Penke Olga:

A Francia Tanszék emeritus professzora. Magyar–francia szakos tanári diplomáját 1970-ben szerezte a József Attila Tudományegyetemen, munkahelye is ez – majd 2000-től a Szegedi Tudományegyetem. 2004-től akadémiai doktor. 1992–2003 között a Francia Tanszék vezetője, a Francia Irodalom doktori program létrehozója és vezetője 1995-től 2016-ig. 2005 és 2010 között az SZTE BTK TDK elnöke, 2004-től az SZTE Habilitációs Bizottságának tagja. 1997-ben a Francia Köztársaság Palmes Académiques Rendjének tiszti fokozatával tüntették ki, 2007-ben Mestertanár, 2012-ben Pro Universitate, 2013-ban Faludi Ferenc alkotói díjat kapott.

Magyar Voltaire a 18. században

Voltaire művei és gondolatai 1750 és 1820 között állnak a magyar írók érdeklődésének középpontjában: lefordítják, kommentálják, lemásolják eposzait, történetírásait, tragédiáit, verseit, meséit, dialógusait, filozófiai műveit. Az előadás annak feltárására vállalkozik, milyen hatással lehettek a magyar irodalomra, az irodalom-felfogásra és a filozófiai gondolkodásra Voltaire írásainak 18. században megjelent fordításai és különösképpen a közelmúltban feltárt korabeli kéziratos fordítások és másolatok.

Balázs Péter

Az Újkori Egyetemes Történeti Tanszék docense. 1997-ben szerzett francia-történelem szakos tanári diplomát, 2004-ben Co-tutelle rendszerben (Párizs-Szeged) doktori fokozatot. 2006–2009 között Bolyai-ösztöndíjas, 2012-ben Párizs városának ösztöndíjasa. 2001-től 2016-ig az SZTE Francia Tanszékének munkatársa. 2015-ben habilitált, 2016-tól az Újkori Egyetemes Történeti Tanszéken dolgozik.

Az előadás összefoglalója:

Az elmúlt évtizedekben nyilvánvaló paradigmaváltást láthatunk az újkori vallási toleranciával kapcsolatos kutatásokban. A liberális kánon ismert és kevésbé ismert bölcseleti munkáinak elsősorban eszmetörténeti jellegű vizsgálata felett eljárt az idő: a tolerancia elmélete helyett egyre inkább a vallási felekezetek együttélésének gyakorlata kerül a vizsgálatok fókuszába. A „revizionista” társadalom- és mentalitástörténészek esetenként igen éles hangvételben vetik el a korábban oly nagy tekintélynek örvendő filozófiatörténeti vizsgálódások relevanciáját. Tegyük ehhez hozzá, hogy a konfesszionalizáció fogalmának historiográfiai térhódítása egyértelműen új helyzetet teremt – olyan új helyzetet, amelyben a tolerancia (pontatlansága okán egyébként is vitatott) fogalma, már nem játszik a korábbiakhoz hasonlóan központi szerepet. Az előadás azt vizsgálja, hogy e megváltozott körülmények között milyen módon érdemes és lehetséges a lelkiismeret és a vallásgyakorlat szabadságával kapcsolatos kérdéseket kutatni.