2016-ban.)