Tisztelettel invitálunk a SZAB székházban tartandó előadássorozatra a KÖNYV ÉRTEKE tematikában

2019. november 12-én 10 órától!

Az előadók között üdvözölhetjük
Dr. Szász Géza tanár urat és Tóth Imola PhD hallgatót!

Őket a 15 órakor kezdődő blokkban tudjuk megtisztelni jelenlétünkkel, odafigyelésünkkel!
Mindenkit szeretettel várunk !!

Szeged, Somogyi utca 7.
http://tab.mta.hu/szegedi-teruleti-bizottsag

15,45–16,05; 16,05–16,15: Hozzászólás, vita
TÓTH IMOLA: Az irodalom elágazásai a francia kortárs irodalom perspektívájában (Modern Filológiai Munkabizottság, Romanisztika Albizottság)
A könyv olyan médium, amely túlmutat önmagán: nemcsak szellemi tartalmat, hanem normákat és értékeket is reprezentál. Az irodalom mint immanens törvényszerűségeknek engedelmeskedő kreáció él a fejünkben, artikulálásának lehetőségei és körülményei azonban a jelen kor sajátosságaiból adódóan megváltoztak. A hagyományos irodalmi szövegkeretek szétfeszítésének egyik módja lehet a hordozó megváltoztatása, amely által azonban az irodalmiság kritériumai is el fognak tolódni. A digitális társadalom sajátossága az, hogy az információ előállítása, terjesztése és fogyasztása a rendelkezésre álló technológiának köszönhetően már más médiumok által zajlik. Az irodalom, a szövegek sem lehetnek kivételek ez alól. Konstatálhatjuk, hogy ma az írói tevékenység sem korlátozódik kizárólag szövegek, és ebben az értelemben vett könyvek előállítására. A francia kortárs irodalom palettáján több szerzőt is találunk, akik performanciájukat kiterjesztették más platformokra is. Ilyen író például Michel Houellebecq, aki fotográfusként, filmrendezőként és színészként is tevékenykedik, ezzel együtt folyamatosan felbukkan a médiában is. A mediális sokféleségnek és a különböző médiumokban való jelenlétnek köszönhetően a szerző a fikció más-más aspektusait tudja megragadni, amelyek mégis egy egészet tudnak alkotni, egymásra rezonáló elemekként. Így járja körül az irodalomtudomány központi problémáit: az író státuszát és a reprezentációt. Megmaradhat-e tehát az irodalom az eddig ismert keretek között? Lehet-e egyenértékű alkotásként, az írói fikciós világ rendszerében létező elemekként tekinteni a szövegből kilépő és szerteágazó kitüremkedésekre?

16,15–16,35; 16,35–16,45: Hozzászólás, vita
SZÁSZ GÉZA: Hogyan olvassunk útleírást? (Modern Filológiai Munkabizottság, Romanisztika Albizottság)
A 18. század második felében, valamint a 19. század első évtizedeiben az utazás és az útleírás megszervezésével foglalkozó, francia nyelvterületen született módszertani munkák igen részletesen taglalják a megfigyelési eljárások sajátosságait, illetve az útleírás megírásának mikéntjét. Ezen szövegek segítségével az írás oldaláról megközelíthetővé válik az utazás legtöbbször könyv alakban megjelent eredménye, ám az olvasás metodikájára (a „felhasználásra”) legtöbbször csak utalásokból következtethetünk. E hiány felismerése, illetve azon kutatási következtetésünk, hogy a 19. század közepéig a könyv formátumban kiadott útleírások jelentették a külországokról kialakított kép meghatározó forrását, vezetett el egy összehasonlító elemzést is lehetővé tévő olvasás-módszertan kidolgozásához. Előadásomban – a Magyarországról szóló francia nyelvű útleírások szövegbázisán – e módszertant ismertetem röviden.